Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-27 / 10. szám

1998. MÁJUS 27. SZEKSZÁRDI 9 Divat és hagyomány Ha én elkezdem, az Alisca Brass Band műsorán A kis közösség, a családi elhivatottság vitte Klézli Erzsébetet a fúvószenekarba, s a nagy közösség, a zenekar tartotta ott. Az ok prózai: nincs szíve elhagyni. Meg aztán ott van mögötte a támogató család, a muzsika szeretete, a másokért való munkálkodás igénye. Mert nemcsak klarinétos, hanem a zenekar gazdasági felelőse is, egyik alapítója. akkor megy ám a nóta! Gazdag ember Jéhn Mihály és a felesége, Éva asszony, mert a szívükben dal van. Nem is akármilyen és nem is akárhogyan jutott oda. Egyiknek kerülővel, a másiknak rövidebb úton. A lényeg azonban az, hogy ott van. Ezt bizonyítják húsz éve alapító tagként a német nemzetiség kórusában. - Erzsi, neked nem feltétlenül kell emlékezned, Itisz az újságcikk egynapos műfaj, hogy jó néhány évvel ezelőtt a megyei lapban egy terjedelmes cikkben azt kérdeztem: Hol fújnak a fúvósok? Segíteni akartam a zenekar megalakulását. - Akkor az 1975-ben lehetett, mivel azon az őszön alakult meg a Szekszárdi Német Nemzetiségi Baráti Kör Fúvószenekara - édesapám is szervezte -, s az együtt játszó tizenöt zenésznek a megyei tanács által adott pénzből vásárolták a hangszereket. Egy megtorpanásunk volt 1991-ben, aztán átszerveződtünk, előbb a Tolna Megyei Tűzoltó Parancsnokság és a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület Fúvószenekara lettünk, 1992-től Alisca Brass Band a nevünk. A létszámunk 26-30 fő - jönnének többen is, de igen nagy elfoglaltságot jelentenek a próbák, a fellépések -, s idén január l-jétől Gellén Mária a karnagy, aki I lajdúböszörményből jött, gyakorlata van a fúvószenében, s Kiss Lászlót váltotta fel, aki elfoglaltsága miatt nem vállalta tovább a zenekar vezetését. - Mi volt, mi van a karnagy batyujában? - Hozott magával úgynevezett nyugati, jazzesebb számokat - ez felel meg a mai zenei iránynak - és tőlünk tanulja a sváb számokat, a polkát, a keringőt, az indulókat, mert a mi zenekarunknak feladata a hagyományápolás és -őrzés és ennek a továbbadása. -A számok megvannak, az is megtalálható, hogy kitől vegyék át, de van-e, aki hajlandó erre? - Puskás Andor, Szegedi László, Granovitter Pál: ők a legidősebbek, képzett zenészek, kiváló muzsikusok. Tőlük sok mindent elleshetnek a fiatalok. Mert vannak köztünk általános - és középiskolások - lehetséges a fiatalítás - és azt is elárulom neked, hogy Berger Márta fia és az én fiam is ott van velünk, és így próbáljuk bevonni a családokat: közösségeket a közösségbe. - Az utóbbi időben - bevallhatjuk nyíltan - mindketten „szponzoráltuk"a telefontársaságot, mivel annyit kerestük egymást, hogy ez támogatásnak tudható be. - így van. Ez azért volt, mert szerepeltünk. Jobbára a tűzoltóság felé hajlik a zenekar, vagyis rendszeres programokat biztosítanak Szekszárdon és vidéken. Flórián-nap, gyermeknap, vidéki ünnepségek, alkalmak, de a németség rendezvényein is ott vagyunk mindig, akár a nemzetiségek napjáról, akár a számunkra igen kedves pünkösdi fesztiválról legyen szó. Idén nem megyünk külföldre - ha csak Becse nem jön szóba -, de megyünk egy háromnapos tűzoltózenekari találkozóra Gyulára augusztus 20-án. Hogy ott lehetünk és létezhetünk, ezért köszönet a szponzorainknak, a fenntartóinknak, a Német Nemzetiségi Egyesületnek, a Német Kisebbségi Önkormányzatnak, a városi önkormányzat művelődési bizottságának és a tűzoltóságnak. Nekik köszönhetjük azt is, hogy hangszereket - tubát, fuvolát, klarinétot, trombitákat - vehettünk, s ezek karbantartását megoldhattuk. - Csupán egy kérdés a végére. Mi tartott meg a zenekarban? - A közösség. Nincs szívem elhagyni... - Mi mással kezdhetnénk a kérdések sorát, mint azzal, honnan van ez a nótás kedv? - Gyerekkoromból - mosolyog Jéhn Mihály -, azóta szeretem a német énekeket. - Én meg olyan 17-18 éves voltam és dolgoztunk a szekszárdi szőlőgazdaságban, aztán ott olyan szépen énekeltek az asszonyok, hogy megtetszett nekem kapcsolódik a beszélgetésbe Éva aszszony. - Amikor '78-ban alakult a kórus és a Miskát kérték, hogy menjen énekelni, akkor mondtam, én is mennék. - Svábbál volt már, megindult a fúvószene is, szólt a Klézli János, próbáljuk meg az énekkart. Ölég sokan összejöttünk, tizenhatan voltunk férfiak, most meg hatan maradtunk. - Mi vitte Jéhnéket a kórusba? - A népdalok szeretete meg az éneklés öröme. - Most, hogy a kórus húszéves jubileuma volt - megvallom -, bár nem értettem sajnos a szöveget, de mégis megfogott az egyik dal. Könnybe lábadt a szemem. Lehet, hogy ráéreztem a mondanivalóra? - Lehet. Tudod, a mi dalaink között sok a szomorú, de azért vidám is van. A zene beszél, meg lehet azt érteni. - Aztán miről beszél? - A szerelemről, arról, hogy a háborúba megy és félti a szerelmét az elvesztéstől. Szólnak az erdészekről és az elúzetésről is. Nem lehet jól magyarul mondani, de az van benne, hogy áll az édesanyja háza előtt, aztán egyszer egy idegen ember néz ki annak a háznak az ablakán, amelyik az ő otthona volt... Ha ezt énekeljük, sír a nép... A vidámakat meg te is ismered. Van abban minden, anyós és ivás: Trink, trink... A mindennapi életben az öregek nagyon szokták énekelni azt, ami arról szól, hogy eladom a deres lovamat, utána elmegyek a kocsmába és eliszom az árát. Apám kérdi, fiam, hol van a pénz... Nekem ez tetszik a legjobban, mert az embert jól letolják, amiért elitta a ló árát. - Hát magyar nótából mi a kedvenced? - Abból? - nevet. - Abból az, hogy Gyere velem az erdőbe... Az a baj, tudod, hogy a magyar tévéből a nóták ritkán jönnek elő, aztán így legtöbbet a németet nézzük, meg mi is énekelünk itthon egyet-kettőt. - A mi dalaink között sok a szomorú - ismétli meg a korábbi gondolatot Éva asszony -, és kétszólamúak. A magyar dalok pattogósabbak. Amikor a Heimat (haza) szót ejtjük, akkor az olyan, mint a sóhajtás... Érdekes az is, hogy a kinti németek vagy nem ismerik az általunk énekelt dalok szövegét - ezt külföldi szerepléseink alkalmával tapasztaltuk vagy csak a szövegváltozatok élnek náluk. A kórus százötven dalt tud, ennek nagy részét Müller Kati gyűjtötte Kakasdon, a többi pedig a németkéri daloskönyvől és egypár a Rosengartenből van. Ezeket énekeljük. - Elhiheted, hogy a húsz év alatt én csak egyszer hiányoztam, a szemem miatt. Akkor kérdezték: hol van a Miska bácsi? Nélkülem nem megy. A pünkösdi fesztivál se... Ha csoport jön, a Keller Tónit a harmonikást, meg engem küldenek és ha én elkezdem a nótát, akkor megy ám! á