Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-02-02 / 2. szám

15 1997. FEBRUÁR 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Rudán Joe-val azon az ominózus karácsonyi „koncerten" beszélgettem, amikor mint az a Szekszárdi Vasárnap előző számából ismeretes a Hang-ár nevével ellentétben igencsak csendes maradt. Joe-t manapság a legjobb rockénekesek között tartják számon kishazánkban. A Pokolgép kettészakadása után vált igazán ismertté. Jelenleg a Gép, a Coda és a Remo-Rudán Bánd révén képviselteti magát a magyar zenei világban. Hangár nélkül a Hang-árban II. •Rudán Joe - Nem jelent gondot egyszerre három zenekarban részt venni? - Ez az, amit szeretek és jól tudok csinálni. Ahhoz, hogy minden megfelelően működjön, csak egy noteszra van szükségem, amelyben egyeztetem, hogy mikor, hol, mit is kell tennem. - Mióta létezik a Coda? - Immáron nyolc éve működünk, bár az első felállásból már csak ketten maradtunk. A többi tag már vagy harmadszor cserélődött. Az indító ok egyszerűen a Led Zeppelin és a hatvanas, hetvenes évek rockzenéjének szeretete volt. Megalakulásunkkor évente csupán 3-4 koncertet adtunk, de miután egyre többen érdeklődtek utánunk, mi is kezdtük komolyabban venni ezt az emlékzenekart, így most már országszerte ismertek vagyunk. Persze nem csak Led Zeppelin-nótákat játszunk. De^p Purple, Rush, Rainbow és AC/ kámok is szerepelnek a repertoKban. Aki többet szeretne tudni a zenekarról, annak ajánlhatom a most megjelent magyar blues-könyvet, amelyben mi is benne vagyunk. - Kukovecz Gábor gitárossal együtt csináljátok a Gép zenekart. Mostanában nemigen hallottunk felőletek. - A Gépnek volt egyéves szünete. Nem volt koncert, nem volt próba, nem nagyon találkoztunk Gabival, aki egyébként a nóták zenei alapjaiért felelős. Ezeket én később megpróbálom a saját szájízem szerint alakítani. Ha lehetséges, szeretnénk állandó tagokat toborozni, lehet, hogy lesz egy billentyűsünk is. Lassan majd nekilátunk próbálni és az is előfordulhat, hogy újra Pokolgép lesz a nevünk. - Jó néhány hónappal ezelőtt hallottam a Remo-Rudán Bandről. Erről a kezdeményezésről mit kell tudni? - Andrásik Remo írt egy anyagot és arra kért, ha tetszik énekeljek rá. Nekem tetszett, így megtettem és tavaly januárjában fel is vettünk egy anyagot. Sajnos, azóta nem sikerült a kiadóknál értékesíteni, ugyanis nem nagyon érdeklődtek utána vagy ha mégis, az ajánlatukat komolytalannak találtuk. Egyébként valamivel lágyabb, dallamosabb rockról van szó, mint amilyet a Pokolgép produkált, hála Remo baDiákok költötték rátomnak, aki nagyon tehetséges gitáros. - Hogyan csöppentél a csörge-tavi rendezvények szervezői munkájába? - Nagyon jó régi barátom, Gyimo (Gyimesi Sándor - a szerk.) kért meg, hogy segítsek ellátni a fesztivállal kapcsolatos feladatokat. Valamifélé mindenes vagyok. Hasznosítható például, hogy nagyon sok zenekart ismerek, de tudok segíteni a kinti munkában is. Zuhanyzóhegesztés, színpadácsolás, mentőhívás, sörbeszerzés - mind az én hatásköröm is. Szóval nem unatkozom. - A programban is részt veszet. A legutóbbi fesztiválon háromszor is láthattunk. - Nem szívesen lépek esténként színpadra. Egész nap loholok, idegeskedek, elfáradok és közben nyelem a port. Ilyenkor a hangom egyenlő a nullával, és bizony ezt hallani is lehet. Túl kevesen foglalkozunk a szervezéssel ahhoz, hogy megengedhessem magamnak a pihenést, a láblógatást. - Nem tévedek, ha azt mondom, egy kicsit magadénak érzed a Csörgét, a szivedhez nőtt a tó. - Ez tökéletesen igaz. Szigeti Róbert Történetek a Z. F. Band titkos aktáiból „Érdemes egy kicsit mosolyogni" Kőbe zárt virág Egy távoli mezőn nyílt egy kis virág. Lassan bontogatta gyönge szirmait, Kápráztatta őt a színes, új világ, Amely felülmúlta legszebb álmait. Éltették a rét megfejtett titkai, Fényes nappalok és meleg éjszakák, És régi virágok kihűlt hamvait Lobbantotta lángra érette a táj. Aztán jött egy kéz, tövestől kitépte, Más földet rakott gyökerei alá, S naivul epedve forrón remélte, Hogy sziklái közt is él majd a kis virág. De új talajon az egyre csak hervadt, Hiába volt öntözés, hiába volt fény, Mert álmaiban pihenni tért oda, Hova visszavágyni csalfa, vak remény. A régi napsugár, a régi mező, A titkokkal teli édes éjszakák; Ez kellett volna, hogy újra éljen Ö, Hogy újra éljen a kőbe zárt virág. 1995. január Hajdú Krisztina Továbbra is váijuk szerkesztőségünk címére a diákzsengéket. Még a karácsonyi koncert alkalmából szerettük volna „meginterjúvolni" a Z. F. Band tagjait, de végül csak általánosságban faggatóztunk zenei pályafutásukról. A ZUG-ban értük el Dicső Zsoltot, a vers-és szövegfelelőst, illetve Komjáthi Tamást, az együttes énekesgitárosát, akik egymás szavába vágva mesélték el történetüket. - Mióta zenéltek együtt, illetve különkülön? - Ami az éneklést illeti - kezdi Tamás -, 25 éve kezdtem a pályát. A Z. F. Bandben pedig három hónapja muzsikálunk két profi zenésszel, Zalánnal, aki basszusgitáros és nagyon jó népzenész, valamint Veres Gyulával, aki dobos és szaxis. Mi ketten csak lesünk, mint Rozi a moziban, hogy ugyan miket is művelnek. - Hogyan jöttetek össze egyáltalán? - Egy lakótelepen laktunk - mondja Zsolt -, a Tamás és a Zalán régen együtt zenéltek egy néptáncegyüttesben. Én akkor már rég verseket írtam, így elrángattak, hogy készítsünk dalokat. Ugyanakkor amatőr színjátszók is voltunk, tulajdonképpen a színház hozott össze minket. - Ha jó! tudom, a név alkalmi. Volt-e már más nevetek is? - Igen. Kezdetben a Mosolygó Kaptafa, amelyben a Zsolttal ketten, valamint Gazsó Istvánnal és Zsoldos Ákossal zenéltünk. Ezzel a felállással az országos pop-jazz fesztiválon bronz diplomát kaptunk 1976-ban. Akkor a KFT. elődje nyert. - Hogy néz ki egy fellépésetek? - Alapvetően ez egy színház. Olyan, mint a Cseh Tamásé. Versekből és dalokból épül fel és nem csak előadjuk, hanem el is játsszuk őket. Mindig fontos volt a szöveg, az előadás és a dallam csak utólag jött. Tehát színpadi indíttatású az egész, nem koncert, hanem színpadi produkció. A saját szerzemények mellett Cseh Tamás-műveket is előadunk, tehát nincs összefüggő történet, csak hangulatilag összeillő részek. - Minden produkció más, vagy vannak visszatérő jelenetek? - Van egy magva a dolognak, ami állandó. A versek többnyire megújulnak. Dalt és szöveget írni már nehezebb, de azok is változnak előadásról előadásra. - Kik jönnek el egy-egy alkalomra? - Szerencsére változó. Kezdetben elsősorban a barátok a név miatt, de például a legutolsón az igen ifjaktól a nagyon vénekig minden korosztály képviseltette magát. Erről szól a ZUG is. Azért kezdtük el, hogy legyen végre egy hely, ahol lehet találkozni, beszélgetni. Az nem beszélgetés, hogy hajrá Fradi, meg hol voltam katona, meg „ki kivel hányszor. - Sikerül-e a közönség sorainak átvenni a hangulatot? - Ez egy furcsa műfaj - magyarázza Tamás. - Megérinti, provokálja az embereket. Előadás közben odamegyünk hozzájuk és ehhez egyáltalán nincsenek hozzászokva, sokszor feszengve ülnek ott. Az igazság az, hogy kicsit még mi is kapkodunk, de lassan majd ki fog alakulni a dolog. Új a zenekar, nem találtuk még meg az ideális összeállítást, azt a színpadképet, amivel lehet szólni, meg lehet szólítani bárkit. - Gondolom akkor szívesebben játszotok kisebb helyeken. - Sőt, ragaszkodunk a klubjellegű előadásokhoz, ugyanis így jóval könynyebb megszólítani a nézőt. Gondold csak meg: a sportcsarnokban hogyan szólítod meg az 1998 embert. Kell a viszszajelzés az intimitás miatt is... Az első Csörgén össze is vesztünk emiatt és a Gyimesi Sanyi meg is sértődött, hogy nem léptünk fel. Az nem a világunk, nekünk nagyon is kell az üzenet. - Zsolt, mióta írsz verseket, és ezek miről szólnak? - A gimi első osztálya óta írok és ezeket többnyire betesszük a műsorba is. A verseim az életről, rólam szólnak. A legtöbben groteszknek, abszurdnak, nonszensznek tartják őket. Egyébként az emberek rosszul elmélkednek manapság. Szóval kapjanak egy kis pofont, tudják meg, hogy érdemes egy kicsit mosolyogni, bátran lehet röhögni. Nem feltétlen az a cél, hogy zsebből megváltsuk a világot, bár ráférne. Eddig két könyvem jelent meg, a harmadik pedig nyomdában van. A verseimet közlik az országos lapokban, így például a Lyukasórában vagy a Francia-Magyar Műhelyben, ahol a vizuális költészeti dolgaim vannak. Ez külön meg, de a két művészeti ág - hajói eltalált - erősíti egymást. így kezdenek működni a rendszerek. Olyan sémák felé közelítünk, mint egyencipő, egyennadrág, egyenszerelem, egyenhányás, egyenrap. Nemcsak erről kellene szólniuk a dolgoknak. Ress Gábor