Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-20 / 12. szám

14 , SZEKSZÁRDI lASARNAP 1997. JÚNIUS 20. Kulissza H^jón lesz az éremosztó Lazúr-színes égbolt a szekszárdi kézilabda fölött Idáig a pécsi Suga a legnagyobb „zsuga" A játékosok a női kézilabda NB1B küz­delmei során megnyerték az úgymond rendkívül fontos négypontos meccseket, és így visszakerült a Ferropatent-Lazúr csapa­ta az NB I-be. A klubvezetés viszont a maga BHG-Fradi meccseit az íróasztalok mel­lett, mögött, a sportcsarnok zeg-zugában most vívja. Amikor a játékosok - a Tolna Tourist görögországi jutalomútja után ­nyári szabadságukat töltik. Most a vezetés meccsel. Az NBI-ért. Azért, hogy kapjon értelmet a visszakerülés. Hogy július 14-én, az első összejövetelen már ott legyenek az új szerzemények. Akik esetleg a krémet, habot jelenthetik a képzeletbeli tortán. A klubvezetés nagy meccse a félidőhöz köze­leg. A klubelnök - „csapatkapitány", Hor­váth Ferenc, aki a jeíekböl ítélve eléggé ott­honosan mozog különböző szerepkörök­ben, a vártnál jóval biztatóbb fejlemények­ről számolt be. - Ahhoz, hogy ne csak nézelődjünk, ha­nem venni is tudjunk játékosokat a piacon, ahhoz az eddigiek mellett egy újabb mecé­násra volt szükségünk, különben nem sok esélyünk lett volna a csapat óhatatlanul fontos megerősítésére. Minthogy az már jóelőbb kiszivárgott, majd napvilágot is lá­tott az országos illetve a regionális sajtóban, az ország egyik legnagyobb pénzintézete a minőségi sport mögött szponzorként meg­jelenő Postabank mellénk állt, ami kardiná­lis kérdés a csapat élvonalra való alkalmassá tétele szempontjából. - Ez azt jelenti, hogy újabb keresztelővel egybekötött névváltozás előtt áll a cspat? - Nem. Marad az eredeti név, a Ferropa­tent-Lazúr Szekszárd SE. Új szponzorunk kifejezetten kérte, hogy a csapat nevében ne szerepeljenek, ellenben azt igen, hogy a valamennyi számunkra elérhető létező reklámfelületen jelenjenek meg. De ennél is fontosabb, hogy olyan csapatot építsünk, amely úgy szerepel az NB I-ben, hogy való­ban nyugodt szívvel adhassa hozzá a nevét a Postabank. - A nagy Postabank és egy vidéki kiscsa­pat... nem következik egymásból a két dolog, vélhetően újfent megtalálta, avagy megtalál­ták azt a potentátot, aki a szekszárdi kézilab­da ügyéért nem kellett, hogy túl sokat előszo­bázzon... ? - Ez másként nem nagyon megy. A konkrétumok hadd maradjanak meg a mi sportdiplomáciánk titkaként. De mielőtt azt sugaltatná az olvasókkal, hogy most már paradicsomi állapotok vannak a Ferro­patent-Lazúrnál, hadd mondjam el, hogy itt még egyáltalán nem tartunk. Ha Kom­fort-Kert Kft. égisze alatt megjelenő Lazúr­tól vagy Ferropatent Kft.-tői és a szekszárdi önkormányzattól nem kapnánk meg a mil­liós nagyságrendű kiemelt támogatásun­kat, ha az Adidas szintén nem öltöztetne bennünket szintén hétszámjegyű összeget kitevő értékben, akkor máris komoly gond­jaink lennének. Ha a csapatnál az is egyfajta erősítésnek számít, hogy a mostaniak kö­zül mindenkivel meg tudtunk egyezni, ak­kor ez a szponzorokra is áll: úgy nyertünk meg egy újat, hogy a régiek is maradtak. - Ezek után hadd halljuk a már tényként elkönyvelhető eredményeket, miután a veze­tés - maradva a fenti hasonlatomnál - való­ban mondhatja: „én is megnyertem a pénz­szerző meccseim nagy rangadó mérkőzései­nek egyikét. - A vezetőedző: Tabajdi Ferenc kíván­ságlistájáról már csaknem minden teljesült, így a mi játékosunk a tavalyelőtti Pécs, ko­rábban a válogatottat is megjárt, balkezes átlövője, Suga Ágnes. A Vasas-Dreher nem kis aggodalmaskodás, hezitálás köze­pette nekünk adta egyik fiatal átlövő re­ménységét, a 19 éves Here Paulát. Ha már képletesen a BHG is szóba került: sikerült elcsábítanunk - több komoly érdeklődő is volt - a BHG elsőszámú kapu védőjét, Má­tyás Kittit. Hozzánk jött a kiesett zalai Caola junior válogatott játékosa, aki a világbajno­ki előkészületek, majd az elefántcsontparti szereplés után kapcsolódik be a munkába. - Gyanítom, hogy ezen nem akármilyen lista teljesülése után sem vonulnak ki a játé­kospiacról. Mi a helyzet Deli Ritával, a Duna­ferrtöl távozó játékossal, akit hírbe hoztak a Szekszárddal is? - Valóban rajta voltunk, és a más eset­Dicséret a szövetségtől Újra cross Szőlőhegyen? ben mindig perdöntő pénzügyi dolgokban már meg is egyeztünk, de aztán jelentke­zett a Vasas, amellyel nem versenyezhet­tünk. -Az elnök minden bizonnyal egy úgymond hazai nagyágyút is szeretne szerződtetni, ha már egyszer megvan, meglenne az ehhez szükséges anyagi kondíció - Szerintem már nyitott kaput dönget, mert Suga Horvátországból történő meg­szerzését én mindenképpen ebbe a kategó­riába sorolnám. Higgye el, nem élek annyi­ra a sztárok, nevek bűvkörében, többre tar­tom azt, ha olyan játékosokat tudunk iga­zolni, akik éppen sztárok lehetnek, ez a jobb befektetés, mint egy rövid időre szóló, amúgy látványos fellendülésért a nálunk levezető sztárokért áldozni. Még nem vo­nultunk ki a játékospiacról, feltétlenül sze­retnénk még egy NB l-es szinten megbíz­ható kapust igazolni, és felettébb érdekes lehet számunkra egy olyan átlövő; aki alkal­masint az irányításhoz is ért. * Az új szerzemények közül a véletlen ki­fürkészhetetlensége folytán két játékossal, ha csak néhány perc erejéig szót válthat­tunk. Here Paula, a Vasas-Drehertől érkező 19 éves átlövő: - Nem különösebben jó érzés a kispadon ücsörögni, mégha az éppen a Vasasé is. Örültem a szekszárdiak ajánlatá­nak, nagyon várom már a felkészülés, a baj­nokság kezdetét, elérkezettnek látom az időt, hogy NB I-ben bizonyítsak. Kettős já­tékengedéllyel a Kőbánya csapatában sze­repeltem, de ez a szekszárdi lesz az igazi ki­hívás, remélem tudok segíteni a csapatnak. - Lehet, hogy még korai kérdés, de mégis miként ítéli meg a csapatba, a kezdő hetesbe való odakerülésének esélyeit? - Ehhez ismernem kellene mélyebben az edző, Tabajdi Ferenc elképzeléseit a lö­vőposzton, és tudnom kellene, ki érkezik még a csapathoz. Ha a mostani keretet né­zem, akkor úgy tűnik számomra, hogy a ba­loldali lövőposzton, azzal a Pádár Margittal kell majd felvennem a versenyt, aki szintén pesti, mint én, s akit a leendő csapattársaim közül legjobban ismerek, akit remek játé­kosnak tartok, így nem lesz könnyű az eset­leges versengés. A 21 éves juniorválogatott volt Caolás Köbli Anett csütörtök délelőtt még egy részleteket tisztázó tárgyaiára érkezett Szekszárdra, majd a három órakor induló buszra már úgy ült fel, hogy ő már vissza­vonhatatlanul a Ferropatent-Lazúr játéko­Dicsérőleg szólnak az országos szö­vetségnél a szekszárdiak pünkösdi mo­torcross versenyéről, amikor is több mint egy évtizedes szünet után újra fel­zúgtak a motorok a szőlőhegyi crosspá­lyán. A Motorsprint SE vezetése a sike­res rendezvényen felbuzdulva a követ­kező évadra két versenyt is tervezett, de mint hírlik, felgyorsultak az esemé­nyek és komoly alapja van annak, hogy ősszel egy meghívásos megmérettetés keretében a bőrcsizmás porfelhőlova­gok újfent Szekszárdon randevúznak és teszteljék az évtizednyi sinylődés után még mindig az ország legjobb adottságú crosspályái közé soroltatott szőlőhegyi pályát. Jó a debütálás, új­fent vannak helyi versenyzők, vevő a dologra a közönség is - erre bizonyíték a legutóbbi, ezer feletti nézőszám -, ilyenkor már a szponzor is könyebben megnyerhető... - Volt más ajánlatom is, de nekem a Szekszárd volt a legszimpatikusabb. Ré­szint az ajánlat miatt, részint az itteni han­gulat, a közönség miatt. Remek dolog telt ház előtt játszani, remélem lesz részem benne - mondta a szélsőposzton számítás­ba jövő játékos, akinek saját elmondása sze­rint a védekezés az erénye, s ebbéli ke­ménységét, agresszivitását az együttes csa­patvédekezés majdani kialakításakor feltét­jenül szeretné kamatoztatni A felkészülés július 14-i megkezdése előtt az elkövetkezendő napokban tartják a klubnál az ünnepélyes éremosztót, aminek megadják a módját: hajón rendezik a bulit. B.Gy. A hazánkban zajló kosárlabda Euró­pa-bajnokság pécsi csoportjának mér­kőzéseit hivatalos személyként figye­lemmel kísérte a hetvenes évek végé­nek, illetve a nyolcvanas évek elejének talán legnagyobb egyénisége, Boksay Zsuzsa, aki a német válogatott szakmai megfigyelőjeként van jelen az Európa­bajnokságon, és minden lényeges szakmai vonatkozású rezdülésről tájé­koztatnia kellett a zalaegerszegi cso­portban játszó német válogatottat. Emellett természetesen van ideje in­formációkat gyűjteni, szót váltani a honfitársakkal. Óhatatlanul szembesül a honi viszonyokkal, csak kapkodja a fejét - pedig ő sem fillérekért kosaraz­hatott idehaza, de különösen odaát Münchenben, amikor azt hallja, hogy a magyar sztáijátékosok, akik iránt egyébként nincs komoly külföldi ér­deklődés, mekkora összegeket vesznek fel aláíráspénzként a klubváltáskor. Hüledezett az edző - és a honi sztárjá­tékos duó kiszivárgott, évi tízmillió fö­lötti illetményén, de akkor is csak rá^fe a fejét, amikor arról hallott, hogy az zolásban mindig a prímet vivő borsodi csapat egy, amúgy magyar származású játékosért még százezer márkát sem sajnál kifizetni, már amellett, hogy ren­dezi a kiadó kiubbal, az illetékes szö­vetséggel az igazolás előfeltételét je­lentő anyagiakat. Azért az ilyetén való rácsodálkozás Boksay részéről, mert a német váloga­tottnál - egyébként a magyarokhoz ha­sonlóan bejutottak a legjobb nyolc kö­zé - amatőrök játszanak, akik nem a ko­sárlabdából élnek. Igaz, az ottani gaz­dasági helyzetből adódóan ajátékosok­nak a mieinkkel ellentétben megvan a civil egzisztenciájuk, így van mire ama­tőrködniük. De ettől függetlenül igaza van Boksaynak, amikor a magyar viszo­nyokat említve torzult értékrendről be­szél. Mert a magyar válogatott játékosai ­ha nem várt nagy sikert aratva esetleg újra érmet szereznek az Európa-baj­nokságon - töredékét kereshetik ai^ nak, mint amennyit egy-egy magyaríHfc játékos, vagy a magyar kosárlabda ált^ lános helyzetén nem segítő keleti lé­giós egy-egy igazolási, illetve átigazolá­si ügyleten. Újra meccseit a két profi bajnok Legutóbb Kecskeméten rendezett ökölvívó gálát az Unió Box Team Szek­szárd, amelynek keretében ringbe lé­pett a szekszárdiak két WBU nemzet­közi bajnoka, a könnyűsúlyú Kalocsai Zoltán és a pehelysúlyú Bognár László. Mindketten kemény ellenfelet kaptak egy francia, illetve egy algériai szemé­lyében. A nyolcmenetes meccseken jól szórakozott a közönség, megérdemel­ten győzött mind a két magyar verseny­ző. Közülük a már világbajnoki döntőt bokszolt Kalocsai volt a megbízha­tóbb, Bognáron még érződött - külö­nösen védekezésben - a vállsérülés miatti kihagyás, de az elmaradhatatlan megelőző egyenesei is győzelemhez segítették az algériai fiú ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents