Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-16 / 5. szám

6 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1997. MÁRCIUS 16. Érdekli? Bemutatjuk! A természet karbantartja a fizikumot és az elmét nem bántott, sőt valahol megtisztelőnek tartottam. A nyelvi tisztaságot és a szaba­tosságot mindenkitől elvártam, s talán ezért kaptam a másik „nevemet", a „stí­lusbetyárt". - Hogy telnek a napjai? A kert rendezé­sén kívül olvas, tévét néz? - Rengeteget nézzük a tévét, s közben sokat bosszankodom. Nagyon sok a rek­lám, amelyre a nagyképűsködés és a rongyrázás jellemző. Alig van olyan, amelyik megmutatja a tárgyi lényeget. Sajnos, már csak keveset olvasok, de a Magyar Nemzet minden betűjét elolva­som. Különösen szeretem két újságíró­nő cikkeit, pedig a női írókat amúgy nem nagyon kedvelem. - Miért? Mi a különbség a férfi és a női szerzők írásai között? - A nők sokszor érzelmileg átbillentik a mérleget, s a témához való hozzáállá­sukban túl sok a szubjektív elem. ú Dr. Bíró János megható szépségg™ beszélt szülőfalujáról, az 1200 lakosú magyar településről, ami Nagyvárad és Királyhágó között van, s úgy hívják: Ör­vénd. Majd debreceni egyetemi éveire emlékezett, majd költözködéseire, illet­ve szekszárdi letelepedésére és sok-sok másra... Végezetül megkérdeztem: - Kiről olvasna szívesen a Szekszárdi Vasárnapban? - Arról a nyomozóról, aki egy-két éve az Év rendőre lett. Szeretném tudni, mi­lyennek látja Szekszárd közbiztonságát, s azt is, hogyan kapják el a gazfickókat? - A nyomozót Farkas Róbertnek hívják. Tehát ő következik. V. HORVÁTH MÁRIA Sorozatunk első részében Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere azt java­solta. beszélgessünk dr. Biró Jánossal, a Garay János Gimnázium nyugalmazott ta­nárával arról: hogyan képes megőrizni az ember idős korára is szellemi frissességét? * Amikor telefonon kerestem János bá­csit (a megszólításban így egyeztünk meg), hogy megállapodjunk a beszélge­tés időpontjában, bizony néhány pedcig várnom kellett. Közben hallottam, amint felesége szólítgatja: „János!... Já­nos! ... Ezután meghallottam János bácsi hangját. A köszönést követően elnézést kért a megvárakoztatásért. de mint mondta, egy hatalmas meggyfa tetejéről mászott le, ami időbe telik. Ezt olyan egyszerű természetességgel közölte, ami arra késztetett, hogy a legpa­rányibb meglepetésemet is visszafog­jam, pedig János bácsitól már azt is tud­tam, hogy kilencven és fél esztendős. - Gondolom, rendszeresen edzi az elmé­jét. - Tévedés - kezdődött a válasz. - Az edzésben éppen úgy nem hiszek, mint a női pacsmagok varázserejében. Úgy gon­dolom, hogy az a bizonyos szellemi fris­sesség is az ember adottságainak egyike. - Azért... - Azért még van valami más is. Renge­teg időt töltöttem és töltök ma is a sza­badban. Ez minden tekintetben jót tesz az embernek. Vagyis nemcsak a fiziku­mát, hanem az elméjét is karbantartja ­szögezte le a nyugalmazott magyar, latin, görög szakos tanár, s magyarázatul el­mondta, hogy 1947-től 1996-ig méhész­kedett, mi több, vándorméhész volt, s megkapta a ,Aranyokleveles méhész" kitüntető díjat. - A méhészkedés nem egyszerű hob­bi. Rengeteg a szakmai tudnivaló, s ezek alkalmazásában nem lehet tévedni... A vándorméhész a méheket viszi a legelő­höz, főleg az út széli akácoshoz, a meg­szokott telephelyre. Ezt tettem én is. Ta­vasztól őszig hetenként négyszer-ötször kiautóbuszoztam a méhekhez. A perge­tést is ott végeztem. Sőt, a kaptárakat is magam csináltam, ami komoly asztalos­munka volt. Télen, a feleségem legna­gyobb „örömére" a konyha volt a mű­hely... Nagyon szerettem méhészkedni. ráadásul ez a tevékenységem stabilizálta anyagi helyzetünket. Sajnos, a korom miatt abba kellett hagynom ezt a szép foglalatosságot. Azért kinti munkám maradt: a ház mögött nagy kertünk van, hatalmas gyümölcsfákkal. Az időm nagy részét ott töltöm. Közben János bácsi egy fiókból kitün­tetéseket, okleveleket és plaketteket vesz elő, s jogos büszkeséggel emlékezik átvé­telükre, s az azt megelőző munkával teli esztendőkre. - Sok-sok éven át Tolna megye és Pécs magyar irodalom és nyelv tanulmá­nyi felügyelője voltam. Nagyon szigorú embernek tartottak, s a hátam mögött ..főrettenetesnek" neveztek. Engem Viták az Agricolean Egy pipára való 1500forintba kerül Előzetesben van a szekszárdi kábítószeres árus Múlt szombaton éjjel a szekszárdi rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályának munkatársai a város egyik szórakozóhelyén igazoltatták a 23 éves helybeli M. V.-t, majd megnézték azt is, mi van a zsebeiben. Gyanújuk be­igazolódott: négy csomag kábítószergyanús növényi tör­melékettaláltak nála. Ekkor előállították, majd házkuta­tást tartottak a fiatalember lakásában. Ott több csomag hasonló anyagra leltek, mint amit ma­gánál tárolt az említett éjszakán M. V. A lakásban talál­tak még olyan eszközöket - speciális pipát, fecskendőt ­amelyek kábítószer-fogyasztásra utalnak. A legmegdöb­bentőbb az a lista volt, amelyen fiatal- és gyermekkornak neve volt felsorolva. A rendörök gyanúja a kihallgatások során beigazolódott: a lista azoknak a nevét tartalmazza, akiknek a narkónepper jó pénzért árulta a kábítószert. Mert kábítószerről volt szó, ugyanis a szakértő ezt azóta már megállapította. A növény törmelék kenderszármazék, amiből egy pipa megtömésére elegendő mennyiséget 1500 forintért adott el az egyébként munkahellyel rendelkező jiatalember, akit azóta a városi bíróság előzetes letartóz­tatásba helyezett. A rendörségen elmondták, hogy Szekszárdon ez az első eset, hogy olyan esetet sikerült felderíteniük, ami a város életében eddig példátlan volt. Mert M. V. nem csak fo­gyasztója volt az „anyagnak", hanem egészen fiatalokat is hozzájuttatott. Az utóbbiról a szülők bizonyára nem tud­tak... Ebben a régióban muszáj a borról beszélni. Ez volt az általános vélemény a 4. alkalommal megrendezés­re került Vita Agricolea mezőgazdasági szakkiállítás és vásár szakmai programjának résztvevői között. A vásárigazgató Dránovits István értékelése szerint a hegyközségek, bekapcsolódva a borturizmus prog­ramjába feléleszthetik a több éve halódó borprogra­mot. A társszervező MATUR ezúttal megkereste a né­met nemzetiségi önkormányzatot is. Nem véletle­nül, hiszen a vincellérek jelentős számban ezen nép­csoportból kerültek ki. Nagyon fontos a minőség - véli Kerner Lőrinc, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatá­nak elnöke -, mert hiába jó a bor, ha a kapcsolódó szolgáltatások nem megfelelőek. A borfeldolgozás kialakult kultúrájának kapcsolódnia kell a nemzeti összkultúra egészéhez, amelybe beletartozik az invi­tálástól a szálláshelyek színvonalán keresztül a prog­ramok minőségéig minden. Mert - teszi hozzá Wieszner György, a MATUR Tolna megyei elnöke ­egy szobáért ma már senki sem jön el idáig. A bor pe­dig izgalmas, vonzerőt jelentő idegenforgalmi ténye­ző. Csak ki kell találni a körítést és a marketinget. Mi a régióban azon leszünk, hogy együttműködjünk egy, az európai szinthez szokott vendég kiszolgálásá­ban. Az európai szintű mezőgazdaság kérdése szere­pelt a rendezvény fórumán is, melyre a szaktárca előadói mellett a politikai pártok képviselőit is ven­dégül látta a társrendező megyei Agrárkamara. Véleményem szerint a pártok jelentős része egyetl ért az EU-csatlakozással - mondta a levezetőelnöki tisztet betöltő (és azóta kamarai elnökké is megvá­lasztott) Kővári László. A különbségek a megoldás­ban vannak. Az is köztudott, hogy a mezőgazdaság jelenlegi formájában sem rendtartásában, sem finan­szírozásában nem felel meg a nemzetközi elvárások­nak. Nem beszélve arról, hogy az információk nem jutnak el a gazdákhoz és ezen is sürgősen változtatni kell. A hasonló rendezvények ezt a célt szolgálják. A súlypontok eltolódnak az agrárfinanszírozási rendszerben - jelentette be dr. Tarján Zoltán - az FM osztályvezetője. A piacrajutás segítése megőrzi első helyét, de mara elavultá vált géppark felújítása nem várathat magára, hiszen a lepusztult gépekkel nem lehet minőséget produkálni. Éppen ezért kap priori­tást a beruházásösztönzés. E mellett nagy szükség lesz az agrárrendtartás azonnali módosítására - de­rült ki dr. Gárdos Péter előadásából. Az FM főosz­tályvezetője úgy véli, a működtetés biztosítása és a stabilitás érdekében a hatásköröket a minisztérium kezébe kell adni. E mellett meg kell teremteni a meg­felelő forrásokat. Vannak megfelelő nemzetközi minták, melyeket ha a magyar viszonyoknak megfe­lelően átveszünk működőképessé válnak. És ha az integrációról beszélünk ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. IFJ. KUTNY GÁBOR <

Next

/
Thumbnails
Contents