Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-02 / 4. szám

7 1997. MÁRCIUS 2. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Érdekli? Bemutatjuk! A polgármestert erről is, Sorozatot indítunk. Szekszárdon és környékén élő embereket mutatunk be. Ám a változtatás nem az újságíró, pedig a szerkesztő tiszte - kivéve a közzétett portré szereplőjét, a város polgármesterét, akit valamennyien ismerünk. Tényleg ismeijük?... Tehát a sorozat következő alakja az lesz, akiről Kocsis Imre Antal nagyon sok mindent szeretne tudni. És így is folytatjuk tovább a sort: mindig arról írunk, akire előző számban bemutatott - velünk együtt - valamiért nagyon kíváncsi. * - Soha nem hallottam viccet Kocsis Imre Antaltól. Szokott egyáltalán vicceket mesélni? - Nem, sohasem. Nagyon rossz viccmondó vagyok. Viszont „díjazom" azokat az embereket, akik megőrzik maguknak a vicceket, s adandó alkalommal pedig remekül elő tudják adni. Az én habitusom nem olyan... és megfelelő előadókészséggel sem rendelkezem. - Polgármester úr csöppet sincs híján az előadókészségnek. Például ennek okán is szerzett hírnevet az ország különböző pontjain. - Ez egy egészen másfajta előadókészség..! A tanári pályán, a főiskolán az előadások során mintegy másfél év. tized alatt kifejlődnek az emberben bizonyos képességek, melyek a retorikában és egyéb dolgokban is jelentkeznek. Itt most csupán arról van szó, hogy bizonyos gyakorlatot át lehet vinni a politika területére is. - Én viszont úgy gondolom, hogy mindez valamiféle tehetségre épül. - Nem hiszem... ez igazán csak gyakorlat kérdése. - Számtalanszor váratlanul mond vagy kénytelén rögtönözni - beszédet. Olyankor hallgatósága elismerösen nyugtázza műveltségét. - Körülbelül harmincéves koromig tanultam különböző formákban és intézményekben, tehát ennek meg van az alapja. Sőt, a tanulást soha nem hagytam abba... illetve 1990-ben, amikor először választottak polgármesternek. Akkor abbahagytam a könyvekből való tanulást. De most már egy-két éve ismét visszatértem a könyvvásárlásarról is kérdeztük hoz, s igyekszem csökkenteni az elmúlt évek adósságát. - Gyermekkor és műveltség...? - Halasi családból származom. Édesapám orvos volt. Nagy könyvtárral rendelkeztünk. Gyermekkoromban nagyon sokat olvastam., Tulajdonképpen mindent a szülői háznak és a követlen környezetnek, egy erős református közösségnek köszönhetek. - Van-e kedvenc étele? - Már nincs. Biztosan volt, de már nem is tudom pontosan. - Ezek szerint nem válogatós. - Rendkívül puritánul étkezem, s ez remélem meg is látszik rajtam. Ebédre általában egy nagy doboz joghurtot, vagy kefirt fogyasztok el két-három kiflivel. Egyébként nem szívesen veszek részt munkaebédeken, munkavacsorákon, mert nagyon sokáig vegetáriánus voltam. De ezt a munkát nem lehetett így bírni és vissza kellett térni a hagyományos kosztolásra. - Főzni tud? - Persze, hogyne. Tulajdonképpen mindent megfőzök. Kivéve a halászlét és a süteményeket, amelyekkel nem is próbálkoztam. Azért is főzök szívesen, mert kikapcsol. Egy időben a vasárnapi ebédeket mindig én készítettem. De jó néhány éve erről is le kellett mondanom, mert gyakran vasárnap is van elfoglaltságom. - Szokott nyugtatót szedni? - Nem, sohasem. - Ezt azért kérdezem, mert soha nem látom idegesnek. Netán ügyesen titkolja idegességét, vagy ez kimaradt az életéből? - Természetesen óriási belső feszültségekkel lehet ezt a munkát végezni, de ennek ellenére soha nem szedtem nyugtatót és nem is szeretnék rászokni. Ami a nyugalmat illeti, rendkívüli módon elhasználja az embert a belső feszültség leplezése. Sokkal jobban, mintha a feszültség megjelenne. Persze, ez nem közgyűlési probléma, ugyanis a közgyűlésen nagyon ritkán jövök ki a sodromból - belülről is. Inkább az zavar - és ez okozza a belső feszültséget -, hogy nagyon kevéssé tudok elmélyülni a feladatokban, mert azonnal ott a következő. Ez okoz bennem állandó feszültséget. Az előző életemben - tanárként - alaposan végig tudtam járni egy-egy ügyet. - Milyen jegyben született? - Rákban. A jellemzői rám is ülnek. - Kiről olvasna szívesen? - Dr. Bíró Jánosról, a Garay Gimnázium nyugalmazott tanáráról. Szellemi frissessége példaszerű. Kérdésem: ilyen idős korban hogyan lehet megtartani a szellemi frissességet és azt a fiatal tüzet, ami János bácsit jellemzi? V. HORVÁTH MÁRIA Bizottság vizsgálódott a Gyermekek Háza ügyében Kicsinyek, lesz-e számotokra hely? Szekszárd város közgyűlése január 28-ai ülésén megerősítette korábbi iöntését, miszerint a Gyermekek ^Aát átadja a katolikus iskola céljára. Ugyanekkor a közgyűlés ad hoc bizottság lérehozását határozta el, s megbízta az érintetteket, hogy tegyenek javaslatot a Gyermekek Háza további működésére és belső tereinek pótlására. Kaczián János, a bizottság egyik tagja lapunknak elmondta, hogy a Fodor Miklós alpolgármester által vezetett négytagú ad hoc bizottság a keddi közgyűlésen e feladat végrehajtásáról tett jelentést. Ennek lényege az - fogalmazott Kaczián János -, hogy néhány zenei program kivételével a Gyermekek Háza minden egyéb tevékenysége a Babits Mihály Művelődési Házban jelenne meg, ennek megfelelően a Gyermekek Házának szakapparátusával együtt. - Ez azt jelenti, hogy a Gyermekek Háza értékkülönbségéért a várost megillető pénzből a művelődési ház rekonstrukciójával együtt bővítést is végre kell hajtani. - A szóban forgó hatvanmillióforintot a megállapodás szerint 1999-ig kell megkapnia a városnak. Előfordulhat, hogy hamarabb jut a pénzhez Szekszárd? - Előfordulhat, de ez attól függ, hogy az egyházi ingatlanokért a kormány melyik évben milyen részletekben fizeti ki az érintett egyházaknak a kárpótlási összeget. Vagyis, ahogy ők kapják a kormánytól a pénzt, úgy tudnak ők adni nekünk. - Térben és időben milyen lehetőségek vannak a művelődési házban? - Térben annyi lehetőség van, ha a bérlővel, a Közművelődési Szolgáltató Irodával fölbontjuk a szerződést, azzal teret biztosítunk a gyermekek számára - tájékoztatott Kaczián János, s azt is hozzáfűzte, hogy az említett zenei programoknak a Művészetek Háza adna otthont. Ismét több szülővel beszélgettem. Rendre aggodalmuknak adtak hangot. Megfogalmazták, hogy két-három évig „kitaszítottak" lesznek gyermekeik, mert attól, hogy átköltöztetik őket a művelődési házba, az az épület még nem lesz nagyobb. Tehát úgy hiszik, hogy több gyermekprogram lemorzsolódik. Azt is fölvetették, hogy a felnőttek bizonyára nem veszik jó néven a zsivajgó kicsinyeket, ami érthető, hiszen valószínűleg zavart okoznak majd az ő programjaikban. Az egyik anyuka azt mondta, hogy „ha már elvették a házat a gyerekektől, akkor legalább ne alamizsnatermekkel szórakozzanak". Van, aki úgy fogalmaz: „Majd meglátjuk!" Kaczián János úgy mondta, hogy nagyon nehéz feladatot kell megoldaniuk a művelődési ház és a Gyermekek Háza munkatársainak, hiszen a programokat úgy kell „összefésülni", hogy a művelődési ház is folytathassa eddigi munkáját. Minderről szerették volna megkérdezni Batár Zsoltot, a Gyermekek Háza jelenlegi igazgatóját. Telefonon nem nyilatkozott, viszont a Gyermekek Házába megbeszélt időpontról megfelejtkezett... Fodor Miklós alpolgármester úgy kezdte a beszélgetést - mint ismeretes, ő minden alkalommal úgy szavazott, hogy ne adják át a Gyermekek Házát -, hogy fegyelmezett tisztségviselőként igyekszik végrehajtani a közgyűlés határozatát. Elmondta, hogy új intézmény alapítását javasolták új névvel: Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza. - Mi leírtuk azt, hogy véleményünk szerint és a normatívák alapján mekkora plusz tér szükséges ahhoz, hogy a Gyermekek Háza működése maradéktalanul kiváltható legyen. Mi úgy fogalmaztunk, hogy a művelődési ház meglevő alapterületén kívül még 500 négyzetméterre lenne szükség, ezenkívül mintegy 200 négyzetméternyi raktár is szükségeltetne. A bizottság leszögezte, hogy a Gyermekek Házában folyó tevékenység fontos, ám ez a tevékenység csak úgy integrálható, ha az említett mértékű bővítés megtörténik. Várhatóan az ad hoc bizottság együtt a művelődési bizottsággal és a polgármesteri hivatal művelődési irodájával - tovább folytatja a munkát, hogy minél jobb lehetőségeket biztosíthasson a város a gyermekek számára. Ám az már most valószínűsíthető, hogy bizonyos tevékenységek ellátására nem alkalmas a művlődési ház, vagyis bizonyos gyermekcsoportok két-három évre kiszorulnak a házból. Bárcsak ennek ellenkezőjét bizonyítaná a jövő! V. H. M.