Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-02 / 19. szám

8 SZEKSZÁRDI 1997. NOVEMBER 2. 8 Kit Jtüntetések átadásával kez­dődött október 23-a ünnepe Szek­szárdon, a városháza konferencia­termében. Az itt lezajló veteránta­lálkozó résztvevőit, valamint az SFOR erők Dávid Heckert őrnagy vezette küldöttségét Székelyhídi Géza, a Pofosz megyei szervezeté­nek elnöke, '56-os nemzetőrpa­rancsnok köszöntötte, majd dr. Bősz Endréné dr. Wéber Aranka, a Tolna Megyei Közigazgatási Hiva­tal vezetője adta át az elismerése­ket. 1956-os emlékéremben Máté László és Tancz György, 1956-os posztumusz emléklapban néhai 1956 mának szóló üzenete: „csak összefogással érhetünk el eredményt" Pfeifer József, 1956-os emléklap­ban pedig Bircsár János, Diófási Imre, Gabi Géza, Kiss János, Ma­gyar István, Móni Lajos és Nyesev István részesült. A találkozó zárásaként Kiss Já­nos kért szót, s élményt adó elő­adásmódban szavalta el Sajó Sán­dor: Magyarnak lenni tudod mit je­lent című versét. A megjelentek ezt követően megkoszorúzták a polgármesteri hivatal bejárata mel­letti emléktáblát. A megye vezetői a kopjafánál A belvárosi római katolikus templomban megtartott ökumeni­kus istentisztelet után a Béla király téri '56-os emlékműhöz vonultak a Magyar Honvédség katonái, ke­zükben a történelmi zászlókkal. Első szónokként Székelyhídi Géza lépett a mikrofon mögé. - Minden évben kevesebben vagyunk, pedig annak idején, október 23-án és 24­én a város tele volt mámoros em­berekkel - kezdte mondandóját. ­Mindenkinek volt egymáshoz egy kedves szava, s mindenkin meg­mutatkozott a segítőkészség. Min­denki együtt érzett mindenkivel, kivéve a szovjet lakájokat, akik el­bújtak a lakásaikban vagy pincéik­ben. De a többi becsületes, ma­gyar állampolgár örült annak, hogy Budapesten megkezdték a ször­nyű terror igájának lerázását. Székelyhídi Géza után meghí­vott vendégként Trombitás Zol­tán, a Fidesz országgyűlési képvi­selője mondta el ünnepi beszé­dét. - Feltehetjük a kérdést: mi volt a célja 1956-nak? - fordult a hallga­tóság felé a politikus. - Mit akartak elérni a forradalmárok? Egyete- ményt. misták, főiskolások, nemzeti bi­zottságok az 1848-as hagyomá­nyokhoz híven újabb és újabb pon­tokba szedve fogalmazták meg kö­veteléseiket, melyek az egyre gyor­suló események hatására állan­dóan formálódtak, de sok közös gondolat maradt meg bennük. Véget akartak vetni a zsarnokság uralmának, az idegen katonai megszállásnak, s szabad, demokra­tikus választások megtartását óhaj­tották. Fodor Miklós, Szekszárd alpol­gármestere így fogalmazott ünne­pi beszédében: - 1956 annyiféle volt, mint ahányan részt vettek benne. Iskolázottságuktól, lakhe­lyüktől, pillanatnyi státusuáBfil fiiggően mindenki másként ^re meg. De majdnem két hét csodála­tos ereje érzelmileg azt adta vissza nekem, hogy egységbe tudta ková­csolni az országot. A negyvenegy évvel ezelőtt történt események üzenete az, hogy a múltbéli és a mostani hibák felszámolásáért ví­vott harcban se váljunk külső se­gítséget, csak erőink összefogásá­val érhetünk el számottevő ered­évre jelölik ki a közös utat. Intéz­ményi, iskolai cserék, sporttalál­kozók, művészeti bemutatkozá­sok alkotják ebben a tervben a leg­fontosabb csomópontokat. Sajnos a gazdaság terén a már többéves kitartó próbálkozás ellenére ez al­kalommal sem sikerült áttörést elérni - egyebek mellett a Jjoa­gyar, illetve a francia önkorn^^­zati rendszer eltérő mivolta miatt. A bezonsiak szekszárdi, illetve a szekszárdiak bezonsi látogatása után most egy kis szünet követke­zik - nem titok, hogy a két rendez­vény nem kevés anyagi terhet rótt mindkét önkormányzatra. A foly­tatás tehát tavasszal várható. Koszorúzás Nagy Imre emlékművénél Küldöttség a francia testvérvárosban Bezons és Szekszárd éppen 30 évvel ezelőtt vette fel egymással a testvérvárosi kapcsolatot. Ebből az alkalomból a múlt héten huszon­egy fős szekszárdi küldöttség ­köztük nyolc önkormányzati kép­viselő - utazott a francia telepü­lésre, mely mint ismeretes, volta­képpen Párizs egyik külvárosi ke­rülete. - Gyakorlatilag ugyanazt a ren­dezvénysorozatot ismételtük meg, amelyben májusban Szekszárdon volt részünk - tudtuk meg Kocsis Imre Antal polgármestertől. ­Azaz találkoztak egymással mind­azok, akik az elmúlt harminc esz­tendőben építették, erősítették a kapcsolatokat. A fogadtatás, mint mindig ez al­kalommal is baráti volt. Az első na­pon a szekszárdi delegáció a Pere Lachaise temetőben megkoszo­rúzta Nagy Imre emlékművét, ezt követően pedig a francia parla­ment, azaz a képviselőház várta a küldöttséget. Még aznap este 7 órakor lezajlott, de már Bezonsban az az ünnepélyes városi nagygyű­lés, mely a találkozósorozat főren­dezvényét képezte. Itt különböző beszédek méltatták a három évti­zedes múltra visszatekintő kontak­tust. - A következő napokban megis­merkedtünk Bezons néhány új ne­vezetességével, azaz a nemrég fel­épült szociális lakásokkal, kommu­nális beruházásokkal, tanúi lehet­tünk az utcakép-rekonstrukció, a tömbrehabilitáció eredményei­nek. Tapasztaltuk, hogy óriási vál­tozások történtek a városban: az ottani vezetést dicséri, hogy az ed­digi külterületi képet felváltotta egy teljesen konszolidált, nagyon szép városkép. Kocsis Imre Antal Jacques Leser polgármesterrel együtt Bezonsban is aláírta azt a dokumentumot, mely megerősíti a kapcsolattartás szándékát. Az együttműködési tervben pedig olyan programok szerepelnek, melyek egyelőre két Bezons esti fényárban y

Next

/
Thumbnails
Contents