Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-09-07 / 15. szám

1997. SZEPTEMBER 7. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 AZ APEH MINDIG KÉTSZER CSENGET? - Nem, csak a postás, ha a túl kevés jövedelmet bevalló egyéni vállalkozó, vagy adószámmal rendelkező magánszemély valamilyen oknál fogva nem küldte vissza hozzánk a Nyilatkozatot. Nekik tértivevényes levélben újra kikézbesítjük - mondja dr. Bíró Zoltán, a Tolna Megyei APEH igazgatója. - Erre mondják népiesen, hogy dupla költség, fele szórakozás. A szekszárdi érintettek közt végzett mini közvélemény-kutatásom tapasztalatai szerint a kiküldött kérdőíveket majdnem mindenki barátságtalan lépésnek tekintette és erősen megkérdőjelezte hatékonyságát mondván, az APEH fölöslegesen árja az adófizetők pénzét, mert ajd többe kerül a leves, mint a hús... - A Pénzügyi Közlöny '96. december 30-án megjelent 18. száma a tanúm rá, hogy nem mi találtuk ki, mert abban közzé lett téve a pénzügyminiszter irányelve, ott minden érintett megtalálhatja a minimálbérre, a tevékenység gyakorlásának körülményeire, a területi és szakmai sajátosságokra figyelemmel kialakított jövedelemhatárokat, amelyeket el nem érő adózókat az adóhatóság nyilatkozattételre szólítja fel. Ami a költségeket illeti, arra csak azt tudom mondani, hogy az adóztatás költségei az államot terhelik, kivéve a rosszhiszemű joggyakorlattal okozott többletköltségeket. Szerintem, ha nem dolgoznánk, az kerülne többe az államnak. Mi csak a kötelességünket teljesítjük. - Egyeseknek, például egy látszerész vállalkozónak erről nagyon egyéni és indulatos véleménye van. Egyenesen rákosista padláslesöprő akciónak nevezte az efféle eljárást. Elvégre mi köze van az APEH-nek ahhoz, hogy őneki hány zoknija, inge és gatyája van és hogy mennyit iszik és cigarettázik... - Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a véleménnyel... Csak megjegyzem: a harag rossz tanácsadó de hát ez is csak közhely. Mi nem a zoknijára, hanem a valóságos jövedelmére vagyunk kíváncsiak. - Egy adótanácsadó és könyvelő egyéni vállalkozó árnyaltabban közelíti meg a dolgokat. Elismeri, hogy az adóhatóság a pénzügyminiszter irányelvei és ajánlásai alapján szelektált, például kezdő vállalkozókat nem szólítottak fel nyilatkozattételre és szerinte sem vitatéma az, hogy 3-4 évig nem lehet vesztességből élni... - Ehhez még hozzátenném azt is, hogy a versenyszférában tevékenykedő vállalkozók a bérből és fizetésből élők átlagkeresetének 1/ 3-át vallották bejövedelemként és az adóbevétel 95%-át is a bérből és fizetésből élők fizetik be az államnak. Azt hiszem, az adatok önmagukért beszélnek. - Igen, ezt az illető adótanácsadó is elismeri, de szerinte Magyarországon azért számít bocsánatos bűnnek a jövedelemeltitkolás, mert jövedelemszinttől függősen 100 Ft-ból 30-20-10 Ft marad a vállalkozónak a tb., azszja., a helyi adók, kamarai díj befizetése után. - Akkor mit szóljanak a bérből és fizetésből élők, akiknek esélyük sincs a jövedelmük eltitkolására. - Az adótanácsadó könyvelő szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az év végén hozott rendeletre nem készülhettek fel a vállalkozók, így egyes fogyasztási tételeket nem is tudhatják igazolni számlákkal, csak becsületszóval, vagy erős esküvéssel. Tehát becslésre és statisztikára hagyatkozhatnak, arra meg ott van a KSH... Azonkívül túl sok a tárgyhoz szorosan nem kapcsolható kérdés, amelyek adatvédelmi, de alkotmányossági szempontból is aggályosak. - Véleményem szerint az év végétől az adóbevallás benyújtásáig volt elegendő idejük az adózóknak a felkészülésre, így ezzel az észrevétellel nem tudok egyetérteni. Az adatvédelmi és alkotmányos aggályokra viszont nem az én tisztem válaszolni, az Majtényi Zoltán adatvédelmi biztos és az Alkotmánybíróság kompetenciája. - De vannak olyanok is, akik kevésnek tartják az adatlapot, kiegészítésképpen levelet is csatolnak hozzá, mint például K. L-né divatáru-kereskedő, aki 4. éve vállalkozó, de csak '97 első fél éve alapján nyereséges valamelyest a bolt. Az üzlethelyiséget bérli, a férje munkanélküli, akinek hiába van főiskolai végzettsége, mert 48 éves lévén esélye sincs az elhelyezkedésre. Van egy kis telkük, ahol ez az megterem, de ha a gyerekeik nem keresnének, akkor a rezsit se tudnák kifizetni. Igazgató úr, elolvassák ezeket a leveleket? - Igen, és válaszolunk is rájuk... Azoknak, akik még most töltik ki az adatlapokat, felhívnám a figyelmét arra, hogy csak olyan dolgokat írjanak be a Nyilatkozatba, amelyek az szja-bevallásukban nem szerepel, mert azokkal tisztában vagyunk, fölösleges megismételni... És a mellékletek kitöltésével kezdjék, a fő lapokat hagyják utoljára. - Eddigi tapasztalatok? - Folyamatosan érkeznek hozzánk a Nyilatkozatok, szeptember 1-jéig 800, de szeptember 3-ára már 1310 érkezett be hozzánk a kiküldött 1968-ból, és ezeknek a 10%-ában szerepel önrevízió. Valószínűsíthető, hogy a kérdőívek zöme szeptember 15-ig eljut hozzánk és csak nagyon kevés ügyfelünknek kell tértivevényes levelet küldeni. Akik ezt a nyilatkozatot se küldik vissza 15 napon belül kitöltve, azok biztosan számíthatnak ellenőrzésre és esetlegesen adóbecslésre. Úgyhogy náluk az APEH háromszor csenget... BÁLINT GYÖRGY LAJOS Öt évvel ezelőtt, 1992. szeptember 6-án megjelent lapszámunk 2. oldalán egy hír tudósít arról, hogy hány középiskolás tanul a megyeszékhelyen. „A tanévkezdés késik a Garay általánosiskolában, ahol még nem fejeződtek be a felújítási munkák. A megyei fenntartású, Szekszárdon működő intézményekben 1700 ipari, 204 vendéglátó-ipari és 344 mezőgazdasági szakmunkástanuló, 287 egészségügyi szakiskolás tanul, ugyanezen iskolákban tovább emelkedett a szakközépiskolások száma, megközelítette az 1100 főt." A 4. oldalon - tüke - a Szekszárdi történetek sorozat keretében néhány egykor volt iparosmester nevét idéte fel. „A háború után még nagyon sokjó nevű asztalos, bognár, kőműves, cipész, meg hát mindenféle mester volt a városban. Emlékezik még valaki a Makrai, meg a Katz asztalosra, vagy a Baki, meg a Pókai szabóra vagy a Galambosi suszterre, akinek a Zámbó bádogos mellett volt az üzlete, mondjuk a mai Autókerrel szemben lévő telkeken? A városban fogalom volt a Petényi, meg a Petrits, meg a Báló cukrász, a Simon Feri, a kőműves vagy a Blatt ács. De sajnos volt egy időszak, amikor ezek a mesterek eltűntek. Felszippantotta legtöbbjüket az ötveneshatvanas években a ktsz. Névtelenné váltak, a közönség többé nem került velük kapcsolatba." Az 5. oldalon Ordas Iván csokorba szedve adta közre, hogy miről beszéltek akkoriban Szekszárdon az emberek. íme, egy kis válogatás a Hallgatózás nélkül című írásból. „Miről beszélnek ma Szekszárdon az emberek? - Természetesen az árakról és a kifogyhatatlan fantáziáról tanúskodó áremelésekről. - Arról, hogy tesz-e valaha is nagyobb a népszerű, de egyelőre zsebkendőnyi, éjjel-nappal nyitva tartó „Bagoly". - A város egy részének légellátása elé valóságos gátat emelő Séd feletti építkezésekről. (Amipersze eső után köpönyeg.) - A tanszerek beszerzésének költségeiről egy nem túl nagy, kétgyerekes család esetében." Tamási János a 8-9. oldalon A fanyűvő alezredes címmel Törő György alezredest, fafaragó népi iparművészt mutatta be. „Nézem a műhelyben lévő hatalmas fatömböket, gerendákat, rönköket, a több tucat szerszámot, a famegmunkáló gépeket és adódik a kérdés: - Hogy tudta ezt egy katonatiszt csinálni? Hol volt ehhez a munkához hely, idő? - Hat városban, tizenegy lakásban éltem az elmúlt húsz év alatt. A nagyobb fákkal, munkákkal csak a hazaköltözésünk, a szekszárdi ház megépülése után tudtam foglalkozni. A díszpadokat, a sétányokat díszítő térplasztikákat, a díszkapukat, a játékokat, az emlékhelyekre készülő oszlopokat csak úgy lehet megfaragni, ha ehhez az embernek helye van." Törő György az elmúlt öt évben is töretlenül folytatta művét. Nevéhez fűződnek azok a kopjafák, melyeket a közelmúltban avattak fel a Donnál, a II. világháborúban életüket vesztett magyar katonák emlékére. i k