Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-16 / 3. szám

1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP -V 15 Az OSZTV-ről dióhéjban Megszokhattuk már, hogy a diákok élete bizony nem „leányálom". Feladatuk csupán: tanulni, tanulni, tanulni. Nem újság, hogy a középiskolák végzős diákjai ezekben a hónapokban teljes erőbedobással küzdenek az életmentő pontokért. így van ez a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskolában is, ahol a tanulók az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen bizonyították tudásukat. A „kerisek" számvitelből, kereskedelmi ismeretekből és közgazdaságtanból versenyeztek. A legtöbbeknek talán a legutóbbi szúr szemet, hiszen szerencsés, kifizetődő „vállalkozás", ha valakinek sikerül öszszekapcsolnia az életét (mindenekelőtt a felsőoktatásban eltöltött éveit) a közgazdaságtannal. Azoknak, akik mégsincsenek tisztában ezzel a dologgal, csak annyit írnék, hogy adatok rendszerezéséről, gyűjtéséről és különböző általánosításokról van szó. Egyik részterülete, a mikroökonómia a gazdaság szereplőinek magatartását elemzi. A mikroökonómia a gazdaságág egészét vizsgálja, míg a nemzetközi gazdaságtan az országok közti kapcsolatok általános összefüggéseit tárja fel. A közgazdasági versenyt február 6án rendezték meg a „keriben" a harmadikos és negyedikes diákok számára. - Leginkább a végzősök szerepelnek sikeresen ezen a megmérettetésen, hiszen ők már rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, amelyekre a verseny szervezői a feladatokat építik - meséli Szegvári Éva, a közgazdasági osztály negyedikes tanulója. - Az iskolában évfolyamonként csak egy ilyen tantervű osztály van. Más diákok is képviseltették magukat? - Idén csak negyedikesek szerepeltek, és a legtöbben az erre szakosodott osztályból. - Bizonyára nem volt elég az alapóraszám arra, hogy alaposan felkészüljenek. Milyen egyéb segítséget kaptatok? - Hetente szakkör keretében foglalkoztunk ezzel a tárggyal. Aki ezen a téren szeretne tovább tanulni, annak sok mindent nyújthatnak azok a különórák, amelyeket szaktanár irányít. így nyílik lehetőségünk arra is, hogy tanulmányozzuk azokat a tavalyi feladatlapokat, amelyeket a múlt évben nem küldtek tovább. Ez alapján az idei versenyt nehezebbnek találtam, a kérdések megfogalmazása és így a megoldás sem volt egyértelmű. A versenydolgozatokra összesen 100 pont adható. Ha a teljesítmény eléri a 65%-ot, az iskola belső elbírálásra küldi a feladatlapot. Itt rangsorolják az ország különböző területéről beérkező munkákat és ez alapján hívják be a versenyzőket az OSZTV döntőjébe. Remélhetőleg erre még valamikor a tavasz folyamán sor kerül. Fontos lehet, hogy az OSZTV országos döntőjének első tíz helyezettje felvételt nyer azokra a főiskolákra és egyetemekre, ahol a közigazgatástan a felvételi tantárgy. Végezetül az sem mellékes, hogy ezek a diákok mentesülnek a hasonló tárgyú érettségi alól. Ezek után érdemes küzdeni! Bencze Mariann Az Új generáció hasábjain mindig igyekeztünk szemmel kísérni a városban létező diákszervezetek működését. Már amikor módunkban állt, hiszen az elmúlt év szeptemberében megrendülten vettük tudomásul, hogy a SZEKSZ (Szekszárdi Középiskolások Szövetsége) „érdeklődés hiányában" megszűnt. Nem sokkal ezután Szilágyi Nóra, Szekszárd egykori diák polgármestere mégis bízott abban, hogy lesznek, akik nem adják fel. Igaza lett, vannak akik újra próbálkoznak... Kávéillat, félhomály fogad bennünket a Gyermekek Háza egyik helyiségében. Hanyagul szétszórt székek, ropogós morzsaréteg és mosatok bögrék árulkodnak a körülöttem Tevő személyek sokak által irigyelt átlagéletkoráról. Csak ez a korosztály képes arra, hogy túlélje az elmúlt napok fáradalmait, elszántan szembeszálljon mindenféle misztikus élelmezési és kulcsgondokkal, és hogy élvezze a szőnyegen alvás (virrasztás) nyújtotta örömöket. Szabó Ágnes vág bele a városi diákság immáron talán reményteli történetébe: - A SZEKSZ felbomlása után a Gyermekek Háza munkatársának Letenyeiné Máráz Mártának köszönhető, hogy a helyi diákélet újra mozgolódásnak indult. Némi tanácskozás és egyezkedés után Váncsodi József folytatja: - Ő hívta össze a városi középiskolásokat azzal a céllal, hogy a SZEKSZ helyébe egy új szervezetet alakítsunk. A kezdeti kéthetenkénti találkozásaink heti megbeszélésekké sűrűsödtek az események felgyorsulása miatt. Először azzal foglalkoztunk, érdemes-e összeállnia egy új gárdának, van-e igény erre. Eközben az egyes iskolák diák önkormányzatainak életét is érintettük, figyelve az - A diáknapok kérdését egyelőre nagyon óvatosan lehet csak megközelíteni. Én személy szerint még nem vagyok biztos abban, hogy egy ekkora kihívással szembe tudunk-e nézni. Ráadásul a tavalyi negatívuVannak, akik újra próbálkoznak - avagy a korosztályról, amelyik élvezi a szőnyegen alvás (virrasztás) örömeit intézmények egyéni szokásait, sajátosságait. Felmerült a szervezet nevének kérdése is. A keveredések elkerülése végett talán SZEKSZ néven fog futni továbbra is ez a dolog. Nem mellékes ugyanis, hogy ennek a névnek már kialakult ismeretségi köre van, ami igencsak megkönnyítené a helyzetünket. - Sőt, országszerte így ismernek bennünket a diákparlament és különböző továbbképzőtáborok révén - veti közbe Ági. - Mindeközben vetődött fel az ötlet, hogy egy Pestről hívott előadó segítségével önismereti tréninget szervezünk. így megismeijük egymást, felszakadnak a társaságon belüli apróbb „szövetségek", és talán így majd hatékonyabban tudunk együtt dolgozni. A jelenleg is zajló tréningen elsajátított tudnivalókat a mindennapi életben és például az idei városi diáknapok megszervezésében is tudjuk hasznosítani. - Ez azt jelenti, hogy folytatódik a hagyomány és idén is megcsináljátok ezt a rendezvényt március 15-e körül? mokat látva a helyi iskolák sincsenek kellő bizalommal irántunk. Mi magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy történt egy s más a SZEKSZ életében amit igencsak rosszindulatúan fel lehetne piszkálni. Az ügy megszervezésének kérdése ezen a jelenleg tréningező csoporton múlik. Ha úgy döntünk, hogy belevágunk, akkor csakis olyan megbízható társasággal, amely végig kiáll a rendezvény mellett, és olyan emberekkel, akik végig teljes erőből dolgoznak. - Annyi bizonyos, hogy az esetleges diáknapokat megpróbáljuk elválasztani a márciusi ünnepségektől. Már nem bízunk az időjárásban, ami a szabadtéri programokat nagyon könnyen meghiúsíthatja - szól közbe Ági. - Mindenesetre ezeken afoglalkozásokon olyan „mintákkal" ismerkedünk meg, amelyek segítségével majdan jó szervezők és vezetők lehetünk. Varga Tamás, az Országos Diákunió képviselője, a háromnapos tréning vezetője veszi át a szót. - Én azt vallom, hogy szinte mindennek az alapja az önismeret. Eközben ráadásul a srácok összerázódnak és a későbbiekben olyan technikákat sajátíthatnak el, amelyekkel eredményesebben tudnak együtt dolgozni. A csoport általános jellemzője a szociológusok által már többször megfogalmazott viselkedésmód, miszerint társaságba kerülve az emberek nem igazán merik vállalni az egyéni véleményüket, nem mernek egyéni döntéseket hozni. A program végére az fog kiderülni, hogy a közösség tagjai egyenként mennyit tudnak hozzáadni a csoporthoz. Tisztában lesznek azzal, mire képesek, és ezt meg is beszélik. - Minden távlati döntés a tréning holnapi befejezésével dől el. Talán folytatódnak a hétfőnkénti találkozásaink, lehet, hogy további, ajelenlegihez hasonló továbbképzéseket szervezünk - veti közbe Balázs Csaba. - Annyi bizonyos, hogy holnap más szemszögből fogjuk látni az eseményeket, másképp fogunk hozzáállni a dolgokhoz. Azt hiszem azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy mennyire fontos valamiféle kapcsolat a szekszárdi diákok között. Természetesen • újra előkerült a Szekszárdon immár állandósult „passzív diákság" kérdése. Eljött az ideje, hogy belendüljön az ifjúság. S bár az önismereti tréningre az 1. Béla Gimnázium és Szakközépiskolából, valamint a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolából nem érkeztek képviselők, agaraysoknak pedig nem nyílt lehetőségük arra, hogy a háromnapos rendezvényen részt vegyenek, biztosítottak minket afelől, hogy mindannyian tárt kapukat döngetnek. Ha döngetnek. Gyuricza Eszter