Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-06-20 / 12. szám

, SZEKSZÁRDI fASARNAP Akik szekszárdiként szeretnék túlélni a krízist A reflektorfényben: WtKk Csizmazia Gábor és Oláh Adrién A mai magyar valóságban annyira nem is nagy meglepetésnek számító totális szponzori kivonulás a privatizált Húsipari Rt. vezetése egyáltalán nem támogatja a sportágat - rút arculcsapásként érte a szekszárdi súlyemelést, de az utánpótlás-versenyzők mellett akadnak olyan túlélők, akik a krízis elmúltát váiják, és ígérik, hogy újfent leteszik névjegyüket. A kétszeres felnőtt Európa-bajnok, sokszoros Európa- és világbajnoki dobogós, egyszeres világcsúcstartó, Czanka Attila új helyzetéről, másodvirágzásának esélyeiről egy másik oldalon külön beszámolunk, az alábbiakban azon két versenyzőt (egy fiatalembert és egy hölgyet) szólaltatunk meg, akik pillanatnyilag a súlycsoportjukban úgy másodikok a hazai rangsorban, hogy már most ők is nemzetközi szinten teljesítenek. Az urat, Csizmazia Gábornak hívják, a hölgyet pedig Oláh Adriennek, közös vonás: mind a ketten az 59 kg-os súlycsoportban versenyeznek. A sérülések, különböző orvosi beavatkozások, kezelések okán balszerencsésnek tekinthető Csizjnazia Gábor tekintetben végre Pgyenesbe került. Babonából gyorsan lekopogja: most remek egészségnek örvend, maximálisan terhelhető. No de még sincs egy vígszínházi produkcióhoz illő hangulata, mert az egyesület összeomlása, a klubszintű pénzügyi ellehetetlenülés érzékenyen érinti. Munkanélküli segélyre kényszerült, s abból bizony elég bajos beszerezni azokat a készítményeket, amelyek egy naponta tonnákat mozgató súlyemelőnek elemi szükséglete. A múltban ez klubszinten vagy a válogatottnál központilag megoldott volt, de most, akinek nincs klubja - már pedig a bővebb válogatott keretekben az ő státusa, pontosabban státusnélkülisége majdnem párját ritkító - az saját maga teremti meg a legális gyógyszeres hátteret. Már amennyire tudja... Mindenesetre közvetlen környezete, a rokonság - ahogy meséli - tevőlegesen érzi a nehéz helyzetzét, így helyette mások nyúlnak zsebbe - hogy a gyógyalap-minimum ott lapuljon az edzőterem szekrényében. „Csizma" optimizmusa a cseppet sem rózsás helyzete ellenére sem csak kincstári. Az év számára eleddig a legjelentősebb versenyén, a május eleji EB-válogatón olyan eredményt produkált (260 kg-ot az öszszetettben), amivel jelezte a válogatóknak: „itt vagyok, számíthattok rám". A szövetség -, mert ugye még kinevezett szövetségi kapitány nincs - „vette az adást, de ott akkor úgy döntött,, hogy a közelgő Európa-bajnokságon, Rijekában a szekszárdi fiúnál tíz kilóval többet produkáló debreceni Nagy Tibor képviseli az 59 kg-os kategóriában a magyar színeket. A döntés nem kedvetlenítette el - csak titokban bízott abban, hogy utazhat -, hanem megerősítette: „Ha a riválisnál rosszabb körülmények között és csak jóval később megkezdett fölkészüléssel idáig jutottam, akkor folytatni kell a munkát - értékelt önmagának. - Tizenöt-húsz kilót fejlődtem a tavalyi évhez képest és ezt időarányosan nagyon jónak tekinthetem. A Húsos világ Kupán ezt az összetett eredményt mindenképpen szeretném hozni, de akkor lennék igazán boldog, ha ennél még legalább öt kilóval többre lennék képes. Mindenesetre jók az előjelek. - Arra is, hogy Nagy Tibort, a riválist legyőzzed? - Feltétlenül, aj^ár már az idei magyar bajnokságon is. Annak is örülnék, ha - ahogy korábban ígérte - eljönne a Húsos Kupára és most is meccselhetnénk. Biztos vagyok benne, hogy az EB-én való kiesése okozott egyfajta törést, csalódottságot számára, így nem valószínű, hogy vállalná a megméretést. Persze, nem bízom el magam, ő a körülményei folytán helyzeti előnyben van velem szemben, amit azért behozhatok. Például azzal, hogy most sem álltam le, folyamatosan készülök a Húsos Kupára. No és az sem egy mellékes szempont, hogy az alkati adottságaim nekem jobfeak ehhez a súlycsoporthoz mint neki, így a fogyasztás is egyszerűbben megoldható. Ebben a pénztelenségben, nincstelenségben, ami a szekszárdi súlyemelést körülveszi, afféle minicsoda, hogy a szekszárdiak női légiósa, Kovács Vilmos edző - hála a válogatott másodedzőjeként eltöltött szép tatai napoknak - felfedezettje még szekszárdi kötelékben készül. Az új fejlemények ismeretében gyorsan helyesbítsünk: Oláh Adrién már nem „légiós", ő már mint bárki más a sport berkeiben a városban, Szekszárdon dolgozó és sportoló hölgy. Mert a városi sportfinanszírozásban a Numero I titulusra is esélyes Gemenc Volán Rt. - bár ők maguk nem törnek ilyen babérokra, segítő millióik okán senkitől sem várnak hajbókolást - ezúttal is segített. Olyan munkalehetőséggel, miután illetve aközben a női súlyemelésben a jövő nagy ígéretei között számontartott versenyző Oláh Adrién a sportágra koncentrálhat. Adrién, mint tatai illetőségű erős hölgy két évvel ezelőtt avanzsált át az erőemelőktől a súlyemelőkhöz. Minekután Spilkó László gyúró csak úgy spontán megpendítette neki a Jehetőséget, Kovács Vilmos pedig a többszöri szakmai analízisével megvilágította számára azt, hogy sokkal jobb dolog egy leendő olimpiai sportágban (Sydneyben már műsoron a női súlyemelés) valamire vinni, mint hobbi szinten egyfajta női hiúságból megmaradni szürke erőemelőnek. A szavakat tett követte: hölgyünk leigazolt a Szekszárdi Húsipari SE-hez. S hogy a szakemberek nem a levegőbe beszéltek, ez már a '95-ösjunior magyar bajnokságon is igazolódott: megnyerte a versenyt. Ugyanezt megtette egy évvel később is. Persze lehetett tamáskodni, hogy nyert, merthogy a junioroknál nincs igazi vetélytársa. De az esetleges aggályoskodók azonban az éppen aktuális tavalyi felnőtt országos bajnokság után el kellett, hogy hallgassanak, hiszen Oláh Adrién a dobogó második fokára állhatott fel (csak a szombathelyi Német Györgyi bizonyult jobbnak nála). - Érzem tudom, hogy van bennem fantázia, de különösebb nagy dologra nem gondolok. Csinálom és majd meglátjuk. Első éves felnőtt vagyok, jó lenne az országos bajnokságon megismételni a tavalyi második helyemet. - A magyar női súlyemelés nagyon jegyzett a világon. Több klasszis emelővel is rendelkezünk. Mi a helyzet a te súlycsoportodban, kinek kell még előre köszönnöd? - Értem a célzást. Nos nálunk a többszörös Európa-bajnoki helyezett, hovatovább dobogós Rai Tímea a favorit, aki rutinos versenyzőnek számít. Nos, az idén az a cél, hogy minél közelebb kerülni hozzá, minél jobban megnehezíteni a dolgát. Az idő nekem dolgozik, van türelmem kivárni, amire esetleg már az ő csillaga nem ragyog olyan fényesen, de nekem addig úgy kell dolgozni, teljesíteni, hogy esetleg én lehessek a következő, aki a súlycsoport legjobbja lehet. - Mi az az eredmény, amivel az idei országos bajnokságon már feladhatod a leckét Tímeának? - Nem tudom, ő mire lesz képes. Mindenesetre jó lenne, ha 72,5 kilós szakítással és 90 kilós lökéssel távozhatnék a dobogóról. - Milyen távol az otthontól, hiszen ezzel a váltással el kellett költöznöd Tatáról. - Örömmel állok elébe, hiszen a klubhoz való tartozás, az edzőhöz való kötődés miatt vállaltam a környezetváltást. Pedig kötődök Tatához, idáig ott éltem, sőt ajánlatom is volt. Nem rosszabb, mint az itteni, de valami mégis azt sugallta: el kell jönnöm Szekszárdra. (A húsos kupán bárhogy is alakuljon a női mezőny létszáma, Oláh Adrién mindenképpen bemutatkozik a hazai közönségnek.)