Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

15 1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Rudán Joe-val azon az ominózus karácso­nyi „koncerten" be­szélgettem, amikor ­mint az a Szekszárdi Vasárnap előző szá­mából ismeretes a Hang-ár nevével el­lentétben igencsak csendes maradt. Joe-t manapság a legjobb rockénekesek között tartják számon kishazánkban. A Pokolgép kettészakadása után vált igazán ismertté. Jelenleg a Gép, a Coda és a Remo-Rudán Bánd ré­vén képviselteti magát a magyar zenei világban. Hangár nélkül a Hang-árban II. •Rudán Joe - Nem jelent gondot egyszerre három zenekarban részt venni? - Ez az, amit szeretek és jól tudok csinálni. Ahhoz, hogy minden megfe­lelően működjön, csak egy noteszra van szükségem, amelyben egyeztetem, hogy mikor, hol, mit is kell tennem. - Mióta létezik a Coda? - Immáron nyolc éve működünk, bár az első felállásból már csak ketten maradtunk. A többi tag már vagy har­madszor cserélődött. Az indító ok egy­szerűen a Led Zeppelin és a hatvanas, hetvenes évek rockzenéjének szeretete volt. Megalakulásunkkor évente csu­pán 3-4 koncertet adtunk, de miután egyre többen érdeklődtek utánunk, mi is kezdtük komolyabban venni ezt az emlékzenekart, így most már ország­szerte ismertek vagyunk. Persze nem csak Led Zeppelin-nótákat játszunk. De^p Purple, Rush, Rainbow és AC/ kámok is szerepelnek a reperto­Kban. Aki többet szeretne tudni a zenekarról, annak ajánlhatom a most megjelent magyar blues-könyvet, amelyben mi is benne vagyunk. - Kukovecz Gábor gitárossal együtt csináljátok a Gép zenekart. Mostanában nemigen hallottunk felőletek. - A Gépnek volt egyéves szünete. Nem volt koncert, nem volt próba, nem nagyon találkoztunk Gabival, aki egyébként a nóták zenei alapjaiért fele­lős. Ezeket én később megpróbálom a saját szájízem szerint alakítani. Ha le­hetséges, szeretnénk állandó tagokat toborozni, lehet, hogy lesz egy billen­tyűsünk is. Lassan majd nekilátunk próbálni és az is előfordulhat, hogy újra Pokolgép lesz a nevünk. - Jó néhány hónappal ezelőtt hallot­tam a Remo-Rudán Bandről. Erről a kezdeményezésről mit kell tudni? - Andrásik Remo írt egy anyagot és arra kért, ha tetszik énekeljek rá. Ne­kem tetszett, így megtettem és tavaly januárjában fel is vettünk egy anyagot. Sajnos, azóta nem sikerült a kiadóknál értékesíteni, ugyanis nem nagyon ér­deklődtek utána vagy ha mégis, az aján­latukat komolytalannak találtuk. Egyébként valamivel lágyabb, dalla­mosabb rockról van szó, mint amilyet a Pokolgép produkált, hála Remo ba­Diákok költötték rátomnak, aki nagyon tehetséges gitá­ros. - Hogyan csöppentél a csörge-tavi ren­dezvények szervezői munkájába? - Nagyon jó régi barátom, Gyimo (Gyimesi Sándor - a szerk.) kért meg, hogy segítsek ellátni a fesztivállal kapcso­latos feladatokat. Valamifélé mindenes vagyok. Hasznosítható például, hogy na­gyon sok zenekart ismerek, de tudok se­gíteni a kinti munkában is. Zuhanyzóhe­gesztés, színpadácsolás, mentőhívás, sörbeszerzés - mind az én hatásköröm is. Szóval nem unatkozom. - A programban is részt veszet. A leg­utóbbi fesztiválon háromszor is láthat­tunk. - Nem szívesen lépek esténként színpadra. Egész nap loholok, ideges­kedek, elfáradok és közben nyelem a port. Ilyenkor a hangom egyenlő a nul­lával, és bizony ezt hallani is lehet. Túl ke­vesen fog­lalkozunk a szerve­zéssel ah­hoz, hogy megen­gedhes­sem ma­gamnak a pihenést, a láblóga­tást. - Nem tévedek, ha azt mondom, egy kicsit magadé­nak érzed a Csörgét, a szived­hez nőtt a tó. - Ez tö­kéletesen igaz. Szigeti Róbert Történetek a Z. F. Band titkos aktáiból „Érdemes egy kicsit mosolyogni" Kőbe zárt virág Egy távoli mezőn nyílt egy kis virág. Lassan bontogatta gyönge szirmait, Kápráztatta őt a színes, új világ, Amely felülmúlta legszebb álmait. Éltették a rét megfejtett titkai, Fényes nappalok és meleg éjszakák, És régi virágok kihűlt hamvait Lobbantotta lángra érette a táj. Aztán jött egy kéz, tövestől kitépte, Más földet rakott gyökerei alá, S naivul epedve forrón remélte, Hogy sziklái közt is él majd a kis virág. De új talajon az egyre csak hervadt, Hiába volt öntözés, hiába volt fény, Mert álmaiban pihenni tért oda, Hova visszavágyni csalfa, vak remény. A régi napsugár, a régi mező, A titkokkal teli édes éjszakák; Ez kellett volna, hogy újra éljen Ö, Hogy újra éljen a kőbe zárt virág. 1995. január Hajdú Krisztina Továbbra is váijuk szerkesztőségünk címére a diákzsengéket. Még a karácsonyi koncert alkalmá­ból szerettük volna „meginterjúvolni" a Z. F. Band tagjait, de végül csak álta­lánosságban faggatóztunk zenei pálya­futásukról. A ZUG-ban értük el Dicső Zsoltot, a vers-és szövegfelelőst, illetve Komjáthi Tamást, az együttes énekes­gitárosát, akik egymás szavába vágva mesélték el történetüket. - Mióta zenéltek együtt, illetve külön­külön? - Ami az éneklést illeti - kezdi Ta­más -, 25 éve kezdtem a pályát. A Z. F. Bandben pedig három hónapja muzsi­kálunk két profi zenésszel, Zalánnal, aki basszusgitáros és nagyon jó népze­nész, valamint Veres Gyulával, aki do­bos és szaxis. Mi ketten csak lesünk, mint Rozi a moziban, hogy ugyan mi­ket is művelnek. - Hogyan jöttetek össze egyáltalán? - Egy lakótelepen laktunk - mondja Zsolt -, a Tamás és a Zalán régen együtt zenéltek egy néptáncegyüttes­ben. Én akkor már rég verseket írtam, így elrángattak, hogy készítsünk dalo­kat. Ugyanakkor amatőr színjátszók is voltunk, tulajdonképpen a színház ho­zott össze minket. - Ha jó! tudom, a név alkalmi. Volt-e már más nevetek is? - Igen. Kezdetben a Mosolygó Kap­tafa, amelyben a Zsolttal ketten, vala­mint Gazsó Istvánnal és Zsoldos Ákos­sal zenéltünk. Ezzel a felállással az or­szágos pop-jazz fesztiválon bronz dip­lomát kaptunk 1976-ban. Akkor a KFT. elődje nyert. - Hogy néz ki egy fellépése­tek? - Alap­vetően ez egy szín­ház. Olyan, mint a Cseh Ta­másé. Versek­ből és da­lokból épül fel és nem csak előadjuk, hanem el is játsszuk őket. Min­dig fontos volt a szö­veg, az előadás és a dallam csak utó­lag jött. Tehát színpadi indíttatású az egész, nem koncert, hanem színpadi produk­ció. A saját szerzemények mellett Cseh Tamás-műveket is előadunk, tehát nincs összefüggő történet, csak hangulatilag összeillő részek. - Minden produkció más, vagy van­nak visszatérő jelenetek? - Van egy magva a dolognak, ami ál­landó. A versek többnyire megújulnak. Dalt és szöveget írni már nehezebb, de azok is változnak előadásról előadásra. - Kik jönnek el egy-egy alkalomra? - Szerencsére változó. Kezdetben el­sősorban a barátok a név miatt, de pél­dául a legutolsón az igen ifjaktól a na­gyon vénekig minden korosztály képvi­seltette magát. Erről szól a ZUG is. Azért kezdtük el, hogy legyen végre egy hely, ahol lehet találkozni, beszélgetni. Az nem beszélgetés, hogy hajrá Fradi, meg hol voltam katona, meg „ki kivel hány­szor. - Sikerül-e a közönség sorainak át­venni a hangulatot? - Ez egy furcsa műfaj - magyarázza Tamás. - Megérinti, provokálja az em­bereket. Előadás közben odamegyünk hozzájuk és ehhez egyáltalán nincse­nek hozzászokva, sokszor feszengve ülnek ott. Az igazság az, hogy kicsit még mi is kapkodunk, de lassan majd ki fog alakulni a dolog. Új a zenekar, nem találtuk még meg az ideális összeállí­tást, azt a színpadképet, amivel lehet szólni, meg lehet szólítani bárkit. - Gondolom akkor szívesebben ját­szotok kisebb helyeken. - Sőt, ragaszkodunk a klubjellegű előadásokhoz, ugyanis így jóval köny­nyebb megszólítani a nézőt. Gondold csak meg: a sportcsarnokban hogyan szólítod meg az 1998 embert. Kell a visz­szajelzés az intimitás miatt is... Az első Csörgén össze is vesztünk emiatt és a Gyimesi Sanyi meg is sértődött, hogy nem léptünk fel. Az nem a világunk, nekünk nagyon is kell az üzenet. - Zsolt, mióta írsz verseket, és ezek mi­ről szólnak? - A gimi első osztálya óta írok és eze­ket többnyire betesszük a műsorba is. A verseim az életről, rólam szólnak. A leg­többen groteszknek, abszurdnak, non­szensznek tartják őket. Egyébként az emberek rosszul elmélkednek manap­ság. Szóval kapjanak egy kis pofont, tud­ják meg, hogy érdemes egy kicsit moso­lyogni, bátran lehet röhögni. Nem feltét­len az a cél, hogy zsebből megváltsuk a világot, bár ráférne. Eddig két könyvem jelent meg, a harmadik pedig nyomdá­ban van. A verseimet közlik az országos lapokban, így például a Lyukasórában vagy a Francia-Magyar Műhelyben, ahol a vizuális költészeti dolgaim van­nak. Ez külön meg, de a két művészeti ág - hajói eltalált - erősíti egymást. így kez­denek működni a rendszerek. Olyan sé­mák felé közelítünk, mint egyencipő, egyennadrág, egyenszerelem, egyenhá­nyás, egyenrap. Nemcsak erről kellene szólniuk a dolgoknak. Ress Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents