Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

1997. DECEMBER 21. A győzelem óta Nyerőkupaknak nevezik CCCLXVIII II Karácsonyi melléklet Hajni a Répamesével vitte el Ki hinné, hogy ez a földből alig kilátszó, rövid hsyú kislány - legalábbis a speciális általános iskolák alsó tagozatosai közül jelenleg a Kárpát-medence legjobb mesemondója? S ez nem túlzás, vagy egyéni vélekedés: a nyolcéves Gyuricza Hajnalka a hónap elején egy szakmai zsűri döntése alapján kapta meg ezt a kitüntető címet, miután kategóriájában mindenkit megelőzött egy nemzetközi versenyen. Talán mondanunk sem kell, hogy Hajni a Szekszárdi Speciális Általános Iskola - 2. osztályos - tanulója. Bátran, megilletődés nélkül válaszol a kérdésekre, legalább olyan talpraesetten, ahogyan akkor azt a mesét előadta Salgótarjánban, a Kárpát-medence speciális általános iskolásainak versenyén. S az sem zavarta különösebben, hogy csoportjában szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyar gyerekek is bemutatkoztak, meglehetős ügyességgel. - Hajni, nyilván az olvasás a kedvenc tantárgyad... - Nem, én mindegyiket szeretem - vágja rá szinte azonnal. Nincs kivétel. - 5 valamennyi tantárgyból ötös vagy? - Nem mindegyikből. Matematikából például ötös vagyok, olvasásból viszont csak hármas. - Ehhez képest megnyertél egy olyan versenyt, ami közel áll az olvasáshoz. Hogyan is kezdődött ez? Úgy, hogy először itt az iskolában megnyertem a háziversenyt, majd mentem tovább, s ott is nyertem. Hajni, mint szavaiból kiderül, nem cifrázza a dolgokat, egyből a lényegre tér. Egy kis faggatózás után azonban fény derül a részletekre is. Mindkét versenyen a Répamesét adta elő, tehát azt a keda pálmát ves kis történetet, melyben az apóka, az anyóka, az unoka, a kutya, a macska és az egér egymást segítve húzza ki a földből a répát. Hajni a felkészítő tanárok - Módos Anna és Nagy Eszter - segítségével többször átismételte a mesét, egészen addig, míg teljes biztonsággal el nem mondta még akkor is, ha éppen álmából keltették fel. Ennek ellenére - mint azt őszintén bevallja - a salgótarjáni megmérettetésen izgult egy kicsit. Főleg, miután meghallgatta az előtte szereplőket. - Féltem attól, hogy én már ezt nem fogom megnyerni. Éjjel nem is tudtam aludni - halkul el egy kicsit Hajni hangja. Mármint most, beszélgetésünkkor, mert szerencsére, amikor Salgótarjánban a színpadra szólították, nem volt ilyen gondja. Pedig közel száz gyerek előtt kellett bizonyítania. - Miután elmondtam a mesét, szóltam Zsuzsa néninek, hogy nem fogok nyerni. De eddig akárhányszor ezt mondtam, mindig nyertemZsuzsa néni - Nagyné Zsigmond Zsuzsanna igazgató, aki elkísérte a szekszárdi tanulókat a versenyre mindehhez hozzáteszi: - Vigasztalgattam Hajnikát, aki úgy érezte, hogy egy másik, ugyancsak ügyes tanulónk jobban szerepelt. Nagy volt az öröm, amikor ezek után a zsűri kihirdette döntését, azaz Hajni első helyezését. A győztes egyből a nap hőse lett az iskolában, osztályában. Volt, aki meg is könnyezte őt. - A Dia annyira örült, hogy kiment a vécére és elkezdett sírni idézi fel az ünneplés pillanatait Hajni. - S azóta mindenki úgy hív engem, hogy Nyerőkupak. Nagyné Zsigmond Zsuzsanna abban reménykedik, hogy a közeljövőben Hajninak Szekszárd nyilvánossága előtt is lehetősége lesz bizonyságot tennie tudásáról. A speciális általános iskola tanulói egyórás, önálló irodalmi műsort állítottak össze a közelmúltban, melyben mesedramatizáció, népballada, gyermekjáték és népdaléneklés egyaránt szerepel. Ez a produkció már kinőtte az intézmény tornatermét, s egy nagyobb helyszínt igényelne és érdemelne. Főként, ha meggondoljuk, hogy ebben a produkcióban egy olyan pöttöm kis emberke - Gyuricza Hajnalka - is szerepel, aki a maga őszintén egyszerű, dicséretes módján öregbítette iskolája, s ezzel együtt Szekszárd hírnevét.