Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-30 / 6. szám

12 SZEKSZÁRDI 1997. MÁRCIUS 30. Fontos győzelmek Fontos meccseket nyertek a szek­szárdi csapatok lapunk megjelenése óta eltelt két hétben. A KSC Szekszárd NB l-es női ko­sárlabdacsapata a belső (a bajnoki kudarc után meg kell mutatnunk a közönségnek és a szakmának, hogy helyünk lenne a legjobb nyolc kö­zött) és a külső motiváltság (a ráját­szásra Újvári Miklós vette át Guóth Ivántól a csapatot) eredményekép­pen az első kör valamennyi mérkő­zését megnyerte - a Bajának száz fö­lött dobtak. így az első körben való bentmaradás nagy esélyeseként kez­dik a hét végén az idegenbeli vissza­vágókat. Kíváncsian váiják a szurko­lók, hogy idegenben is képes lesz-e megközelítőleg ilyen jó teljesítmé­nyekre a KSC Szekszárd, mint ott­hon. A Ferropatent Lazür NB I/B-s lis­tavezető női kézilabdacsapata félláb­ba] már visszalépett az NB I-be: leg­utóbb legyőzte az őt eddig üldöző és két pontra megközelítő Ferencváros Il-t. Ha ezen a hétvégén a rá mo­mentán még veszélyes BHG ottho­nából is győztesen távozik - tudása, játékereje, edzettsége följogosítja er­re - akkor gyakorlatilag már a má­sodosztály nyugati csoportja bajno­kának tekinthető a szekszárdi női kézilabdacsapat. - bégyé ­Addig vezet, amíg nem megy nyugdíjba Nem lett „élbíró", noha az lehetett volna Amikor egy-egy bármilyen rendű­rangú labdarúgó-mérkőzésen „találko­zom" egy-egy olyan játékvezetői ítélet­tel, amely vegytiszta szabályalkalma­zás esetén úgymond elméletileg elfo­gadható, de mégis nem a játék szelle­méből, annak logikájából következő ítélet születik, ami valamelyik csapat­nak óhatatlanul hátrányos, bosszantó, ekkor szokott „beugrani" emlékké­peimbe a szekszárdi bíró, Lubastyik István. Aki ilyen szituációkban hozott döntéseivel mindig az átlag-játékvzető fölé emelkedett. Ezt tette a megkapott kitüntetései mellett, igazándiból a síp mesterévé. Ezért fogja hiányolni a semlegesek és a tárgyilagosok tábora az NB III-ban. Ezek miatt az ösztönösen avagy tudatosan ráérző ítéletei okán fo­galmazódik meg sokakban: miért van az, hogy ilyen tehetség birtokában „csak" az NB III. Dráva-csoportjában fejezte be a napokban a bíráskodást? (Alacsonyabb osztályban persze, hogy folytatja még.) Miért kell valakit auto­matikusan levenni az NB-ből, akkor, ha eléri az ötödik ikszét? A ma is nép­szerűségnek örvendő bíróval abból az alkalomból váltottunk szót, hogy a ta­vasztól már valóban csak kiscsapatok­nak vezet. - Amikor elnézem élőben avagy a té­vében a bírók működését, mit mond­jak, van bennem hiányérzet, ahogy visszatekintek eddigi közel két évtize­des működésemre. Futballistaként szekszárdi és pécsi színekben az élvo­nalba is belekóstolva a másodosztályig az akkor még rangos, nívós, NB I/Wf vittem, bíróként is bőven bennem volt ennyi, de a sors, a szerencse nem ját­szott a kezemre. Akkoriban, amikor én kezdtem, akkor a ranglétrajárás nem volt ilyen gyors, mint most: évekig kel­lett bizonyítani a körzetiben, a megyé­ben a feljebb lépéshez. Persze pedáloz­ni, „nyalni", pártfogóként keresni ak­kor is lehetett, de ez a magatartás mai. A . Magyar Súlyemelő Szövet­ség közzétette a legújabb váloga­tott keretet. A nem is olyan régen még fellegvárnak számító Szek­szárdról Csizmazia Gábor nevével találkozhatunk. A 23 éves súly­emelő a sportág és önnön maga je­lenlegi helyzetében érthetően ve­gyes érzelmekkel fogadja a hírt. Akkor csillan fel ugyanis előtte a lehetőség, amikor a válogatott szinthez szükséges feltételek elle­hetetlenültek számára. No és az is pechje Csizmaziának, hogy a válo­gatott keret központi felkészülése egyelőre szünetel, momentán ka­pitánya sincs az Atlantából azért éremmel és egy-két elfogadható helyezéssel hazatérő magyar súly­emelésnek. Minden rijekai jelölt ­itt rendezik május végén június elején a sportág ez évi Európa-baj­nokságát - otthon a klubjában ké­szül, s aztán a május 2-i felmérő verseny dönt a vitás kérdésekben. Csizmazia pesszimizmusa e tekin­tetben nem alaptalan. - Az 59 kg-os kategóriában en­gem és a debreceni Nagy Tibort je­Amúgy lenne kit, lenne mit menedzselni... Két érintett kesergője nap felvirradásában reménykedik. Ami esetleg élete első feln^ Európa-bajnoki szerepléséhez se­gítheti. A nagy előd, az immáron exszekszárdi Farkas Zoltán után „kiadó" ez a súlycsoport. Ha egy olyan sportág megy városi szinten tönkre, ami iránt nincs kö­zönségigény; ha általánosságban is szegénynek mondható a sportág or­szágos viszonylatban; ha a verseny­ző is „rossz helyre született", így nincs menedzsere, szponzora, ak­kor... A bölcsességkimondás és közhelypuffogtatás szándéka nél­kül halkan csupán arra hívnám fel a lehetséges segítők körének figyel­mét: azoknak a szekszárdi élspor­tolóknak, akik ebben az olimpiász­ban világversenyeken indulhatnak - nem a futottak még kategóriájá­ban -, azoknak sem nagyon sokkal jobb az egyéni és sportági helyze­tük, mint Csizmaziának, de az lölték. De amíg neki adva a fizeté­se, adott a gondmentes felkészülés orvosi, egészségügyi és gyógysze­res háttere, addig én a szerény munkanélküli-segélyemből élek. Amennyit kézhez kapok havonta, azt egy optimális felkészülés ese­tén el kellene költenem vitaminok­ra, proteinre. Válogatott szinten, s úgy, hogy kerüljek be a nemzetkö­zi szinten jegyzett hatba, ezt nem lehet teljesen amatőr alapon csi­nálni. - Mekkora összeg szükséges ah­hoz, hogy a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat megkapja, no és egy súlyemelőnek elengedhetetlenül szükséges kalóriadús táplálkozás megvalósuljon ? - A legszerényebben számolva is úgy tizenötezer. De ez illúzió, hi­szen hosszú hónapok óta már fize­tés sincs, az új klub vezetői türel­met kérnek, semmi, reményekre foljogosito konkrétumot nem mondtak. Az idő pedig múlik és nem nekem dolgozik... - Pedig... - Közel vagyok a súlycsoport összetettbeli kvalifikációs szintjé­hez, a 270 kilogrammhoz. Optimá­lis felkészülés esetén valóban len­nének komoly esélyeim a jó sze­replésre az Európa-bajnokságon. - Mi van abban az esetben, ha a szövetség csak egy versenyzőt szere­peltet ebben a kategóriában: többet produkálnál, jobb, pontosabban erösebb vagy a debreceni Nagy Ti­bornál? - Különösebb erőfeszítések árán jobb lehetnék. Már csupán azért is, mert ő erre a súlycsoportra hét­nyolc kilót fogyaszt, ami roppant hátrányos szituáció. Csizmazia Gabi, aki saját nevelésű szekszárdi súlyemelő, vár, mindennap becsü­letesen lejár edzeni és egy szebb Nincs láthatatlan pingpongpénz

Next

/
Thumbnails
Contents