Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-04-19 / 7. szám

8 SZEKSZÁRDI 1998. ÁPRILIS 19. „A kórházban töltöttem az életem nagy részét" Beszélgetés ir, Sülyi József főigazgatóval A hír nem új, s frissiben sem volt meglepő: a Tolna Megyei Kórház főigazgatói posztját pályázat útján dr. Sülyi József - aki előzőleg gazdasági igazgató volt ­nyerte el. - Beszélgetésünk kezdetén már utalt arra, hogy a kórházban töltöt­te élete nagy részét. Melyek voltak azok a stációk, amelyeken keresz­tülhaladva, - tudást és tapasztatot gyűjtve - „megérkezett" a jelenlegi állomásra? - Szülővárosom Hatvan, ezt a szóviccet minden alkalommal szeretem elsütni, hogy Hatvan­ban születtem amikor életrajzi adatot kérnek. Ott jártam általá­nos és középiskolába, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán szereztem diplo­mát. Ami azt illeti 1958-ban nem volt könnyű bekerülni az egyete­mekre. Szerencsére előtte való évben megnyertem egy országos tanulmányi versenyt történelem­ből, s így már „csak" matematiká­ból kellett felvételiznem. A dip­loma megszerzése után a cukor­iparban dolgoztam először Hat­vanban, majd Budapesten a mi­nisztériumban. - Hatvan és Budapest nem éppen szomszédos városok Szekszárddal... - Az 1964-es esztendő két nagy, és ma már tudom, hogy életre szóló elkötelezettséget ho­zott az életemben. Akkor nősül­tem, (a feleség dr. Selényi Judit Szekszárd város fogászati és száj­sebészeti osztályájának vezetője, Tolna megyei szakfőorvos - a szerk.) s választottuk nejemmel, több mint három évtizeddel ez­előtt Szekszárdot otthonunknak. - Mikor került kapcsolatba a kórházzal? - Pár évig a Tolna Megyei Ta­nácsnál dolgoztam, a kórházban először gazdálkodási csoportve­zetőként, majd pénzügyi osztály­vezetőként, aztán a számítástech­nikai osztály vezetőjeként, s 1991-től gazdasági igazgatóként, s most 1998. március l-jétől va­gyok főigazgató. Ahogy végig­gondoltatta velem ezeket az éve­ket, szinte hihetetlen, hogy há­rom évtizedet, az életem nagyob­bik részét a kórházban éltem, mégpedig úgy, hogy minden terü­leten az orvosokat, a gyógyítást szolgáltam. - Ezt a három évtizedet nemcsak a szolgálat, hanem a folyamatos ta­nulás is jellemezte... - A kettő természetesen szoro­san összefügg. Szakközgazdász oklevelemet 1976-ban vehettem át, számítástudományból 1978­ban doktoráltam, egészségügyi menedzser szakközgazdász képe­sítést pedig 1994-ben szereztem. - Az idő azt bizonyította, hogy az egészségügyben a hármas vezetés ­orvos-gazdasági-ápolási - nem vált be. Ónnek erről már a kezde­tekkor megvolt a „véleménye"... - Ez egy abszolút téves elgon­dolás volt, amit az is mutat, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte. Egy nagyon hét­köznapi példát említenék; sem autót, sem lovas kocsit nem lehet három vezetőnek irányítani, mert ahhoz, hogy ne az árokban kösse­nek ki, egy kézben kell a vezetés­nek lennie. így megszűnt a hár­mas vezetés és pályázatok útján lehetett a főigazgatói állásokat elnyerni, nem kizárt, de nem is előírás az orvosi végzettség. - A kórház Tolna megye legna­gyobb intézménye, ezért vezetése rendkívül nagy feladat. Ön személy szerint kit tart jó vezetőnek, milyen kritériumnak kell megfelelni a mai állandóan változó, s az egészség­ügyben főképpen pénztelen, nehéz viszonyok között? - Szerintem nem a végzettség a lényeges, hanem ismerni kell a vezetés tudományát, sőt alkal­mazni kell tudni azt. Rengeteg jogi ismeretet kíván mindez, s aki a hivatásának, a tudománynak élő orvos volt eddig, az kizárt do­log, hogy egyik percről a másikra jó vezető tud lenni. Ma a kórhá­zak komoly piaci környezetbe ke­rülnek, s ez az üzlettel van ösz­szefüggésben, amelyhez komoly pénzügyi, közgazdasági ismere­tek szükségesek. A kórházveze­tés gazdasági kérdés a mai világ­ban. A finanszírozási, jogi, pénz­ügyi környezet létfontosságú. Ez persze nem jelenti azt, hogy or­vos végzettségű személy nem le­het jó főigazgató, azonban azt tudni kell, hogy ők sosem voltak gyakorló orvosok. - Nincs nap, hogy a kórházak el­szegényedéséről, adósságaikról, működésképtelenségükről ne halla­nának. Milyen változásoknak kell bekövetkezniük, hogy ezek a gondok megszűnjenek? - Az Európai Unióhoz való csatlakozás létfontosságú kérdé­se: az egészségügy „rendezése". Minőségfejlesztés - biztosítás ­ellenőrzés. Ez a hármas egység az, ami egyedül biztosítja a fenti­eket. Mit jelent ez? A betegnek tudnia kell, hogy mit követelhet meg a kórháztól, s a kórháznak, hogy mit kell nyújtania a bete­geknek. A finanszírozás több nagy fel­adat köré csoportosítható: lénye­ges, hogy a tb milyen járulékbe­vételekkel rendelkezik, a gazdál­kodó szervezeteket milyen mér­tékben terheli a járulék, kik, mi­lyen járulékot fizessenek, s mi jár ezekért az állampolgároknak. Fontos, hogy növelni kell a ter­melékenységet és a hatékonysá­got. Fontosak a személyi kiadá­sok, a műszerezettség, az orvos­technika növelése, bővítése de vi­gyázni kell: csak a lehetőségek határán belül! - A Tolna Megyei Kórház milyen helyet foglal el az ország kórházai­nak rangsorában ? - Hátulról a másodikak vol­tunk 1991. decemberében, s az 1997. évvégén a felső harmad al­jára kerültünk, vagyunk. A jó eredmény nagyrészt abból adó­dik, hogy a személyi kiadás 60 százalék, a dologi kiadás 40 szá­zalék, amely már a nyugati orszá­gokban is szép arány. Jó lennt ezt tartani. - Rengeteg kérdésem lenne még, hiszen ahogy mondani szokták, a jéghegy csúcsát érintettük csak, s a teljesség igényét az egész újság sem tudná teljesíteni. Utolsó kérdésként azt hiszem a jövő, a közeli feladatok azok, amelyek az olvasókat a legjob­ban érdeklik... - Szeretnénk elkezdeni a régi épületek rekonstrukcióját. A költségvetés minden jelentős épületet és a közművet is érinti. Októberben, mint az már köztu­dott átadásra kerül a műtőblokk. Sajnos nagy orvoshiánnyal küzd a kórház, ami leginkább abból adó­dik, hogy semmi sem motiválja a frissen végzett orvosokat, hogy Szekszárdot válasszák letele|^ désre. Nincs szolgálati lakás^v egy kezdő az alacsony fizetésből nehezen tud lakást bérelni és fenntartani. Amíg az országban a kórházak zöme megállapodásra jutott ebben a kérdésben a fenn­tartóval, Szekszárd sajnos nem. Az orvos-nővér szálló állapota ­ami éppen a kórház legkisebb fi­zetésű munkatársait érinti - két­ségbeejtő. A 160 lakó a lerom­lott, tönkrement épületben él. A szállás a város tulajdonába került 1990-ben, állapota tovább rom­lott, s 1996-ban visszakerült a kórház tulajdonába. Három év választ el bennünket a kórház fennállásának 200 éves évfordu­lójától. Addig is óriási mennyisé­gű feladat vár ránk a kevés pénz mellett, s jönnek a változások, át­alakulások jogszabályokban, em­beri, jogi követelményekben egy­aránt. SAS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents