Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-09-06 / 13. szám

Vitéz Zsoltot aligha kell a szekszárdiaknak bemutatni. 30 éve van a pedagógus pályán. Pályakezdőként Felsőnánán igazgatóhelyettes, majd igazgató volt. Később iskolája körzetesítésre, ő maga pedig Szekszárdra került tanulmányi felügyelőnek. A hivatali életben a városi után a megyei művelődési osztály következett. Ez időben került közvetlen kapcsolatba a város iiw tézményeivel. Mint mondja, már akkor „kinézte magának a Kecskés Ferenc utcai iskolát, amely azután az elmúlt évtizedben élete fő színterévé lett. - Hogyan is kezdődött? - pillantunk a múltba a modern tetőtérbe épített igazgatói szobában. - Tíz éve a tantestület és az akkor nyugdíjba vonult igazgató felkérésére pályáztam meg ezt az állást. A rendszerváltás idejét éltük, az iskolák is új feladatok, új lehetőségek előtt álltak. Ha nem is egészen ismeretlenül, de új emberként vezetni az intézményt nagy kihívás volt. Most visszatekintve úgy vélem, hamar sikerült elfogadtatnom magam és én is szeretek a kollégáimmal együtt dolgozni. - 870 tanulója van az iskolának, száz felnőtt dolgozik itt, évek óta folyik az épület átalakítása, fejlesztése, szépítése. S Ön a vezetői munka mellett megmaradt gyakorló tanárnak is. - Ahhoz ragaszkodom, hogy legalább egy tanulócsoportom minden évben legyen. De tavaly például minden évfolyamon tanítottam matematikát, mert helyettesítettem az egyik kolléganőnket Egyébként matematika, fizika, műszaki ismeretek és pedagógia szakot végeztem. Az első három általános iskolai tanári képesítés, pedagógiát előbb a pécsi tanárképzőn, majd a szegcdi egyetemen hallgattam. De egész pályafutásom alatt mindig csak matematikát és fizikát tanítottam, a műszaki sosem állt közel hozzám, azt csak a háromszakos tanárképzés idején kellett választanom. - Szaktárgyainak van szerepe abban, hogy az iskola profilja így alakult? - Amikor idejöttem, az iskola már matematika és nemzetiségi nyelvi képzésre szakosodott. Akkoriban az volt a koncepció, hogy első osztálytól induljon a tagozat. Ezzel én kezdettől fogva nem értettem egyet, mert nem tudható 6-7 éves korban, hogy mennyi affinitása lesz a gyereknek a matematika iránt. Ma már nem is ilyen rendszerben tanítunk, és nem is lehet a matematikaorientáltságot ráfogni az iskolára. Hiszen első osztálytól van angol oktatás, van kétnyelvű, német nemzetiségi programunk, De a lánytornától a néptáncig széles a kínálati skála, a tehetséggondozás. Alapvető célunk a megbízható, stabil ismeretek nyújtása, amelylyel bárhol megállják a helyüket a gyerekeink. Elmondhatom, hogy jók is a középiskolai visszajelzések a diákjainkról. Minden versenyszituációt kihasználunk, minden megmérettetésen részt veszünk, legyen az akár ének- vagy éppen sportverseny. Meggyőződésem, hogy a siker erősíti az iskolához való jó viszonyt. Kemény munkát kérünk, de el is ismerjük a tudást, a felkészülést, hiszen az iskola tanulmányi átlaga 3,9-4,1 körül van. „Itt telnek napjaim reggeltől késő estig" - Ez lesz az igazgatói ciklus utolsó tanéve. Ha nem titok, hallhatnánk a terveiről? - Nem titok, szándékomban áll újra pályázni. Az elmúlt tíz év sok sikert hozott. A tárgyi feltételeBecsengetés után... Akinek gyereke, gyerekei vannak, az tapasztalatból tudja, hogy tanévkezdés előtt jó mélyen kell a pénztárcába nyúlni. Az ingyenes oktatásról szóló néhai közhelyek lecsengtek, az iskolai viszonyok (köztük a tanszerárak) évek óta „piacosodnak". Tankönyv és irka azonban azoknak is kell(ene), akiknek családjában már régóta okafogyottá vált a fizetésnap várása, ahová legfeljebb a segélyt hozó postás csönget be a hó közepe táján. Nézem első osztályos kislányom szép, színes tankönyveit, munkafüzeteit. Milyen érzéssel mehet iskolába az, akinek tavalyi használt könyveket gyűjtenek a tanító nénik... Mennyi tartás kell ahhoz, hogy ne fájjon az osztálytársak színesebb, fényesebb, divatosabb, „szuperebb" holmija... Mennyi együttérző Figyelmességgel tudja elhitetni a pedagógus, hogy az iskolában „csak" az eredmény számít, s valóban: el lehet-e hitetni és tényleg csak az számít? Gondjaival és örömeivel megkezdődött az új tanév. Kívánjuk, hogy tanerők és gyerekek minden iskolában érezzék jól magukat az elkövetkező tíz hónapban (is). (Udud) ket nézve - tornacsarnok, tetőtér, nyelvi termek, fizika előadó, tankonyha és a többi - a megyében ez a legkorszerűbb iskola. Ez köszönhető a fenntartónak, a nevelőtestületi kollektíva minőségi munkájának, meg talán annak is, hogy napjaim reggeltől késő estig itt telnek. - Jók a feltételek, jönnek az eredmények... Mit lehet itt még hozni? - Az eredményekre sosem lehet ráülni, az iskolának állandóan vannak újabb kihívásai. Itt vannak például a faházaink, aztán a 120 négyzetméteres szabadpolcos könyvtárunk tartalma^^töltése, eszközként való használata. Kihívás egy újabb számítógépes tanterem, 6. osztály után második idegennyelv-tanulási lehetőség biztosítása. Kihívás, hogy minél több .kolléga ismerje meg a számítógépet, az Internetet. Van bőven mit tenni, akár tárgyi, akár személyi oldalról. „Ezer szállal kötődöm mindenhová" - Mit tart pályafutása legnagyobb sikerének? - Talán azt, hogy mindenütt sikerült elfogadtatnom magamat, és ezer szállal kötődöm mindenhová. '67-ben kezdtem Felsőnánán tanítani, akkori tanítványaim most Zombáról és má^tolepülésekről ide hozzák gyer^^ iket. Siker az is, hogy itt száz ember százféle problémáját sikerül naponta egy értékrendszer mentén mederben tartani. Családom elfogadta, megértette, hogy az iskola nagyon fontos része az életemnek. Nyaranta fontosnak tartom az intenzív egy hónapos nyelvgyakorlatot, szabad időmben a német nemzetiség tárgyi emlékeit gyűjtöm, rendezgetem, egyelőre inkább csak családi hagyatékokból. Nemrégen még hat idős embernek viseltük gondját, közülük sajnos már csak három él. Van két unokám, van egy kis szőlőm, mindig van mit csinálnom. Kiegyensúlyozott ember vagyok, jól érzem magam az életben, a pályán. Udud Teréz „Szeretem a kihívásokat"