Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-11-16 / 20. szám

8 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1997. NOVEMBER 16. Eltér Istvánné (MAMA) a ZUG-ban Kiő? 1. A Nyugat harmadik nemzedékének költője (1910). Budapesten az evangélikus főgimnáziumban érettségizett (1928), majd a budapesti, a bécsi, a grazi és a berlini egyetemeken tanult. 2.1938-ban Párizsba, a német megszállás után Algériába, 1941-ben az USA-ba ment. A Szabad Magyar Mozgalom titkára és lapjának szerkesztője lett. Kalandos élete során az amerikai hadseregben is szolgált, három éven át. 3. 1946-ban hazatért és a Népszava munkatársaként dolgozott. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski kényszermunkatábor rabja lett. Szabadulása után fordításból élt. 4. 1956-ban Bécsbe menekült, majd Londonban telepedett le. 1957-61 között az Irodalmi Újságot szerkesztette. 5. 1963-ban Firenzébe költözött, később Máltán élt, majd Kanadába települt és az egyetemeken adott elő. 1973tól szerkesztette az Ötágú Sípot és a Magyarok Világlapját. 1989 óta újra köztünk él. 6. Széles körű műveltsége, verskultúrája a Nyugat harmadik nemzedékével rokonítja. A régi francia líra is mélyen érintette. 7. 1937-ben megjelent Villon-átköltései nagy vihart kavartak. (Villon költeményeit inkább nyersanyagnak tekintette saját gondolatainak kifejezésére.) 8. Miután az itthort töltött évek, a börtönélet keservei és a forradalom élménye ismét vándorlásra kényszerítette, lírájában is új korszak kezdődött: az emigráns létforma gyökértelenségét élte át. Nyers közvetlenség, élményszerű megfogalmazás jellemzi verseit, az utóbbi években pedig lágyabb, nosztalgikus hangon szólít meg bennünket. 9. Művei közül: Villon balladái (áttöltések) 1937,1988; Összegyűjtött versei 1980; Börtönversek 1949-52; 1983; Pokolbéli víg napjaim 1987; Erotikus versek 1990; Jegyzetek a kor margójára 1994. Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Fábry Zoltán. Könyvjutalmat nyert: Horváth Györgyné szekszárdi olvasónk. Kellemes „márciusi" szél fújdogált az elmúlt szombat délután, amikor a ZUG-ban egy rendhagyó kiállítás megnyitására készült pár ember. Hétvégi délutánon nehéz kimozdítani az embereket sajnos máskor is - állapítottuk meg Dicső Zsolttal, aki az utolsó simításokat végezte a kiállítóteremben. Körben a család, s velük szemben Vadas Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató köszöntötte első kiállításán Eltér Istvánné festőt. Végre leírtam a szót, amely kikívánkozott belőlem, mert bármennyire is tiltakozik e szó ellen a MAMA művésznéven dolgozó Eltér Istvánné, ő bizony festő. Legalábbis ami szemünkben, akik nem műértő szemmel, hanem nyitott szívvel nézzük és csodáljuk képeit. Vadas Ferenc gondolatai elsősorban Eltér Istvánnérói szóltak, mégis mindanynyian értettünk belőle. A későn jött csoda, amely egy év alatt - mintha szeretné behozni az elmúlt évtizedek lemaradását - tájképek és portrék özönét tárta elénk, bizonyság újfent arra, hogy ha valakiben valamilyen tehetség rejlik, bármikor, életének bármely szakaszában felszínre kerülhet. Hallgatva Vadas Ferenc szép gondolatait, ajelenlévők szemében ugyanazt a kérdést látom; mi történt volna, ha ez a tehetség évtizedekkel ezelőtt, vagy akár már gyermekkorban értő kezekbe kerül, csiszolódik, formálódik? Az idő kerekét azonban nem lehet visszafelé forgatni, s talán nem is szükséges. Eltér Istvánné becsületes munkás életében megvalósította hétköznapi álmait, terveit, felnevelt két gyermeket, unokáinak szerető mamája lett, több évtizedig becsületesen dolgozott munkahelyén. S most, amikor - ahogy mondani szoktuk - megérdemelt nyugdíjas éveit tölti, megvalósíthatja a szíve legmélyén eddig nyugvó álmait is. Fest, rajzol, mindannyiunk örömére, gyönyörködtetésére, s igazolására annak, hogy csodák márpedig vannak, s aki él a sors nyújtotta csodák lehetőségével, az idős korában is megtalálja a sikerélményt, s értelmet adhat a napoknak, éveknek. SAS ERZSÉBET Könyvsarok Kodolányi János: József, az ács Majd fél évszázaddal ezelőtt e kötet novelláinak szerzője így jellemezte saját írói világának ihlető forrásait, s azt a módszert, amellyel írói üzenetét megjelenitette: „Mindössze 22-23 éves voltam, amikor mindenkitől elhagyatva, a nyomor legfenekén írtam a Sötétséget, a Szép Zsuzskát, s más néhányat, olyan időkben, mikor a fiatal író »szerte nézett, s nem leié honját a hazábam. Igazi megihletőm pedig az Ormánság parasztnépének rettenetes állapota volt, az ezer holdak közé bezárt, pusztuló népé, amelynek sorsát borzadva, fölháborodva, lázadva, s tehetetlenül szemléltem. Innen ezeknek az első írásoknak a némelyek által kárhoztatva emlegetett, de ennenmagam részéről is elismert naturalizmusa. " Évtizedekkel keletkezésük után oij^fc va ezeket a döbbenetesen eleven és vamzatlanul katartikus hatású művészi látleleteket a korabeli Magyarország és az egykori ormánsági élet mindennapos drámáiról, egyre inkább igazat kell adnunk magunkban egykori kritikusának, Németh Lászlónak, aki azt írta e Kodolányi-novella naturalizmusáról, hogy az nem más, mint „a közelről nézett élet fényjátéka". A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportjának vezetője, Hűsek Rezső bevezetőjében elmondta, hogy a zeneszerző születésnapját (október 22.) szívesen ünnepelte meg barátai, tanítványai körében. így például szekszárdi látogatásai alkalmával is az Augusz-ház szeretetteljes családi légkörében, s a város polgárainak lelkes fogadtatása közepette tölthetett el kellemes ünnepnapokat. Ebből az emlékből alakult ki hagyományként annak a koncertnek a megrendezése minden év őszén, amelyen Liszt Ferenc műveit szólaltatják meg az előadók. Idén immár 21. alkalommal, november 4-én került sor az eseményre a Művészetek Házában. A műsorban a drámai hangvételű Funareilles October 1849 című zongoradarabot hallhattuk először Elmauer József, a bonyhádi zeneiskola igazgatójának remekül megformált tolmácsolásában. A műben jól érzékelhettük a szerző szenvedélyes indulatainak, s együttérzéséből fakadó siratódallamainak kifejező erejét, melyek arról tanúskodnak, hogy a magyar szabadságharc bukása mélyen megrázta őt. Ezután Liszt két dala hangzott el. V. Hugó: A sír és a rózsa, valamint F. Schiller: Az alpesi vadász című versekre írt dalok dallamvezetése és magas szintű zongorakísérete komoly igényeLISZTEMLÉKEST ket támaszt az előadókkal szemben. Pintér Gabriella, a szekszárdi zeneiskola magánénektanárának mély tónusú, erőteljes hangja és Kugler Zsuzsa zongoratanár árnyalt kíséretének lírai összhangja a különleges hangulatú versekhez jól illett, s a zeneszerző egyéniségének egy egészen másfajta arculatát mutatta be. Életrajzi indíttatású Liszt jelentős orgonaműve a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen, amely a szülői kétségbeesés és reménytelenség tragédiáját jeleníti meg - két gyermekének elvesztését siratja zenéjében. Lozsányi Tamás orgonaművész választékos regisztrálásának eredményeképpen az orgona színskálája a romantikus mű fájdalmas mondanivalójának kifejezésére szolgálta az előadó elképzeléseit. Majd Liszt dalaiból következett három, Klézli János énekművész, a budapesti zeneakadémia professzorának megszólaltatásában, akinek hangja, előadásmódja mindig igazi élményt jelent a közönségnek. A melankolikus Des Tages Laute stimmen sch weigen és az Ich verlor die Kraft und das Leben című dalokban az énekesnek nem mindennapi intonálást kellett produkálnia; a romantikus hangnemi fordulatok változásai közben olykor zongoraszólam nélkül maradt, majd a dallam újra kísérettel együtt folytatta kalandos szárnyalását. Harmadikként a műfaj lírai hagyományai mellett a francia szellemesség Lisztre gyakorolt hatását cs lantotta meg a Was Liebe sei címdC vid dal. Kugler Zsuzsa a zongorakíséretekben való közreműködésével kiválóan alkalmazkodott az énekeshez és a dalok zenei tartalmához. Hűsek Rezső zongoraművész a hangversenyen érdekes és hangulatos műsorközlésével tájékoztatta a hallgatóságot. A koncert befejezéseként maga is zongorához ült és Liszt egy másik, szintén nagyon jelentős arculatát mutatta be Verdi-Liszt: Rigoletto-parafrázis című művének eljátszásával. A hatásos darab futamai, repetíciói a zongorista virtuozitásának csillogtatására, a szerző sokoldalú egyéniségének bemutatására adtak jó lehetőségeket. A Liszt-emlékest ebben az évben is nagyszerű élményt jelentett a romantikus zeneirodalmat kedvelő koncertlátogatóknak. MOLNÁR MÁRTA