Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-01-19 / 1. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. JANUÁR 19. Kibocsátó szép üzenetek a Húsipari Rt.-nél A szakszervezeti vezetésnek mennie kell? Fábián Emma, a Húsipari Rt. szakszervezeti bizalmija nemrég egyedülálló tettet hajtott végre már ha a szekszárdi cég legutóbbi néhány hónapjának történéseit vesszük figyelembe. Fábián Emma ugyanis a tiltó rendelkezés ellenére - miszerint kényszerszabadsága alatt nem mehet be munkahelyére, azaz az rt. területére - önhatalmúlag behatolt a főbejáraton, azon az ajtón, melyen már tizenöt éve szinte minden hétköznap átlép. A biztonsági őrök megpróbálták ugyan feltartóztatni, de az árnyékától meg nem ijedő munkásasszony rájuk ripakodott: ha nem hagyják békén, „vérfürdő" lesz a portán pillanatokon belül. Fábián Emma végül is bement vállalatához, amivel persze vállalt némi kockázatot: köztudott ugyanis, hogy a gumibottal felfegyverzett biztonsági őrök vertek már meg a be-, illetve kimenetel ügyében támadt ellentét miatt egy renitenskedőt, Csereklei Sándor személyében. A kizárás egyébként kezd jellemző jelenséggé válni a húsiparnál: néhány nappal karácsony előtt - egészen pontosan december 20-án - Hajdúné Lovász Edit, az rt. szakszervezeti bizottságának titkára kapta kézhez felmondólevelét, melyben az indokok között a tárgyalási készség hiánya és folyamatos, egyéb „zavarkeltés" szerepelt. Az szb-titkár természetesen nem mehetett be a munkahelyére: kopogós hideg volt aznap, Hajdúné ott toporgott az üvegtáblás bejárat előtt, bízva a rendelkezés feloldásában, de ha csak a részvénytársaság vezetőségén múlott volna, még ma is ott fagyoskodhatna. Az ügyben azonban a szolidaritást vállaló dolgozók mondták ki az utolsó szót: addig nem veszik fel a munkát, amíg Hajdúné a kapun kívül tartózkodik. Ott álltak, több százan az előtérben, s a vezérigazgató által kilátásba helyezett „karácsonyi jutalom" ellenére sem mentek vissza a gépsorhoz. Ez hatott: a vezetés - élén a tulajdonossal, A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének országos elnökét, Kapuvári Józsefet eleinte kipenderíteni szándékozó Günther Schlegellel - írásban adta, hogy az szb-titkár bemehet a vállalat területére, s használhatja a szakszervezeti irodát. Sőt, az is elhangzott, hogy a munkabeszüntetés miatt senkit nem érhet semmiféle hátrány. Ehhez képest január 7-én öt dolgozó kapta kézhez felmondását, mégpedig hivatkozással az ominózus december 20. napra. „Magatartásával hozzájárult a kialakult rossz munkahelyi légkör létrejöttéhez azzal, hogy 1996. december 20-án munkahelyét 6 óra időtartamra engedély nélkül elhagyta. Többszöri felszólításra sem foglalta el munkahelyét, jogellenes távollétével jelentős kárt okozott a muunkáltatónak." Aláírás: Tamás Ádám vezérigazgató. Elbocsátó szép üzenetet kapott például az a Csereklei Sándorné is (figyeljünk a névre, a bevezető sorokban már említettünk féijét), aki némileg meglepődve magyarázta: igyekezett mindig meghúzódni a vállalatnál, semmivel sem keltett feltűnést, a sztrájkban pedig több száz kollégájával együtt vett részt. A hétgyermekes Ohn Józsefné meggyőződéssel vallja, hogy azért kell távoznia, mert Schlegel úrnak szemtől szembe meg merészelte mondani a véleményét. A német tulajdonos ugyanis a munkabeszüntetés idején lejött irodájából a sztrájkoló dolgozókhoz, s Ohn Józsefné „kipakolt": Schlegel úr Németországban biztos nem bánhat így az emberekkel. „Mi nem a sztrájk miatt mondtunk fel" - jelentette ki a múlt héten tartott sajtótájékoztatón Tamás Ádám, az rt. vezérigazgatója. Az érintettek többszöri felszólítás ellenére órákon keresztül távol maradtak munkahelyüktől, megsértve ezzel a munkafegyelmet. S, hogy a hivatkozási dátum és a sztrájk időpontja egybeesett? „Nekem nem kell indokolnom, hogy 20-án nem dolgozók köréből miért ennek és miért nem annak mondtam fel. Én annak mondtam fel, aki a munkáltatónak károkat okozott. Hogy a többinek miért nem, az a munkáltató jogköre." S vajon mi a helyzet azzal a megállapodáson is szereplő ígérettel, mely szerint senkit nem érhet hátrány a december 20. munkabeszüntetés miatt? A vezérigazgató elismerte, hogy valóban látott egy ilyen kézzel írott kiegészítést valamelyik dokumentumon, de az eredeti példányon amit bárkinek szívesen megmutat - semmi ilyesmi nem szerepel. Ami pedig a szakszervezetet illeti, nos ott sok minden várható, csak általános kibékülés nem. Ennek már a sajtótájékoztatón ugyancsak résztvevő dr. Szilárd Ferenc, az anyacéget képviselő Metraco Rt. vezető munkatársa sem látja semmi esélyét. Mindkét fél - tehát az rt., illetve a szakszervezet vezetése - olyan sebeket adott és kapott, melyek mára gyógyíthatatlanokká váltak. Az érintettek képtelenek anélkül tárgyalni, hogy pillanatokon belül ne a sérelmeket hánytorgatnák fel. A megoldás - vélekedett dr. Szilárd Ferenc új szakszervezeti titkárválasztás lenne, Hajd^ né Lovász Editet n^B fogadják el partnernek de azon magot sem voltaképpen az szb-ről van szó -, mely szolidaritást vállalt Hajdúnéval és az általa képviselt célkitűzésekkel. Sőt, első hallásra bármennyire is meglepőnek tűnik, az rt. vezetése ragaszkodik ahhoz, hogy a cég szakszervezete záros határidőn belül lépjen ki a Húsipari Dolgozók Szakszervezetéből. Indok: a HDSZ részvényes a Délhús Rt-nél, a konkurenciánál, s ez üzleti szempontból megengedhetetlen. Hogy ez csak ürügy ne? Dr. Szilárd FerflP határozottan tiltakozott: ez nem ürüggy, itt kemény érdekellentét áll fenn. Egyébként a szorgalmazott, sőt megkövetelt kilépésre már volt precedens az országban, igaz nem a húsosok, hanem valamelyik dohánygyár esetében. A Húsipari Rt. - mely éppen a napokban kezd a jól bevált recept szerint káeftésedni - még ma is Szekszárd egyik legnagyobb termelőegysége. Viszonya a megyeszékhellyel nem nélkülözi a különös elemeket. Megbízható források szerint a helyi adóhátraléka rendkívül tetemes. A behajtásra jelen idő szerint nem sok esély mutatkozik: elvben ugyan meglehetne indítani a felszámolási eljárást, de akkor mi lesz az összességében közel ezer dolgozóval? S ez az a legfontosabb, a felelősséget felvető kérdés, mely történjék bármi - nem kerülhető meg semmi és senki által. A tisztességes béremelésért és a törvényesség betartásáért. Ezek elérése érdekében tartott gyűlést szerdán délután Szekszárd központjában, a Garay téren a Húsipari Rt. közel kétszáz dolgozója. A cég kapqján belül ugyanis tilos munkásgyűlést tartani: a vezetőség arra hivatkozik, hogy az ilyen összejövetelek zavarnák a folyamatos termelést. Szegény embert még a Schlégel is nyúzza! - volt olvasható az egyik transzparensen, a másik pedig azt kérdezte: Rabok legyünk, vagy szabadok?