Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-25 / 10. szám

1997. MÁJUS 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Itt a nyár, itt a szerelem Singled Out - A kiválasztott Azt mondják, a szerelem vak. Nyilván ebből indultak ki a Music Television munkatársai, amikor elindították a cím­ben említett párválasztó játékot. A Sing­led Out az éjszaka műsora, mindig pont­ban tíz órakor kezdődik, nyilván a szere­lemtől álmatlanul forgolódó fiatalság ér­deklődésére számítva. Természetesen nem mindenki ül tétlenül és reménytele­nül a tévéképernyő előtt. Az élelmeseb­bek kezükbe veszik sorsuk irányítását és ehhez aligha találnának pompásabb le­hetőséget, mint amit ez a játék kínál ne­kik. Ez a műsor nem is jöhetett volna lét­re, ha nincsenek vállalkozó szellemű if­jak. akik tudják, hogy a szerelem vak, te­hát csukott szemmel is kiválaszthatják életük páiját. Azt is mondják, hogy a szerelem min­• t legyőz. Nos, erről, most nem nyi­< vitát, a műsort nézve egy dolgot biz­tosan: a gátlásokat. Másképp el sem tu­dom képzelni mi indíthatja arra a játék­ban szereplő lányokat és fiúkat, hogy egy egész kontinens szeme láttára beleröfog­jenek a kamerába, kézen álljanak a legrö­videbb szoknyácskákban vagy elénekel­jenek egy dalt a My fair lady-ből. Ezek­hez hasonló próbatételeken kell ugyanis keresztülesnie mindazoknak, akik kivá­lasztottak szeretnének lenni. Szóval so­kat törtem a fejem, mi lehet az inspiráló erő ilyen körülmények között, míg rájöt­tem, hogy a válasz nyílván odaát van. Mármint a kamera másik oldalán. Na persze nem semmi, ha a tévében szere­pelhetsz, pláne ha te leszel az a telemáz­iista, aki végül kiválasztatik. De addig még hosszú az út, kezdjük az elején. Az MTV-ben egy műsorhoz min­denekelőtt megfelelő műsorvezetőre van szükség, sőt, mivel esetünkben pár­választó játékról van szó, nem is egyre, hanem kettőre. A megfelelő náluk azt je­lenti, hogy az illető legyen szép, jó alakú, kellően arrogáns és mindenre kapható, akár arra is, hogy az orrában turkáljon. A játék főszereplője (természetesen a két műsorvezető után) az a vállalkozó szelle­mű fiú és lány, akik kiválaszthatják páiju­kat a háttérben tomboló számos jelölt közül. Először a fiút vezetik be, aki ekkor Zorróra emlékeztet leginkább, de ő nem lovagol, hanem az extázisba esett lányse­reg előtt táncol, majd elfoglalja a helyét a számára kijelölt trónon, amelynek ma­gas támlája lehetetlenné teszi, hogy a vá­lasztékot szemügyre vegye és viszont. A táncparkettre betolnak egy nagy táblát, olyan kategóriákkal mint testalkat, smink, mellek, észjövő, hajhossz, alsó­nemű, ajkak stb. A srác feladata megne­vezni azt a kettőt, amelyikre kíváncsi. Ezután a műsorvezető fiú hanyag ele­ganciával a háta mögé vágja a takarótáb­lácskákat, minekután láthatóvá válik a két tulajdonság, amelyeket igyekeznek minél jópofábban megfogalmazni. Ez néha sikerül is nekik. A mellek felirat alatt a követ­kező szavak olvashatók: Pamela Anderson 1991­ben, Pamela Anderson 1996-ban. A srác megne­vezi, melyik mérettel találta Pam-et szimpatikusabbnak, azok a lányok, akik hasonlóan gondolkodtak, továbbjátsza­nak, a többiek sajna búcsúra kényszerül­nek. Az utolsó hat-hét leányzó közül már más módszerek szerint válogatnak, nekik a bevezetőben már említett felada­tokat kell megoldaniuk. A végső meg­mérettetésben három játékos vehet részt, akik megpróbálják kitalálni a fiú minden gondolatát és rájönni, hogy va­jon a házi tündéreket vagy a dolgozó nő­ket kedveli-e jobban. így lépegetnek a padlóra festett játékmezőn, míg az egyi­kük révbe ér. A levegő megtelik feszült­séggel, a fiatalok oly sok ideges, várako­zással teli perc után, végre megpillant­hatják egymást és jobb esetben nem kell a csalódottságukat kínos mosollyal lep­lezni. A lényeg természetesen itt is a részle­tekben van, azokban a rózsaszín, duci, csalafinta szemű angyalkákban, ame­lyekkel telefestették a stúdiót. Persze nemcsak ők rózsaszínek, hanem a padló, a plafon, a szintetizátor is. A ciklámen di­zsibe oltott stúdióból sugárzik a szere­lem, már ha a szerelem olyan, mint a vá­sári vattacukor. Néha csodálkozom, hogy a háttérben vonagló és minden szó­ra hangos ovációval reagáló közönség nem ragad oda a berendezéshez. Pedig nem teszik ezt, szakadatlanul táncolnak, ezzel is értésére adva mindenkinek, hogy ez az egész tök jó buli. Én néha mégis saj­nálom a szereplőket és nemcsak azokat, akik kiesnek és WC-kagylót akasztanak a nyakukba. Azért nem tartom képtelenségnek, hogy a reménytelen szerelmesek, akik átvirrasztják az éjszakát, mégis élvezik ezt a műsort, ami a maga műfajában mégiscsak profi. Az ötleteket érdemes lenne máshol kamatoztatni. Ki ne szeretné rózsaszínben látni a vi­lágot? Ehhez csak annyit kell tennie, hogy péntek este bekapcsolja a televíziót, a lila füstben igyekszik nem észrevenni a csalódott arcokat, a közönséges poéno­kat, az erőszakos műsorvezetőket. Azt mondják a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Kész szerencse, hogy ennek a műsornak semmi köze a szere­lemhez. Gyuricza Ágnes Bokros Lajost nem éljenzik Nyilatkozott a szekszárdi műtőblokk építője ^^Legutóbbi számunkban írtunk az épü­^^zekszárdi műtőblokk körüli költség­vitáról, azaz arról nyilatkoztak a megszó­lalók, hogy a tervezett 2,2 milliárd forint helyett miért kerül közel egymilliárd fo­rinttal többe a beruházás? Mint emléke­zetes, a Tolna Megyei Közgyűlés zárt aj­tók mögött tárgyalt a témáról, s azt a dön­tést hozták, hogy az építkezést minden­képpen folytatni kell. Dr. Kökény Mi­hály népjóléti miniszter ezt az elhatáro­zást nagyra értékelte, mert mint mondta, nagy hiba lenne a beruházás felfüggesz­tése. Egyrészt a „műtőblokk-ügy" úgy tel­jes, ha megszólal az építő cég vezetője is, másrészt azokat a kérdéseket is feltettük neki, amelyek itt-ott keringenek a város­ban. Tehát következik Wiedemann Mi­hály, azaz a Wiedemann Építőipari Rt. elnök igazgatója, aki beszélgetésünk ele­jén leszögezte, hogy amikor beadták a pályázatukat, biztosak voltak abban, hogy az említett összegből meg tudják építeni a létesítményt, s mint mondta, a megye rendelkezésére álló anyagi lehe­tőségek okán (2,2 milliárd forint) az ere­detileg elhatározott alapterületet lecsök­kentették 8140 négyzetméterre (a csök­kentés harminc százalékot tett ki) még a tendertervben. - Tehát nem vállaltak alul? Ugyanis mondják, hogy voltak 3 milliárdos pályá­zatok is. - Alulvállalásról szó sem volt - mond­ta Wiedemann úr, s hogy most mégis hiányzik közel egymilliárd, fölvetésre így válaszolt: - Az eredményhirdetés 1995. március 6-án volt, s valamivel utána „érkezett" a Bokros-csomag, ami óriási gondot oko­zott. Nyolcszázalékos vámpótlékkal sen­ki nem számolhatott. - A megyei közgyűlés elnöke és a kór­ház orvos igazgatója határozottan állítja, hogy a létesítmény átadására idén de­cember 15-én mindenképpen sor kerül. - Pontosabban ezt állítom én is. Mert az, hogy ide még pénz kell, nem jelenti azt, hogy a munka leállt, hogy nem tu­dunk dolgozni. Ez kint a munkahelyen nem érezteti a hatását. - Azt is rebesgetik, hogy fizetési prob­lémák miatt több dolgozója elment. - Erről nem tudok, s hozzáteszem, hogy az a stáb, aki elkezdte itt a munkát, folyamatosan itt dolgozik. - Az ön cége építette a szerkezetet, vé­gezték a kőművesmunkákat, a teljes kül­ső közművet. Olyant is hallani a város­ban, hogy eddig föld feletti építkezéssel nem foglalkoztak, csak mélyépítéssel. - Társaságunk építette az APEH-szék­házat, az Állami Biztosítót, a Német Színházat. Amit említett, arra tehát csak azt tudom mondani, hogy ilyen a konku­rencia. - Kökény miniszter úr azt mondta, minisztériuma szakmai segítséget nyújt a kivezető út megtalálásához, s azt is, hogy a jogos igények biztosítására meg­keresik a megoldást. - A minisztérium még nem kezdte el a vizsgálódást, amihez hozzáfűzöm, hogy felelőtlenül nem lehet pénzt igényelni, azt megfelelő dokumentumokkal alá kell támasztani. E célra a beruházó és mi is készítettünk dokumentumot, s a me­gye fölkér egy független szakértőcsopor­tot, hogy állapítsa meg e beruházás költ­ségigényét. - A kormány a negyedik negyedévben tárgyal a szekszárdi műtőblokkról, s dönt a központi költségvetésből való további támogatásról. Ez nem lesz túl későn? - Most az orvostechnológiából került átcsoportosításra 375 millió forint az épí­tésszerelésre, s a rendelkezésünkre álló keretből az épületet be lehet fejezni. - Az eredeti tervekben is panelműtők szerepelnek? S ezek milyen minősé­gűek? - Az első kérdésére igen a válaszom. Az olasz gyártmányú elemek igen jó mi­nőségűek, s hozzáteszem, hogy Nyugat­Európában jó ideje ezeket alkalmazzák. A praktikumát illetően jó tudni, ha bár­mikor valamifée meghibásodás történik, akkor nem kell leverni a csempét és „fúr­ni-faragni", hanem az adott elemet ki­emelik, s újat tesznek a helyére. - Ön szerint a létesítmény befejezésé­hez a tervezett 2,2 milliárd forinthoz mennyi kell még? - Nyolc-kilencszáz millió forint - s egy hivatalos listát vett elő Wiedemann Mihály. - Tavaly is nyújtottak be úgy­mond pótigényt különböző egész­ségügyi beruházásokra, s volt, amelyik az összköltség negyven százalékét is elérte. Ennél a mi igényünk sem maga­sabb. - Mi a garancia arra, hogy ezt a pénzt biztosítják a központi költségvetésből? - A műtőblokkot az államnak építjük! V. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents