Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. AUGUSZTUS 24. 10 Gy©^) Nyugdíjba menni minden ember számára egy fontos állomás. S mint minden állomás, némi emlékezésre, valamint előretekintésre sarkall. Kevés nyugdíjba vonulónak a tisztelői - kollégák, betegek, főnökök - hívják fel azért az újságírót, hogy megkérjék: róla tessék írni! Igazán megérdemli! Nagyszerű kolléga, beosztott, főnök, műtősnő. Mindezt Tam Andrásné, Julikáról mondták, aki az egészségügyben töltött 41 év után végleg nyugdíjba vonul. - Köszönöm, hogy mégis ráállt a beszélgetésre, s tudom - elmondta párszor-ön „csak"egy műtősnő, aki egész életében végezte a dolgát. A telefonok azt bizonyították, nem akárhogy. - Jó érzés ezt hallani, és boldog vagyok, hogy ilyennek látnak azok az emberek, akikkel dolgozom, s akikkel betegként találkoztam az elmúlt években. Sok olyan névtelen közkatonája van az egészségügynek, mint én, szeretném, ha éreznék, ez a figyelem nekik is szól. - Nemes gesztus volt öntől, és nagyon igaz ez a mondat, ám most az ön pályájáról beszélgetünk. Több mint négy évtized, amit maga mögött tud. - Szedresi származású vagyok. Itt érettségiztem a Garay János Gimnáziumban. Öten vagyunk testvérek, öt lány és nagy szeretetben nőttünk fel, amely szeretetről úgy hiszem, végigkísérte az életemet. Érettségi után elvégeztem Budapesten a szülésznőképzőt, és 1956-ban kezdtem el dolgozni a szülészeten. Pár év múlva elvégeztem a műtősnőképzőt, s újabb pár év múlva vezető műtősnő lettem. A szülészeten több főorvos vezetése alatt dolgoztam. Leghosszabb ideig Váci tanár úr volt a főnököm. Voltak ezekben az években olyanok, amik egész életre emlékezetesek maradtak. Amikor leégett a szülészet, a nehéz körülmények ellenére a szülés és a műtétek nem állhattak le. Akkor, ott betartani a műtéti sterilizáció összes kritériumát bizony nem volt egyszerű. - Több mint tíz év után egy egészen más terület következett... - A gyermeknevelést és az ügyeletet nem tudtam együtt vállalni, így kerültem egy olyan nyilvántartóba, ahol a kórlapok fényképezése, tárolása, kódolása történt mikiokkal könnyen szót értettem mindig, s az életelvem az volt, hogy felesleges sokat töprengeni azon, ami megváltoztathatatlan. Meggyőződésem, hogy egy közösség olyan, amilyen a vezetője. Amikor az osztályra kerültem, Thész főorvos úr vezette a szemészetet. Ma, amikor dr. Vastagh Oszkár főorvos úr vezeti, ugyanolyan összefogó a szakembergárda. Az idősebbek szívesen adják át a hosszú évek tapasztalatát a fiataloknak. Természetesen ehhez az összhanghoz nemcsak adó, de vevő is kell. S mindenek felett tisztelet egymás A szülészettől a szemészetig Tam Andrásné 4! éve rofilmen. Érdekes terület volt, de hamar megtanultam, s aztán már nem volt számomra elég mozgalmas. Ennek éppen húsz esztendeje. Akkor a szemészeten még nem volt műtősnő. Dr. Bánkuty Hedvig főorvos nek mindent elmondok, amikor bejön a műtőbe, arról, hogy mi fog történni vele - annak ellenére, hogy természetesen az orvos már előre felkészítette -, hiszen szükség van a megnyugtatására, a figyelemelterelésre, az információra, hogy feleslegesen ne féljen. Aztán a műtéti eszközök sterilizálása, előkészítése, s a műtét egész ideje alatt a műtőorvos keze alá adása. Sokszor csak egy szemvillanást váltunk, s tudjuk, mit vár az orvos. Természetesen ehhez ismerni kell a műtét menetét, precízség, figyelem és még sok minden más, ami egy műtősnő elengedhetetlen „eszköztára". - S mindezek nem fognak hiányozni? Mivel tölti majd - ahogy mondani szokták - a jól megérdemelt pihenés napjait? - Megpróbáltam felkészíteni magam az elkövetkezendő évekre^ Szeretek rejtvényt fejteni, olvasni, s azt hiszem, azért tudtam így szeretni, mert az otthonomat is imádom, ahol a fiammal nagy szeretetben és egyetértésben élünk. iránt, kortól, beosztástól függetlenül. - Két évtized a szemészeten, bizonyára rengeteg minden változott azóta... - Amikor kezdtem, mint egyedüli műtősnő, hetente kétszer volt műtét; szürkehályog, zöldhályog, szem körüli bőrelváltozások. S ma, amikor már lézeres műtéteket is végzünk, négy szakképzett műtősnő dolgozik, sőt műtősfiú is van, s naponta öt-hat betegnek adjuk vissza a reményt, hogy újra láthatja a világot. Sokat változtak a műtétek is, a kisebb műtéteket már ambulánsan vég-' zik. Régen egy-két hétig kellett a betegnek feküdnie, ma a fejlett műtéti technikának köszönhetően már a műtét estéjén felkelhet és 2-5 nap alatt gyógyultan távozhat osztályunkról. - Össze lehet foglalni a műtősnő feladatát pár mondatban? - Megpróbálom. Nagyon sokrétű, s olyan sok apró összetevője van, ami csak ott, azokban a pillanatokban nagyon fontos, főleg a beteg számára. Először is a betegMűtéthez öltözve - A napok telnek.... Augusztus 31., vasárnap, és ez az ön utolsó munkanapja. - Úgy érzem, megtettem a kötelességemet, remélem az utánam következőknek mindent át tudtam adni, ami fontos ebben a hivatásban. - Nyugodt, békés éveket, jó egészséget Tam Andrásné, Julika. Sas Erzsébet Tam Andrásné