Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-10-19 / 18. szám

1997. OKTÓBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! „Az utcára megy ki a meleg" „Közeledik a fűtési szezon" - mondta Jilling Erika, a Samsonite Hungária Kft. pénzügyi vezetője múltkori beszélgetésünkkor, amikor a sorozat folytatásaként Huszár Tibort, a Caminus Tüzeléstechnikai Kft ügyvezető igazgatóját kérte: szódon arról, miként lehetne olcsóbbá tenni a tömbházi lakások fűtési dí^t, azaz hogyan lehetne átérni a távfűtésről más megoldásra? Huszár Tibor készséggel vállalta a beszélgetést, mondván: „Megérkezett a fűtési szezon". Tehát nincs más hátra, mint hogy elkezdjünk fűteni... * Ám előtte tudjuk meg, ki is Huszár Tibor, mivel foglalkozik a Caminus Kft., majd azt is, hogyan „csöppent" bele a fűtés átalakításának tervezésébe, szakértésébe az ügyvezető igazgató. - Budapesten, majd Pécsett ^fclgoztam tervező vállalatnál kalorikus tervezőként 1978 óta. Szekszárdra 1985-ben kerültem, s itt sem szakítottam a gázfűtés tervezéssel. Magánszemélyek, kisebb cégek is fölkerestek már ez ügyben, de jöttek hozzám olyan tömbépületekből is, amelyekben távfűtés van. Az utóbbiak lakói azt kérték, javasoljak műszaki megoldást arra vonatkozóan, hogyan, mi módon lehet kiváltani a távfűtést. - A lakók kezdeményezése teljesen érthető, hiszen a távfűtési díj igen magas. - így van. Átlagosan duplája, mint az egyedi gázfűtés. Például: egy 64 négyzetméteres lakás - amelyben hárman laknak - távfűtési díjként 1996. szeptember 30-ától 1997. szeptember végéig 102 ezer forintot fizettek. Ezzel- szemben egy ugyanolyan elhelyezkedésű azonos tájolás mellett stb. - hét négyzetméterrel nagyobb, egyedi gázfűtéses lakás fűtési díja ugyanerre az időszakra 40 ezer ötszáz forint volt. - A távfűtéses lakásoknak ez óriási hátránya. - így igaz, ám ezenkívül még van két igen nagy hátránya. Egyik, hogy a fűtési rendszer nem szabályozható. Szóval, ha a lakók reggel elmennek otthonról, nem tudják levenni a fűtést, hanem ugyanúgy megy a fűtés, mintha egész nap otthon lenne a család. Ez egy óriási gond, ami az embereket morálisan „tette tönkre", azaz lerontotta az emberek hozzáállását. - Nem lehetne közbeiktatni egy termosztátot, vagy valamit? - Azt hiszem hiába tennének be szabályozószelepet, az emberek nem foglalkoznának vele, mert nem alakult ki bennünk ez a szellem. Figyelje csak meg, télen kinyitják az ablakokat és az utcára megy ki a meleg... De mondom tovább: az az ember, aki a jövedelmét fillérre kénytelen beosztani, s bizonyos dolgokat nélkülözni, a fűtéssel nem tud semmit csinálni, hiszen akkor is ugyanannyit fizet, ha elzáija a rendszert, mintha nem tenné. Vagyis ebből a szempontból az emberek közömbössé váltak. - A következő nagy hátrány? - Nem egy európai szintű hátrányról van szó. Arról, hogy nálunk nem mérhető a hőfogyasztás. Ezzel szemben a nyugateurópai államokban törvény írja elő, hogy kizárólag mérhető energiát - villany, gáz stb. - lehet eladni. Ez azt jelenti, hogy minden táfűtéses lakást külön mérőrendszerrel szerelnek fel, s a lakó az óra állása szerint fizet. A volt NDK területén lakók tömegesen térnek át a mérhető fűtésre, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ugyanakkor saját anyagi érdekükért is tesznek. Tehát a mérhető fűtésre, ahogyan ott, úgy nálunk is van rá műszaki megoldás... ám ez pénzkérdés. - Kérem, hogy ismertesse a megoldási lehetőségeket. - A legjobb megoldás: lakásonként falikazánokat kellene elhelyezni, ami egyedi gázfűtésessé való átalakítást jelent. Ez a panellakásokra is érvényes, természetesen a megfelelő kazán alkalmazásával... De ez rendkívül drága. Ám van egy olyan megoldás, amely 8 és 60 lakásszám között kifizetődő. Ennél tömbönként kell kialakítani a kazánházat. Az elhelyezett kazán termeli az épületnek a meleg vizet és a fűtési energiát. A kulcsfontosságú helyeken termosztatikus radiátorszelepeket kell elhelyezni, s így szabályozható a lakások hőmérséklete, tehát gáz, így fűtési költség takarítható meg. - Szekszárdon - amennyiben ezt megvalósítanák - bővíteni kellene a gázvezetéket, azaz elvezetni a házakhoz. Ez jelentős költség. - A DD-Gáz Rt. ezt kiszámolta. Egy Béri Balogh Ádám utcai háznál ehhez lakásonként 53 ezer forinttal kellene hozzájárulni. Ezenfelül lakásonként 150 ezer forintba kerülne a komplett átalakítás. - Az említett épület lakói mégsem szavazták meg az átalakítást. Miért? - Mert néhány lakó nem vállalta. S ilyen esetben, mint ismeretes egyhangú igenlő szavazatokra van szükség. - Mennyi lenne a megtakarítás? - Ha a lakók szemlélete nem változik, akkor tíz-húsz százalék. Ha változik, akkor harminc százalék. A beruházás megtérülési ideje pedig öt-hat év. Viszont, ha a lakások fogyasztása mérhető lenne, akkor a megtakarítás 40-60 százalék között mozogna. - Tehát akkor marad minden a régiben. - Meggyőződésem, hogy a szóban forgó átalakítások létrejöttéhez külső kényszer kell, mint például a beszélgetés elején említett nyugati törvények. - Ertem én azokat az embereket, akik leszavazták az átalakítást. Hiszen a monstani gazdasági helyzetben az ember inkább fizet havonta valamivel többet, minthogy vállaljon egy200 ezerforintos beruházást - kölcsönből. - Ezzel egyetértek. Ám úgy gondolom, hogy valamilyen mérési elvet ki kell alakítani, s csak azután kellene a házak lakóinak dönteni. - Mérnök úr! Bizonyára sokan nem tudják, hogy mivel foglalkozik a Caminus Kft. - A volt Kéményseprő Vállalat jogutódja. Most is megyei cég vagyunk, közel hatvan munkatárssal, akik közül mintegy harmincan kéményseprők. - Mi legyen sorozatunk következő tárnája? S legfőképpen kivel beszéljük azt át? - Vas Józsefre, az Uponor gyárigazgatójára gondolok. Ő egy olyan vezető, akit a megyében már másodszor „fejvadásztak" ki. Azt kérdezném tőle, mi kell ahhoz, hogy egy fejvadászcég hálójába kerüljön valaki? Arról is szívesen hallanék, hogy milyen támogatást kap a várostól egy zöldmezős beruházás? V. Horváth Mária