Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-17 / 9. szám

1998. MÁJUS 17. SZEKSZÁRDI 3 y Érdekli? Bemutatjuk! A diagnózis megvan, de nincs hozzá terápia Két héttel ezelőtt megjelent számunkban Knopf Attilával, a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány titkárával beszélgettünk, s szóba került a tavaly november elsején életbe lépett gyermek- és ifjúsági törvény is, ami Knopf Attila tudomása szerint is gondokat jelent. Ezért a titkár úr azt kérte, hogy mondja el tapasztalatait a törvény végrehajtásával kapcsolatban dr. Soós László, aki - a korábbi nepn - a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénnyel kapcsolatban nyomban megjegyezte dr. Soós László, hogy a novemberi hatályba lépése való igaz, ám a parlament május 9-én fogadta el. - Ez a dátum miért fontos? - Azért, mert a május és a november közötti időt jobban ki kellett volna használni a minisztériumnak. Példaként említem, hogy a „frontvonalon" dolgozók szakmai működését és szakmai normatíváit szabályozó Népjóléti minisztériumi rendelet két hete jelent meg. Ebből sok gondunk származott. - Miért volt szükség az áj törvényre? - A gyermekvédelmi rendszert meg fellett változtatni, újra kellett csoportosítani, mert az élet elment mellettünk. A nyolcvanas évek közepéről származó jogszabályok alapján dolgoztunk, pedig azóta teljesen megváltozott a társadalom. A feladatok nem változtak, viszont a gyermekvédelmi problémák megközelítési módja egészen más lett. Például az önkormányzatok felállásával egy időben az lett az alapelv, hogy lehetőleg mindent az adott településen kell megoldani, s nem egy centralizált intézményrendszerben. így a mi jogszabályaink sem voltak megfelelőek, ráadásul 1992. februárjában még a hatásköröket is módosították. Korábban csak a nagyközségeknek és a városoknak volt lehetőségük intézeti nevelésbe venni gyermekeket. - Ön mióta dolgozik ezen a területen, s miből doktorált? - 1966. augusztus elseje óta, s bármilyen meglepő, bölcsészdoktor vagyok '87 óta. Az alapszakom biológia-földrajz. Azután elvégeztem a nevelőtanári szakot, majd szintén az Eötvösön szereztem meg a pedagógiai végzettséget, a nevelés-szociológia specializációt. - Egy biológia-földrajz szakos középiskolai tanárnak mi volt az oka az „átigazolásra"? - Bizonyos mértékig a kényszer. Államvizsga után megnősültem. Feleségem, aki azóta is a tolnai gimnáziumban tanít, ugyanolyan szakos mint én. O budapesti, én Vas megyei vagyok és Tolna megyében kötöttünk ki. Én a faddi nevelőotthonban helyezkedtem el. Ez a munka számomra nem volt idegen, mert egyetemista koromban nyaranta a SZOT-nál üdültettem gyerekeket. Igaz, nem hátrányos helyzetűeket, de a gyerekekkel való kapcsolatom megerősödött. - Mi a különbség egy átlagos gyerekcsoporttal, illetve a hátrányos helyzetűek csoportjával foglalkozni? - Az utóbbiakkal együtt kell élnie az embernek. Sokkal közelebb kerül a nevelő hozzájuk, mint azokhoz, akik családban élnek... Az imént megemlítettem, hogy kényszerből kerültem nevelőotthonba. De egy-két éven belül ez a munka lett a hivatásom. Én is úgy vagyok, mint Modolva, akit „a mozdony füstje megcsapott"... - Lelkileg nagyon megerőltető? - Nagyon. Az idők során az ember rájön, hogy valamiféle védőburkot kell kialakítania maga körül... - Mi az új neve az intézetnek és hány éves korúakkal foglalkoznak? - Idén április 28-tól Tolna Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat. Nullától 24 éves korig foglalkozunk a gyermekekkel és a fiatalokkal. A mostani, átmeneti helyzetben mi még gyakoroljuk az intézeti gyámságot. Körülbelül 550 gyereknek vagyunk az intézeti gyámja, vagy törvényes képviselője, vagyonkezelője. De a közvetlen gondozást nem mi végezzük, hanem a nevelőszülők, gyermekotthonok, csecsemőotthonok. A gyermekek ide kerülnek, s mi helyezzük ki őket az említett otthonokba, vagy nevelőszülőkhöz. - Mi a helyzet a tavaly november elseje óta bekerült gyerekekkel? - Esetükben a gyámságot nem mi gyakoroljuk, hanem az, akire mi javaslatot teszünk. - Azt mondják a szakemberek, hogy az új gyermekvédelmi törvényt nem a gyakorlat hozta létre, hanem íróasztalok mellett. - Az íróasztal mellett a jogalkotók létrehoztak - egy nem egészen ideális rendszert. Úgy, ahogyan a tervező megálmodja az autót a maga tartozékaival, ám nem indul el a kocsi, mert az áttételek nem úgy kapcsolódnak, ahogyan kellene. A törvény alkotásánál is figyelembe vették, hogy milyen feladatokat kell majd megoldani, s ez alapján alakították ki a rendszert. Az íróasztalon a rendszer elemei jól kapcsolódnak egymáshoz... Ennek a rendszernek a településeken kialakítandó gyermekjóléti szolgálat az alapja. Ennek az alapfunkciója a szervezés, a szolgáltatás és a gondoskodás. Ez azt jelenti, hogy bizonyos gondokat, problémákat egy kisebb faluban is meg lehet oldani. De ez így nem igaz, mert a feladatok ellátásához nem rendeltek megfelelő infrastruktúrát, hiszen ez a munka szakember- és pénzigényes. Hozzáteszem, hogy valamennyi pénzt kaptak a települések a gyermekvédelmi támogatásra, ami alanyi jogon jár, s nem egy bizottság döntésétől függ. De a gond az, hogy a településeknek adott pénz nem biztos, hogy elég. - Egy gyerekre egy hónapban mennyi támogatás jár? - A mindenkori nyugdíjminimum 20 százaléka, most 2700 forint. - Ez bizony nem sok, különösen akkor, ha nézzük az alapelvet, miszerint anyagi okból gyermek ne kerüljön állami gondozásba. - Ez az összeg az akut problémákon tud segíteni, de a krónikus gondokat nem tudja megoldani. Említsük csak a lakásgondokat! A támogatási rendszert sokkal tágasabban kellene értelmezni, még akkor is, ha a családi pótlékot is a támogatáshoz adjuk, mert az oda tartozik. - így sem sokra elég. - Bizony. És ezért van az, hogy a magyar családok egyharmada a létminimum alatt él... De folytatom a gyermekjóléti szolgálat feladatait. Nem csak az anyagi problémákon kell segíteni, hanem ha a család szobjektív létkörében vannak problémák, azokat a szolgálat és a társszervek együtt és helyben próbálják megoldani, illetve a nagyobb gondokat megelőzni. Azt hozzá kell tenni, hogy a gyermekvédelmi rendszer a társadalmi problémákat nem tudjá orvosolni. Mert a gyermekvédelmi problémák a társadalmi problémák tükörképei. - Mi a legnagyobb gond a törvény végrehajtásával? - Az, hogy egyelőre nem épültek ki a gyermekjóléti szolgálatok, de mondhatom úgy is, hogy a gyermekvédelmi rendszer pillanatnyilag alap nélküli. Ezért mondtam a törvény elfogadási és hatályba lépési időpontját, hiszen a fél év alatt lehetett volna azon morfondírozni, hogy mindezeket hogyan oldják meg. A törvényt életbe léptethették volna tavaly novemberben, de szakaszosan. Mert alap nélkül nem lehet falat építeni. - Bürokrácia? - Majdnem azt mondtuk, hogy igen jó kapcsolatuk van a törvényhozóknak a papírgyárakkal. Sokkal ésszerűbben is meg [ehetett volna oldani. Bár lehet, hogy túlzottak a mi elvárásaink is, de szeretnénk minél jobban megoldani a ránk háruló feladatokat - a gyermekekért. - Mennyiben érinti a gyermekek sorsát a törvény? A gondoskodásba vett gyermekekre gondolok. - Csak a jogi státusukat érinti, mert ők ugyanúgy kerülnek be, mint régen, s mi gondoskodunk a teljes körű ellátásukról. - Egy gyerekre egy évben hány forintot fordítanak? - Évente átlagosan hétszázezret. Ebből a központi költségvetés négyszázezret ad, a többi az önkormányzatokra hárul. - Ha módja lenne egy dolgot változtatni a törvényen, mi lenne az? - Jó kérdés, de nehéz rá válaszolni, mert a törvény elemei kapcsolódnak egymáshoz, s akkor mindenhez hozzá kellene nyúlni, ha egyet választanék ki közülük... De... lelassítanám a folyamatot, hogy a gyermekjóléti szolgálatok kiépülhessenek. És majdnem minden anyagi támogatást ezekhez a szolgálatokhozjuttatnék. Én azt mondom, hogy amíg a szolgálatok nem épülnek, s ehhez nem lesz meg a megfelelő szakmai elképzelés, addig hiába van meg a diagnózis, ha nincsenek meg a terápiához szükséges feltételek. - Soós úr, Ön kiről és miről olvasna szívesen? - Szeretném, ha dr. Farkas László, a megyei önkormányzat főjegyzője, a Tolna Megyei Területi Választási Iroda vezetője beszélne a '98-as választások tapasztalatairól, s arról, hogy technikailag milyen fejlődést iát a korábbiakhoz képest. V. Horváth Mária