Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-01-25 / 1. szám

1998. JANUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! Az ügyvéd tevékenységi köre szájról szájra terjed Sulyok Balázs építész karácsonyi számunkban sorozatunk jelképes fonalát dr. Polgár Ferenc ügyvédhez gombolyította. Kérdése az volt, vajon változtak-e napjainkra a jogi ügyek? Sulyok Balázs másképpen fogalmazva annak a fejtegetését kérte, hogy az elmúlt években az emberek élnek-e a jogállamban biztosított jogaikkal, hiszen tíz évvel ezelőtt - például - elképzelhetetlen volt, hogy pert indítson valaki az önkormányzattal (tanáccsal), sőt az állammal szemben... * - A közigazgatási perekből napíkban meglehetősen sok van ^dte válaszát dr. Polgár Ferenc, Sulyok Balázs hozzá intézett kérdésére. - Amikor a közigazgatási határozatok felülvizsgálata miatt fordulnak az állampolgárok a bírósághoz. Bár ennek vannak hagyományai. Ugyanis amikor az 1957. IV. törvényt elfogadták, az már egy - nem túl széles - körben lehetőséget biztosított az állampolgárok számára. - Mi ez a törvény? - Az államigazgatás általános szabályairól szóló törvény, ami a közigazgatási szerveknek az egyik legfontosabb jogszabálya: a hatósági ügyintézés módját, mikéntjét és az eljárási szabályait rögzíti. Ám az akkori konkrét viszonyok, illetve az emberek hajlandósága •

n tette tömegessé azt a gyakorit, hogy az említett ügyekben az igazságszolgáltatáshoz forduljanak. - Az ilyen típusú perek számának növekedése összefügg a rendszerváltozással? - Az emberek e jogukkal valóban azóta élnek gyakrabban, de erre is a fokozatosság jellemző. Bár egy kicsit rosszindulatúan fogalmazva - inkább azt mondanám, hogy az államigazgatási szervezeten belüli kontroll a rendszerváltozáskor nagyon meggyengült, az önkormányzatok felett úgyszintén, igaz most már e téren pozitív javulás tapasztalható. De még ma is sokkal több minden előfordul, mint egy kötöttebb, hierarchikusabb felépítésű államigazgatási szervezetben. És az állampolgárra van bízva: ha ő harcol az igazáért, akkor a bírósághoz fordulhat, ha pedig nem, akkor „lenyeli" az ügyet. - Mi a helyzet a szabálysértésekkel? - Viszonylag szük már azoknak a határozatoknak a köre, amelyek bíróság előtt nem támadhatók meg. Viszont a legneuralgikusabb pont - amiben Magyarország az Európai Közösség követelményeivel szemben le van maradva - a szabálysértési jogterület. Teljesen még mindig nem körvonalazódott, hogy e téren hogyan oldják meg a bírósági felülvizsgálatot, pedig erre nagy szükség volna. - Az ügyvédek - akik területekre szakosodtak - segítenek eligazodni az állampolgároknak. Am honnan lehet tudni, hogy az adott ügyben kihez forduljon az ember? Hiszen az ügyvédek nem reklámozhatják magukat. - Az ügyvéd tevékenységi köre úgymond szájról szájra teijed, mint a népmese. Ismerős az ismerősének ajánlja az ügyvédet. Tehát hirdetésügyben a kamara nagyon szigorú, olykor még a cégtábla méretét, feltűnőségét is szóvá teszi ha óriási, ha harsány. Szerintem helyes, hogy tiltják a reklámot. - Miért helyes? Hiszen segítené az embert eligazodni. - Mert a hirdetés tartalmát nem nagyon lehetne elhatárolni a hirdetés tényétől. Szóval az efféle reklám óhatatlanul az ügyvéd létezését, ezzel együtt az ügyfél toborzását jelentené, nem pedig azt, hogy milyen ügyeket vállal. Vagyis ezek a hirdetések reklámmá válnának. Kizárólag azt lehet közzétenni, ha az ügyvéd irodájának a címe megváltozik. - Úgy mondják, hogy a fővárosban és a nagyobb városokban vannak sztárügyvédek. És Szekszárdon ? - Nem tudnék megnevezni itt senkit, akit én sztárügyvédnek tartanék, s azt sem tudom, hogy van-e olyan ügyvéd, aki magát sztárügyvédnek tartja. Úgy gondolom, hogy az a kollégám, akit sztárnak neveznék, bizony megsértődne és joggal. Ugyanis ebben a szakmában szerintem a sztárság nem jó jelző. Egy ügyvéd legyen inkább megbízható, legyen nyugodt, legyen szakmai tudással felvértezett. Úgy gondolom, hogy sztárság a munka rovására is megy, és az a külsőségek hangsúlyozását is jelenti. - Engem meglepett, hogy ügyvéd lett. Úgy gondoltam, hogy édesapja aki jogászként kiváló államigazgatási szakember volt, s e területről ment nyugdíjba - nyomdokain halad majd. - A jogi egyetemet részben édesapám orientálása okán végeztem el, bár középiskolás koromban a műszaki pálya felé is kacsingattam... Az szintén szülői indíttatásnak tudhatom be, hogy az egyetem elvégzését követően 1983-ban az államigazgatásban helyezkedtem el: a megyei tanács pénzügyi osztályán. Persze már az egyetemen is az államigazgatás irányában volt élénkebb az érdeklődési köröm, holott az évfolyamtársaim nagy része a klasszikus igazságügyi pályák közül akart választani... 1990-ig dolgoztam a megyei tanácson. Akkor a közigazgatás is fölbolydult én pedig útirányt változtattam: bíróságokon dolgoztam. 1993. január l-jétől vagyok ügyvéd. - Szekszárd kis város, így gondolom, hogy itt az ügyvédek úgymond mindennel foglalkoznak. Am lehet olyan teriilet, ami a „szívük csücske". Az Öné melyik? - Furcsa lenne, ha erre válaszolnék, bár kihasználhatnám ezt a beszélgetést. De nem teszem! - Rendben. Akkor beszéljük az állampolgári jogérvényesítésről. - Az állampolgárok - mint már említettem - harcolnak ajogaikért, amire szükség is van. Nyilván, én a harcosokkal találkozom, hiszen azok keresnek föl ügyvédet. Úgy tapasztalom, hogy az ő számuk valamelyest nőtt az utóbbi esztendőkben. - Mi van akkor, ha én vélt sérelemmelfordulok Önhöz. Erre az ügy körbejárása során rá is jön. Megmondja akkor, hogy kár az energiáért, mert nem nyerhetünk? - Ha egészen biztos vagyok benne, akkor megmondom. De az ügyeknek elég alacsony százalékban lehet biztosat mondani a kimenetelt illetően. Mondhatom azt is okként, hogy ez a társadalmi viszonyok bonyolultabbá válásának a következménye, de mondhatom azt is, hogy a jogi szabályozás hiányossága miatt merülhet föl előzetesen a bizonytalanság. Mindezt igazolja a bírói gyakorlat, ami néha eltérő irányban mozog. - Mennyire mérvadóak a próbaperek? - Egy idő után, amikor már ki lehet jelenteni róluk, hogy valóban próbaperek, mert végigfutottak valamennyi fórumon, a Legfelsőbb Bíróságon kimondták a véglegesnek tekinthető ítéletet. Ettől kezdve igyekeznek ehhez tartani magukat az alsófokú bíróságok. Csak itt meg az a probléma, hogy nagyon hosszú idő után jut el egy per odáig, hogy a Legfelsőbb Bíróság rámondja az áment. Viszont a hosszú átfutási idő miatt a városi bíróságok nem mondhatják azt, hogy kivárják azt a három-négy évet, mire a próbapernek nevezett eljárásból határozott állásfoglalás lesz. A bíróságok megpróbálnak dönteni az ügyekben: van, ahol így, s van, ahol úgy. Tehát az ügyek döntő többségére nagyon nehéz azt mondani, hogy egyértelmű a vége. Még akkor is, ha abban nekem határozott jogi meggyőződésem van. Ám az ügyfél nem arra kíváncsi, hogy szerintem neki igaza van, vagy nincs, hanem arra, hogy a bíróság neki ad-e majd igazat vagy nem. Erre lehetetlen egyértelműen válaszolni. - Polgár úr! Ön kiről olvasna szívesen, és milyen témát javasol a következő számunkba?Nem lepődnék meg, ha a téma érintené ügyvédi praxisát, hiszen „merítési" lehetősége bőségesen van. - Ráhibázott a dologra. A közvéleményt is foglalkoztató, mostanában is sokat szereplő témát vetnék föl: a közalkalmazotti - elsősorban az egészségügyben dolgozókat érzékenyen érintő - bérezést. Kérdezném dr. Hulin István főorvost, az Orvosi Kamara Tolna Megyei elnökét a valós helyzetről, a friss információiról. Ez a téma is érinti a mostanit, azt, hogy az emberek miként harcolnak a saját érdekeikért. A kórház baleseti sebészetének kis kollektívája 1993-ban az ügyeleti díjak ügyében bírósághoz fordult. (Az ügyben magam is közreműködtem ügyvédként.) Amit a balesetisek elértek, az a kórház minden dolgozójára vonatkozik. Itt jegyzem meg, hogy még mindig vannak, akik nem kapták meg jogos járandóságukat, úgyhogy lehet, hogy ebből jogvita lesz. V. Horváth Mária