Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

XVI II Karácsonyi melléklet 1997. DECEMBER 21. Szekszárdi karácsonyok anno... Milyen volt Szekszárdon több mint 30 évvel ezelőtt a karácsony? Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolásához legalább el kellene olvasni annak az újságnak valamennyi ünnepi írását, melyek közül most csak néhányat idézünk, ízelítőül. „Napi 18000 forint értékű könyvet adnak el a Szekszárdi Könyvesboltban A Szekszárdi Könyvesbolt állandóan zsúfolt, főleg a karácsony előtti időszakban növekedett meg a forgalma. Megritkultak a könyvsorok naponta 16-18 000 forint értékű könyvet vásárol Szekszárd és környékének lakossága a karácsonyi szezonban. Érdemes megemlíteni, hogy a legdrágább könyvek is rohamosan fogynak. Az új magyar lexikon első kötetéből például eddigi 180 darabot, a magyar nyelv értelmező szótárának első kötetéből 12 darabot adtak el a napokban a Szekszárdi Könyvesbolt dolgozói." Tolna Megyei Népújság, 1959. XII. 25.) „Ne ismeijék meg a háború borzalmait" Pénteken este a karácsonyt ünnepelték Szekszárdon a béketelepi iskola tanulói. Közvetlenül a szomszédban, a tejüzemben teljes ütemben folyt a munka... Az iskola egyetlen tantermében ünneplőbe öltözötten szorongtak a gyerekek, a padok mellett székeken a szülők, családtagok. Az asztalon a feldíszített karácsonyfa, alatta az ajándékok. Az ünnepségre meghívták a körzet tanácstagját is... Megkezdődött a kis ünnepség. Angyal Zsuzsa a másodikos, Tóth Ferenc harmadikos, Tokai Béla harmadikos, Kovács Éva harmadikos, Kővári Zoltán negyedikes, Vass Zoltán negyedikes, Tokai Irén másodikos tanulók szerepeltek az ünnepségen, majd a tanító, Szabó Ödön mondott rövid beszédet. - Béke legyen és szeretet - mondta -, de ne csak a családban, hanem szerte az egész világon. És ne csak most, karácsonykor, hanem mindig, örök időkre. Ne ismerjék meg a háború borzalmait itt, ezek a pöttöm gyerekek. Eloltották a villanyt, a fán meggyújtották a gyertyákat, csillagszórókat és minden gyerek megkapta a maga kis ajándékcsomagját, amelyre a pénzt a szülői munkaközösség adta össze. Utána tortavásár volt, el is fogyott egy-kettőre minden torta. Szerény, de kedves kis ünnepség volt..." (Tolna Megyei Népújság, 1960. XII. 25.) „Karácsonyi csúcsforgalom Talán nincs is olyan család, ahova az ünnepek előtti napokban ne kopogtatott volna be többször is a postás üdvözlőlappal vagy csomaggal. Ilyenkor van a »föszezon« a postánál a forgalom a megszokottnak többszörösére nő. A szekszárdi posta kivételes helyzetben van, ide már két-három héttel karácsony előtt megérkezik a karácsonyi csúcsforgalom »előszele«, tucatjával érkeznek az üres kishordók, demizsonok, amelyeket aztán jó szekszárdi kadarkával megtöltve ismét a postások vesznek gondjaikba. A szekszárdi vasútállomáson. Négyszáz csomag vátja a pesti vonatot." (Tolna Megyei Népújság, 1961. XII. 24.) „A szekszárdi Beloiannisz utcai bölcsőde pénteken este tartotta karácsonyfa-ünnepélyét. A gyerekek között közel 1000 forint értékű^^ korkát, csokoládét, narancsot tottak szét, ugyanakkor a bölcsőde játék- és képeskönyv-állományát kétezer forint értékben felújították." (Tolna Megyei Népújság, 1962. XII. 24.) • • Öt évvel ezelőtt, 1992. december 24-én megjelent ünnepi lapszámunk 5. oldalán dr. Harmati Béla evangélikus püspök adott inteijút Tamási Jánosnak. „- A karácsonyi lapszámunkban jelenik meg ez az inteijú. A szeretet ünnepét, aki teheti családi körben üli, milyennek látja a magyar családok helyzetét? Sajnos az amerikai minta nálunk is hódít. Az ócska filmek, a hamburger, az amerikai életforma sokak számára példaképpé vált, holott - és erre a svédek élete a jó példa - nem szabadna követni. Svédországban a jólét következtében, már minden amerikai stílusú és közben majdnem elvesztették a svéd jelleget. Sokfelé jártam a világban, sajnos ez a tendencia nagyon sok országra jellemző. Talán csak a franciák igyekeznek megőrizni identitásukat, kultúrájukat az angolszász-amerikai hatással szemben. Nekünk magyarnak kell maradnunk. Gondolkodásunkban, életvitelünkben és a vallásunkban egyaránt." A 6. oldalon (Csóti) A karácsonyfa legendája címmel közölt írást. „Magyarországon Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója állított először karácsonyfát 1824-ben. Tíz év múlva már a megyében is áll egy karácsonyfa Bezerédj Flórának. Ot éve írtuk A nemesi családok körében a múlt század második felében a bécsi udvar ösztönzésére kezd elterjedni a karácsonyfa-állítás. A század végén már a módosabb polgárok, majd a gazdagabb parasztok házába is kerül karácsonyfa. Országszerte általánossá azonban csak jóval később válik." Sas Erzsébet a hétgyerekes Pósta családhoz látogatott el. A karácsonyi beszélgetés Ágnes aszszonnyala 16-17. oldalon olvasható. - Beszélgetés közben mindig arra gondolok, hogy hét kicsi tányér, hét kicsi ágy, hét kicsi nadrág, szóval mindenből hét. Hogy lehet ezt erővel, türelemmel, munkával bírni?" - Mindent magam varrok, méj> a fiúk öltönyeit is, sőt kabátokat. így a ruházkodást könnyebb megoldani. A gyerekek sokszor egymást nevelik, a nagyobbak a kisebbeket. Az iskolában a tanároktól mindig azt hallom, hogy jól neveltek, látszik rajtuk, hogy nagy családból valók. Édesanyám mesélte, hogy amikor kislány voltam és megkérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt válaszoltam, hogy asszony és sok gyerekem lesz. A 25. oldalon, Bálint György írásából kiderül, hogy az olvasók kiket tartanak az (1992-es) év legjobb szekszárdi sportolóinak. „A szavazás végeredménye. Nők: Varga Zsuzsa (triatlonos 301 szavazattal), Rohn CsUla (dobóatléta 233), Bálintné Tóth Ágnes (kézilabdázó). Férfiak: Steig Csaba (kerékpá ros), Tamás István (dobóatléta 211), Kalmár Ferenc (labdarúgó 202). S végezetül a 26. oldalról való az a karikatúra, melynek mondanivalója még időszerűbb, mint 5 évvel ezelőtt.