Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-19 / 18. szám

1997. OKTÓBER 19. 5 Római kikötőerőd műholdon Mi is szükségeltetik egy formabontó régészeti feltáráshoz? Először: hogy a Föld beseje, vizei és légtere a szokott módon izegjenek-mozogjanak, vonzzanak és taszítsanak, s még ki tudja mit műveljenek (fizikai folyamatok és jelenségek). Másodszor: olyan emberek, akik ismerik és kutatják e folyamatokat és jelenségeket, ráadásul mindezek roppant mód érdekli is őket (geofizikusok). Harmadszor: olyan elvarázsolt figurák, akik az említett izgéseket-mozgásokat többé-kevésbé érthető jelekké igyekez«

:k lefordítani, ehhez módszeket és kütyüket találnak, s fejlesztenek ki (többnyire mérnökök). Negyedszer: maguk a kütyük (protonprecessziós magnetométer, SEISTEC, számítógép, műhold). Ötödször: néhány megszállott, akik a múltat szeretik felhánytorgatni, sírba vitt titkokat ország-világ előtt bemutatni, s azokból messzevalyig. Ám akkor próbamérést végeztek a fent nevezett kütyükkel, s igen érdekes adatokat kaptak. Ezek fényében úgy tűnt, eleddig némiképp megalapozatlan találgatások szerint rajzolták meg és tudták elképzelni az erődöt. Nem csoda, ha elhatározták, idén utánajárnak, hol maradtak a vízben oltárkövek, merre vannak még mozdítható vagy mozdíthatatlan emlékek, pontosan hol fekszik az erőd és milyen a szerkezete. Nos, nemrégiben a helyszínre érkeztek dr. Horváth Ferenc, az ELTE Geofizikai tanszékvezetőjének kollégái és hallgatói a legmodernebb mérőeszközökkel felszerelkezve. Ritkán adódik alkalmunk archeológiai és történelmi kincsek feltárására „bevetni" a műszereket. Pedig ezekkel a korszerű felszerelésekkel, a fejlett számítástechnikai eljárásokkal megkönnyíthetik a régészeti munkát. Például az autópálya útvonalakon segítA kutatóbázis (hajó) (vissza)menő következtetéseket levonni (régészek). Továbbá: megmentendő lelet (IV. századi római kikötőerőd), kutatóbázis (hajó), helyszín (Bölcske, Duna-meder, 1551,5. fmk). Dr. Gaál Attila a Wosinsky Mór Múzeum búvár régész igazgatója és kollégái tíz éve kutatják a kikötőerődöt. A feltárt romok egy része a bölcskei kőtárban (melyet a község saját erőből épített) látható. Már minden föltárásra került, hitték a kis bohó régészek. Taségükkel célzott ásatást folytathatnak a régészek. A szekszárdi múzeumosokat támogatta - mint máskor is Halász Rudolf az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, midőn rendelkezésünkre bocsátott egy hajót, hajósokkal fűszerezve. A múltat faggatok azzal hálálták meg a kutatóbázist, hogy pontos és fontos adatokat szolgáltattak a Dunamederben található kisebb-nagyobb tárgyakról, így téve biztonságosabbá e szakasz hajózását. No, de miként kaptak a szó szoros értelmében képet a hullámsírban rejtőző római kikötőerődről? A „vén tengeri medvék" gyanakodva kerülgették a tudományos-fantasztikus ketyeréket. A protonprecessziós magnetométert ugyan nem, mert azt negyvenméteres kötéllel vontatták a hajó után (mindenféle zavarást kiküszöbölendő). E műszer feladata igen egyszerű volt, az anyagok vastartalmát mérte. Mivel tudjuk, más-más anyagnak különb-különbféle vastartalma van. A kapott értékek alapján szépen szétválaszthatok a természetes és mesterséges tárgyak. Persze előbb tanácsos volt tudni, hol is keressék a leleteket. Ezer szerencse, hogy az eltérő szilárdságú és vastagságú anyagok nemcsak vastartalommal rendelkeznek, de „rezegnek" is, méghozzá különbözőképpen. A rezgéshullámok és ezek mérésére kifejlesztett kanadai gyártmányú SEISTEC fantázianevű mérőműszer segítségével megállapítható az anyag szélessége, magassága, helyzete. Azaz esetünkben árokrendszerről, épületről, épületfalról, kisebb-nagyobb tárgyról van-e szó? Ez a fantasztikus eszköz olyan érzékeny, hogy a vízfenék alatti anyagok rezgéshullámait még olyan mélységig tudja mérni, amilyen magasan úszik a vízfenék fölött. Ebből a műszerből jó, ha tíz létezik a világon. Európában épp kettő, Belgiumban van a másik. A csodából még mindig nem volt elég. A jelzett műszereket a Kanadából érkezett programmal föltuningolt számítógéphez csatlakoztatták. Emez a parton várakozó mobil rádióegységgel állt összeköttetésben. Innen a legközelebbi térMunkában a SEISTEC képészeti magassági pontra (Bölcske és Madocsa között félúton) telepített állomásra, s onnan végre egy műholdra érkeztek az adatok. Majd az egész (előttem igen rejtélyes) „akció" visszafelé is lezajlott. Imígyen a műholdas meghatározással (GPS) is támogatott vizsgálódás eredményeként háromdimenziós hatású, színes, rajzos képet kaptak a római kikötőerődről. Természetesen az adatok teljes feldolgozása és kiértékelése még eltart egy-két hónapigA kutatómunkát minden résztvevő a maga módján értékelte. A vízügyesek örültek (adatok a hajózhatósághoz), a geofizikusok felüdültek (végre valami más meló), az álkalózok büszkék voltak (hallgatóság akadt a vízikalandok elregeléséhez), a régészek pedig élvezték a friss levegőt. Is. V. Gánszler Beáta A kézirat lezárása után érkezett szenzációs hír: dr. Rosner Gyula, a paksi múzeum igazgatója tájékoztatása szerint nagy valószínűséggel megtalálták az évtizedek óta keresett, bölcskeihez halonló erődöt. A századforduló óta tudnak létezéséről, de eddig még nem találtak rá. Úgy tűnik, a SEISTEC-re és a geofizikusokra ismét nagy szükség lesz, most a paksi Duna-mederben.