Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-17 / 9. szám

14 , SZEKSZÁRDI MSARNAP 1998. MÁJUS 17. / Újra régi fényében a szekszárdi súlyemelő Világkupa Koncepciózusán, jó előre eltervezett, felépített szervezőmunka, a Szekszárd sportklub súlyemelő szakosztály és az országos szakszövetség összefogása eredményeként a régi fényében tündöklött a tavaly végveszélybe került, és meglehetősen fakóra sikeredett, a Húsos névtől búcsúzó Világ Kupa. Először is: minden illetve mindenki a helyen volt a portástól a szervezőbizottság elnökéig. így egy pergő, jólszervezett, a külföldi delegációk elégedettséget kiváltó világversenynek adott otthont Szekszárd. Hiába no, komorulhatnak itt viharfelhők a sportág fölött, dúlhatnak ellentétek a színfalak mögött, azok az emberek, akik már a '92-es szekszárdi rendezésű EB-n bizonyítottak, azok nem lettek rosszabb szervezők az évek múlásával. Kovács Vilmos, amúgy hivatalánál fogva edző, jól vezényelte a szakmai részt, a szervező bizottság elnöke dr. Dobos Béla pedig élni tudott a versenyben rejlő országosan és helyileg kiaknázható reklámértékkel: színes reklámtapéta volt a dobogó mögötti rész. Mindezekről csak zárójelben megjegyezve lehetne beszélni, ha maga a verseny olyan lett volna mint a legutóbbi. Világ Kupához méltatlan... Mert akár honnan nézve tekintünk vissza erre a rangos eseményre, mégiscsak a produkciók, az egyéniségek jelenléte a legfontosabb. Nos, EB-aranyos női válogatottjaink a lehető legteljesebb létszámban itt voltak. A náluk mostanság haloványabb urak - élükön a szekszárdi Farkas Zoltánnal, aztán a lassacskán régi önmagát megtaláló Feri Attilával - a hölgyekhez hasonlúan EB színvonalon emeltek. Igen, ehhez az EB utáni napokhoz a továbbiakban is vaskalapos makacssággal kell ragaszkodni a szervezőknek, mert ez az időpont az egyik legfőbb záloga a majdani produkcióknak. Meg nagyon úgy tűnik, ez az ideális időpont az ázsiaiaknak is. Akik közül a Szekszárdon most először dobogóra lépő kínaiak a semmiért, a puszta versenyzésért nem utaznak anynyit. Világhatalommá váltak ők már lassan egy évtizede ebben a sportágban, de... A Szekszárdra elküldött nevezési lista alapján senki sem gondolta, hogy ezek a névtelen hősök közül nem egy hanem kettő (egy nő, egy férfi szereposztásban) világrekordot emel. Legtöbben csak mosolyogtak, hogy az egyik kínait világcsúcsra nevezték. De ha jobban beleéljük magunkat a kínai súlyemelő helyzetébe, akkor nincs helye a naiv rácsodálkozásnak: egy súlycsoportban tíz azonos képességű súlyemelő viaskodik azért az egy, esetleg kettő Jm^ lyért, a válogatottságért, a pSPl járt nyolc bármelyike - mint azt a mellékelt szekszárdi ábra mutatja - világrekordok döntögetésére képes. B. GY. Ismét divatba jött a pingpong Szekszárdon Volt mit és volt miért ünnepelnie a szekszárdi pingpongosoknak szerda este, miután lejátszották az ezévi utolsó bajnoki mérkőzésüket. Mégpedig a rájátszásban az előkelő 5. helyért, ami már - mint azt korábban a Szekszárdi Vasárnap megírta - nemzetközi porondra kvalifikál. Igen, hihetetlen, hogy még a nyáron a széthullás, a teljes megszűnés előtt álló szakosztály úgy lett tagja a hazai élmezőnynek, hogy közben kiharcolta az ETTU-kupában való indulást. Úgy is mondhatnánk: ezzel a Kaposvár elleni győzelemmel visszatért Európába a nyáron még sok sebből vérző szekszárdi női asztalitenisz. Ami a helyosztó mérkőzést illeti sok szót nem érdemes vesztegetni rá, hiszen valósággal lesöpörte az asztal mellől a Wirth-Simon-Lovas-Pata kvartett a szebb napokat is megélt somogyi csapatot. Az első nyilatkozatokból úgy tűnik - evés közben jön meg az étvágy alapon - őszre még ütőképesebbé válhat a hazai pingpongtréner-legenda, Sáth Sándor vezényelte alakulat. Amely mint megtudtuk a bajnokságban már a dobogós helyezések valamelyikére vágyik, a 2. legrangosabb kontinentális kupában, a már említett ETTUban a legjobb 8-ig szeretnének eljutni. Ennél fogva az úgynevezett hazai nagy név leigazolása feltétlenül várható, a csapat hátterében álló és reflektorfényt egyáltalán nem igénylő szponzorok úgy tűnik partnerek továbbra is Sáth Sándor elképzeléseihez. Mellesleg a szekszárdi csapat az 5-6. helyért zajló mérkőzésen 10-0-ra verte meg a Kaposvárt. Kulissza Eléggé nyomasztó, ha úgy tetszik robbanás vagy éppen vihar előtti csend ez, ami a női kézilabdázókat körülveszi. Igen hamar lefagyott az arcokról a történet egyik legjobb szereplése, a nyolcadik hely okán jogos mosoly. Kezdődött mindez azzal, hogy a főszponzor, az A csoportos létezés financiális hátterének nagy részét biztosító Gemenc Volán bejelentette kivonulását. Ami automatikusan annyit jelentett, hogy a közeljövőről, a szerződés feltételeiről egyetlen játékossal sem lehetett tárgyalni - hazárdírozás nélkül. Élek a gyanúperrel, hogy még most május derekán sem lehet. Mert maga dr. Sólyom Bódog elnök úr sem tud semmi biztosat. Benne van a pakliban az is, hogy kintről, mármint a megyén kívülről segít valaki - és ha akad a szekszárdi női kosárlabdába pénzzel belépő személy vagy cég, akkor az valószínűleg főszponzor gyanánt pótolja a most elvesztett milliókat. Ez lenne az idillikus állapot, de a jelenlegi helyzet roppant képlékeny. Nem lehet csak elméleti esélyt adni annak a feltételezésnek, hogy a következő szezonban esetleg nem lesznek meg az A csoportos szereplés feltételei. A klub jövőjéért zajló kétesélyes meccs mellett talán kevésbé artikulálódik, hogy a tulajdonképpeni sikeredző, Újvári Miklós és a játékosok között alig van köszönő viszony. Ahogy elnéztem néhány legutóbbi edzést és megpróbáltam olvasni az arcokról..., szóval ez már inkább iszony... Nem hinném, hogy csupán az irgalmat, kegyelmet olykor nemismerő, már-már a becsületsértés határát súroló egy-egy fiaskó U^DÍ Újvári-nyilatkozat önmagában kiválWPtott volna ekkora ellenszenvet, hogy... Itt már nem babra, hanem az edző menesztéséért megy a „meccs" az ebben a kérdésben régen látott egységesen fellépő játékosok és vezetés között. Talán egyszer majd június tájékán arra is fény derül: mi is volt az igazi bajuk a trénerrel a játékosoknak. Mint tudjuk, egy edzőt le lehet váltani, de egy komplett csapatot már nem nagyon lehet. Főleg olyan szituációban, amikor a vezetők nem tudnak vagy nem akarnak kiállni az edzőért. Persze könnyen lehet, hogy más esetben ilyen akut problémát ebben a létbizonytalanságban akár szőnyeg alá lehet söpörni. Mert egy megmentő „szponzorciumnak" már meg van a maga embere a kispadra - no meg a játékosokra is, mert azok közül is egynéhány - nyolcadik hely ide vagy oda -, de megérett a cserére...