Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-08-24 / 14. szám

9 1997. AUGUSZTUS 24. SZEKSZÁRDI „Az együtt töltött órák összekötnek bennünket" A

szekszárdi Garay János Gimnázium és az Ady Endre Szakközépiskola tanulói egy hetet töltöttek Párizsban, élményeikre így emlékeznek. Már nagyon vártam az indulás napját. Igaz, hogy az út fárasztó és hosszú volt, de mindezt feledtette velünk Párizs a maga monumentális és futurisztikusszerű építményeivel. Szinte minden nevezetességet megnéztünk. A franciák aranyosak voltak. A velük történő kommunikáció nem okozott különösebb nehézségeket. Nagyon jól éreztem magam. Azt hiszem, ez az út örökké fog élni emlékezetemben és remélem lesz még rá lehetőségem, hogy eljussak Párizsba, a fények városába. (Gál Andrea) Amikor először hallottunk arról a lehetőségről, hogy kiutazhatunk Franciaországba, nagyon megörültünk és nagy izgalommal vártuk az utazást. Bár kissé féltünk, hogy hogyan fogjuk megértetni magunkat a franciákkal, szerencsére félelmünk alaptalannak bizonyult. Néha azért jól jött az angol nyelvtudásunk is, de ha valamit nem értettünk, a franciák készségesen elmagyaráztak mindent. Azt hiszem, ez a két hét nagyonjót tett nyelvtudásunknak és új barátokat is szereztünk. A szállás és a programok egyaránt jók voltak. Párizs szinte minden nevezetességét láttuk, és egy napot tölthettünk egy Disneylandhez hasonló vidámparkban. Az utazásról csak jó élményekkel térhettünk haza. (Vasas Eszter) Azt hiszem, ez az utazás mindenkit sok-sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagított. Párizs világhírű építészete, művészete és gazdasága minden embert ámulatba ejtene. A legérdekesebb dolog az utazás alatt a kommunikáció volt a franciákkal. Eddig ez a nyelv egy hobbinak számított, de mostantól fontossá vált mindenki számára. Az együtt töltött órák és percek összekötnek bennünket még akkor is, ha nem egy nyelvet beszélünk és más a kultúránk. A fiatalságunk kötött össze bennünket. (Lovász Adrienn) A franciák egy rendes, segítőkész és életvidám nép. Vendéglátóink minden téren igyekeztek a kedvünkben járni, csak kémünk kellett és átalakították a programot, segítettek a vásárlásban. A magyar társaság már azelőtt jól összerázódott, hogy megérkeztünk volna Párizsba, és a franciákkal is már az első naptól kezdve jó a kapcsolatunk, barátságok szövődtek. Mindezek alapján azt mondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam és soha nem fogom elfelejteni ezt a hetet. Remélem, amikor francia barátaink hazamennek, ők is így fognak majd a nálunk töltött időre emlékezni. Köszönöm, hogy eljöhettem, hiszen most már meggyőződéssel mondhatom én is, hogy „Párizs megér egy misét". (Davidovics Krisztina) Még hazafelé sem tudom elhinni azt, hogy hol jártam. Bezons és Párizs nagyon tetszett, a programok jók voltak. Jókedvvel emlékezek vissza a vidámparkban eltöltött órákra, az Eiffel-toronyra, a Diadalívre, a Notre-Dame-ra. Igazán jó a társaság (a franciák és a magyarok együtt és külön hetetlenül nagy élmény volt, amelyre egész életemben emlékezni fogok. Lehetetlen volt minden szépséget megnézni, de talán a legfontosabbakat, amiről az ember annyit hallott, olvasott, s látott már képeken, azt láttuk. A Bezons-Szekszárd Baráti Társaságból kísérőnk volt egy festőművész, aki a képzőművész szemével mutatta meg a város látnivalóit. Notre-Dame, Louvre, Champs Élysées, Diadalív, Eiffel-torony, MoulinRouge, hogy a legismertebbeket említsem, s amelyek látványától földbe gyökerezett a lábunk. Csoda! Csoda! Csoda! Nagy-nagy örömünkre, vendéglátóink több ajándék között megleptek bennünket egy gyönyörű könyvvel, amelynek címe: Egész Párizs. A 120 oldalas, színes fotókkal teli könyvet fellapozva újra és újra „végigjárhatjuk" a legszebb helyeket. - Párizs után újabb zenei élmény következett... - A Zene Ünnepe alig pár éve Franciaországból indult, s az év leghosszabb napján kerül megrendezésre. Ennek az ünnepnek a vendégei lehettünk PárizsA szekszárdi delegáció, szemüvegben Dobai Tamásné ban egy emlékezetes koncerten. Zenei élményeinkhez tartozik még egy fellépés a bezons-i idősek otthonában. Hálás közönség volt és jól érezték magukat velünk együtt. - Párizs a divat központja, irányítója. Erről legalább annyit hallunk, mint a fent említett nevezetességeiről. Az utca emberén mennyire látszik ez? - Mintha itthon sétáltunk volna, semmi különös. Megnéztünk Párizsban egy Váci utcához hasonló bevásárlócentrumot, s megállapítottuk, hogy semmi extravagáns, inkább elegáns. - Beszélgetésünk során többször elhangzott a szó: csoda. - A mai napig is, visszagondolva, felteszem a kérdést magamnak, hogy valóban velem történt meg, hogy ott voltam? Nagyon nehéz ezekkel az élményekkel megbirkózni, nehéz beszélni róla. Igen, ezért használtam annyiszor a csoda szót! - Emberi kapcsolatok? - Sok barátot szereztünk, s igazi vendéglátásban volt részünk. Amikor a búcsúvacsorán megköszöntük a meghívást a polgármester úrnak, azt válaszolta, hogy ők csak viszonozni szerették volna legalább a tizedrészét annak, amit Szekszárdon járva vendégként kaptak. A barátságok levelezésben folytatódnak, és reméljük a viszontlátást, akár Szekszárdon, akár Bezons-ban. Sas Erzsébet is). A szállásunk kényelmes és csöndes volt, az étkezésekkor finom ételeket kaptunk. Mindent összefoglalva: nagyon jól éreztem magam. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Köszönöm. (Jáhn Csaba) Nemsokára hazaérünk, de még mindig hihetetlen számunkra, hogy Párizsban, illetve Bezons-ban voltunk. A franciák nagyon sokfelé elvittek minket, gazdag programot csináltak, sőt amit még meg szerettünk volna nézni,.azt is programba vették. Nagyon sokat voltunk Párizsban, az összes nevezetességet megnéztük. Voltunk szabadidőközpontban is. Nagyon tetszett mindenkinek, szinte az egész napot ott töltöttük. Nagyszerű volt, hogy csak a belépőt kellett fizetni és bent mindent kipróbálhattunk. Ezt itt Magyarországon is meg lehetne valósítani. Az ételek az első napokban furcsák voltak számunkra, de egészen megszoktuk. A csapat egész jól összeszokott már mielőtt odaértünk volna és a franciákkal is egész jól megértettük egymást. Nagyon sok élményünk van. Szerintünk soha nem fogja elfelejteni senki ezt az egy hetet, örök emlék marad mindenkinek. Összességében nagyon jó volt, és szeretnénk visszamenni jövőre is. Köszönjük, hogy ott lehettünk. (Gyenis Erika, Kovács László) A fenti véleményeket osztotta a csapat többi tagja is: Lonsták Nóra, Balázs Csaba, Horváth József, Tóth Dóra Kata, Rudolf Krisztina, Csiki Angéla, valamint kísérőik: Francoise Metz (francia lektor), Nemessányi Györgyi (tanár). Lejegyezte: Sas Erzsébet