Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

XIV II Karácsonyi melléklet 1997. DECEMBER 21. „A legszebb ajándék" Meghitt ünnepség színhelye volt a városháza kisterme 1997. december 16-án délelőtt 10 órakor. Szekszárd városa, ezen a kis ünnepségen, újra két magyar, s ezzel szekszárdi állampolgárral lett gazdagabb. A rendszerváltás óta sok-sok család talált itt otthonra, s szorgalmas munkájuk eredményeként, lakással és egzisztenciával rendelkeznek, szinte kivétel nélkül mindannyian. Kocsis Imre Antal polgármester meleg hangú köszöntőjétől, a Himnusztól, s Orbán György igényes Babits-tolmácsolásától nemcsak az ünnepelteknek, de a velük ünneplő családtagoknak is könnyes lett a szemük. Talán azért is, amit Pescár Sándor mondott: „A legszebb karácsonyi ajándék életemben, hogy végre megvalósulhatott az álmom, itt élhetek, dolgozhatok Magyarorszáhocsis Imre Antal Pál Jánosnak gratulál gon édesanyámmal és testvéremmel." Pescar Erzsébet, aki kisebbik fiával 1991-ben jött át, így emlékezik az elmúlt évekre: „Az 1989-es karácsonyt még Déván ünnepeltük, ezt azonban jobban szeretnénk elfelejteni. Amikor átjöttünk, 1990-ben már békésebb és biztonságosabb volt az ünnepünk. Legnagyobb boldogságunkra kisebbik fiammal, mi már 1995-ben megkaptuk az állampolgárságot, s Sándor fiam most kapta meg. Ő később jött utánunk, így később tudta beadni a kérelmét. Ez a karácsony számomra a legnagyobb boldogság. Két felnőtt fiammal, akiknek jó munkahelyük van, és velem együtt már itthon vannak ebben a városban, békében és boldogságban, s főleg biztonságban ünnepelhetünk." A másik friss magyar állampolgár, Pál János huncut mosollyal mondja: „Számomra pedig az életem legszebb névnapi ajándéka ez a mai esemény. A feleségem, és a család egyik része már részt vehetett egy ilyen szép és megható ünnepségen, jómagam most, s a család többi tagjáért, reméljük, nemsokára újra szólhat a magyar Himnusz. A finom szekszárdi bort, amit a polgármester úrtól kaptam, karácsony este bontom fel, s úgy szeretném, hogy a családom minden tagja koccinthasson vele." Gratulációk, örömkönnyek, megkönnyebbült sóhajok, a S/M zat dallamára lehajtott fejek, mindehhez díszletül az adventi koszorú három gyertyájának fénye. Boldog, békés karácsonyt új magyar szekszárdi állampolgárok! - sas A szeretet ünnepén... A régieknek, a tanítóknak, a munkában megfáradtaknak A város már karácsonyi fényben úszott, csikorgott a hó a kora délutáni hidegben, ám a Vármegyeháza borozójában december 17-én megmelegedtek a kezek és a szívek. Szép hagyományt teremtettek és ápolnak azok, akik immár második alkalommal hívják és váiják őszinte szeretettel, műsorral és finom vacsorával a szekszárdi városháza valamikori dolgozóit. S akkor még nem szóltam arról a tiszteletről, amellyel a megérdemelt pihenőéveiket töltő, valamikori dolgozókat köszöntötte Kocsis Imre Antal polgármester és dr. Samu Lajos, a városháza szakszervezetének titkára. Az ünnepi terített asztalnál helyet foglaló vendégeket még aktív, de már régi dolgozók, akik valamikor kollégák voltak, dr. Palkó László jegyző és a városháza valamennyi irodavezetője megtisztelte jelenlétével, és együtt emlegették fel a régi időket. Ha hagyomány, akkor legyen hagyomány, erre gondoltak a szervezők, s az ünnepi műsor valóban méltó volt a vendégekhez. A zeneiskola növendékei Szőr Márta tanárnő vezetésével megható karácsonyi hangulatot varázsoltak. Darvas Ferenc költő egy karácsonyi novellával és kifejezetten erre az alkalomra írt versének előadásával fokozta a meghitt hangulatot, amit felesége, Irénke karácsonyi énekekkel festett alá. Az ünnepi asztal gyertyái már félig leégtek, a vacsoratányérok megüresedtek, a koccintásra emelt poharak mellé mindenkinek jutott egy kedves mosoly, meleg kézszorítás, karácsonyi jókívánság. S, hogy az ajándékokról se feledkezzünk meg, egy-egy csodálatos tájképpel kívánt a város vezetése békés ünnepeket, egészségben gazdag új esztendőt valamikori dolgozóinak. A szakszervezet pedig ajándékutalvánnyal „fejelte" meg, ami szintén kellemes meglepetés volt a vendégeknek. A teremben halk duruzsolássá folyt össze az emlékszel még? kérdések özöne , s a régi kollégák, akik talán évente egyszer találkoznak ezen az ünnepélyes alkalomkor, régi történeteket, szép és nehéz éveket, megoldott ügyeket, jó és kevésbé jó főnököket, emlékezetes ügyfeleket „idéztek" meg. A kedves olvasó bizonyára észrevette, hogy a krónikás egyszer sem írta le az a szót, amelylyel a nem aktív dolgozókat szokás megnevezni. Tudatos voÜ| ennek a szónak a kerülése, meiP itt csak régi kollégák, barátok találkoztak - s reméljük fognak jövőre újra találkozni akiknek közös emlékeik és élményeik vannak, s akik az est vége felé a karácsonyi énekek után azt is eldúdolták, hogy „Szeressük egymást gyerekek". Most karácsony előtt tisztelet a régieknek, a tanítóknak, a munkában megfáradtaknak. S erőt magunknak, hogy évről évre megtisztelhessük őket, s ha máskor nincs is időnk ebben a rohanó világban, de legalább a szeretet ünnepén. - sas -