Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-25 / 10. szám

14 , SZEKSZÁRDI USARIUP 1997. MÁJUS 25. « Szűcs: „Kell egy jó férfijáték Szekszárdon" Autó Techno: Most már közös óhaj az NBI Több mint két tucat győzelemmel a tarsolyában - mindössze egyszer hagy­ták el vesztesen a pályát, még ősszel a MAFC otthonában - toronymagasan kiemelkedve a csoportjából az Autó Techno gárdája a férfikosárlabda NB II egyik bajnoka. Már tavaly kopogtatott az NB I/B csoportjának kapuján, ami­kor a soproni osztályozón voltak san­szai a szekszárdi csapatnak. De ott, ak­kor nem sikerült átlépni azt a küszöböt, amit most már szeretnének. Túl várat­lanul érte volna a szakosztályt, mind fi­nanciális, mind szakmai értelemben az élvonal, így senki sem hullajtott kroko­dilkönnyeket amiatt, hogy ez nem sike­rült. A csapat főszponzorát, a névadó Autó Techno ügyvezetőjét a tavalyi összteljesítmény láttán rabul ejtette a vágy! Nem sokkal az osztályozó után kijelentette, hogy a most zajló szezonra egy olyan ütőképes csapatuk legyen, amely eséllyel pályázhat az élvonalra. Szűcs László főszponzor: - Négy éve szinte a semmiből indultunk és a saját erőnkből, a saját amatőr lehetősé­geinkkel eljutottunk idáig. Amiért csak köszönet a srácoknak, s ebben a folya­matban elévülhetetlen érdemeket szerző edzőjüknek, Mészáros András­nak, aki hittel hisz abban, hogy újra le­het számottevő férfikosárlabda Szek­szárdon. A keze alatt fejlődött, formá­lódott ez a mai csapat, amely vélemé­nyem szerint érett arra, hogy NB l-es mérkőzéseket játsszon, érett arra, hogy ugyanannyi nézőnek szórakozást nyújtson, mint a női kosár-és kézilab­dacsapat Szekszárdon. Meggyőződé­sem, hogy igény van ránk a városban. - A mostani érdeklődés a csapat mér­kőzései iránt még nem ezt sugallja... - Ennek az egyetlen oka, hogy a le­hető leglehetetlenebb időpontokban, pénteken este fél nyolckor játsszuk a hazai meccseinket. Ha beférnénk egy jó időpontba a városi sportcsarnokba, akkor már most az NB II-ben több száz nézőnk lenne. Az élvonalba jutás ese­tén pedig meggyőződésem, hogy ko­molynak tekinthető közönségünk len­ne. Kell egy igazi férfijáték csapatsport ennek a városnak, valahol ezt szomjaz­zák az emberek Szekszárdon. - Az Autó Techno fölénye csoportjá­ban akkora, hogy minden bizonnyal a négy másodosztályú mezőny bármelyi­kében is az egyik meghatározó lehet, de egy osztályozás mérkőzéssorozat mindig mindenkinek lutri... - Éppen ezért a bajnokság megnye­rése mellett az első és legfontosabb lé­pésünk, hogy megpályázzuk az osztá­lyozó rendezését. Persze addig még egy akadályon túl kell jutnunk, hiszen a másik három csoport egyik másodikjá­val kieséses rendszerben mérkőznünk kell, de látva a csapatjátékát, igazándi­ból nem félek egyetlen úgymond sötét lónak számító csapattól sem. Hogy ki vagy kik lehetnek az igazi riválisok, az majd akkor látszi k, ha megtudjuk, hogy rajtunk kívül mely csapat(ok) pályázták meg az osztályozó rendezését. A jelekből ítélve már az élvonal je­gyében készül az Autó Techno. De va­jon mi változott meg tavaly óta, amikor még nem egyöntetűen óhajtották a fel­jutást, amikor még felkészületlenül ér­te volna őket az élvonal? Lesz-e ennek értelme, és egyáltalán honnét lesz rá pénz. Mert az NB I-hez - mostani öt­venpontos győzelmek ide vagy oda ­mindenképpen számottevően kell erő­síteni. - Nézze, itt mindenki sok millióról beszél, amivel egyáltalán nem értek egyet. Részint azért, mert ez a csapat gerince véleményem szerint alkalmas az NB I/B csoportjában való szereplés­re. Másrészt pedig: velünk nem szaladt el az a bizonyos ló, nálunk nincsenek sztárgázsik, külön juttatások, az ölünk­be hullt nigériai Iseghohi is nevetséges összegért kosárlabdázik. Tény, hogy kell két valóban jó, a szó igazi értelmé­ben NB l-es játékos, akiket nyilván meg kell fizetni, de ettől még a mai két­millión belüli költségvetésünk nem ugrik fel tízmillióra. Ennek a csapatnak a mögötte lévő tizenévesek okán jövője is van, akikből tehetségük alapján lehet NB l-es játékos. Bízom a mieinkben abban, hogy a mostani heti két edzés helyett - ez az élsport szempontjából szinte a nullával egyenlő - öt edzéssel még többre lesznek képesek a játéko­sok. - No de azért a működés költségei a félamatőr, illetve a félprofi státusok ese­tén is minimum megduplázódnak. A cg ge állná egyedül a cechet? - Már most sem vagyok egyedül, városi önkormányzat is mellénk állt: megkapjuk a természetbeni juttatást a csarnokban, s a támogatás összege is je­lentősen több, mint korábban volt. A Dunaholding Rt. is fontos szponzora a csapatnak. A várakozó állásponton le­vő újakat - akikkel tárgyalásba vagyok ­az NB I-be jutás állítja majd mellénk, így a várható támogatás jobban rajtunk múlik, mint a szponzorokon, ezért is vagyok optimista. - bégyé ­Czanka: esély a Tex Art-tól Ne írjuk le már azt, akit egyszer már valahová felírtunk - mondta dr. Dobos Béla, a pécsi székhelyű Tex Art Média, amúgy pécsi székhelyű vállalkozás ügyvezetője, amikor bejelentette, hogy cége pártfogásába veszi a Szekszárdi Húsipari Rt. privatizációja kapcsán eléggé ellehetetlenült helyzetbe került neves súlyemelőt, Czanka Attilát. A kiváló sportoló neve ott díszeleg a szekszárdi sportcsarnok márványtáblá­ján. Méltán, hiszen ő - sokakkal ellen­tétben - olyan eredményeket produ­kált, ami nemcsak az emlékezetekben raktározódott el, hanem a komolyabb krónikákban, avagy a sportdokumen­tumok között. Hogy csak a legverete­sebbeket említsem: felnőtt Európa­bajnoki cím román színekben, majd az áttelepülés után nem sokkal konti­nenselsőség - Szófiában 1993-ban mindezt megtetézve a hazai pályán, a Húsos világkupán produkált nagyszerű világcsúccsal: Naim Sülejmanoglu - a sportág török koronázatlan királya, az első háromszoros olimpiai bajnok a sportágban - 145 kg-os szakítás rekord­ját át a múltnak. Aztán jött a számára valóban lidércnyomásos 1996, amikor is értékelhető eredmények hiányában kipottyan a válogatottból, lemarad az olimpiáról. A baj bajt szül, kivonul a kenyéradó gazda a sportágból. A sok után sokk; a 27 éves versenyző elfordul a sportágtól, más lesz a hozzáállása, minekután már-már kezdik leírni. Az új klub sem tud egzisztenciális gond­jain segíteni, s talán a 24. órában érke­zik a több nagyszabású szekszárdi ren­dezvény főszervezőjeként a nagykö­zönség számára is ismert dr. Dobos Bé­la. - Olyan szerződést kötöttünk, hogy Attilának mihamarabb produkálni kell, mert csak ebben az esetben keres­het. Nem fogok mögötte, körülötte fontoskodni, nem érdekel, hogy mennyit edz, vagy éppen nem edz. Azt viszont már ebben az évben elvárom, hogy tegyen le olyan eredményeket az asztalra, amivel az őt leírókat cáfolja. Már az idén legyen érdekes a válogatott számára, és így tovább, időarányosan haladva - mondta az új mecénás. Czanka pedig, mint a pályafutása las­san másfél évtizedében, edzőterembe vonult. Örül az esélynek, de ott a fele­lősség is a vállán. Újfent produkálni kell, lehetőoleg már a június végi szek­szárdi világkupán. - bálint ­Negyedszázad - minő változás a szekszárdi futballban. Sajnos, negatív értelemben. 25 évvel ezelőtt nyert baj­nokságot a minden idők legjobb helyi csapatának tartott Dózsa, és ezzel a bajnoki címmel felvitte a szekszárdi labdarúgást az NBl/B-be. oda, a mely a hetvenes évek végén megszűnt, ame­lyet a mai nívótlanság láttán vissza­követelt a szakma, s az igényesebb né­zők hangadó csoportja. Lesz megint NB I/B, amitől a mai Szekszárd igen messze került. A dolgok jelenlegi állá­sa szerint a harmadik vonalbeli tag­ság megőrzése is komoly veszélybe ke­rült, nagy valószínűséggel az átszerve­zésekfolytán a már csak a negyedik vonalat jelentő NB III jut osztályré­szül a megyeszékhely futballreprezen­tánsának - ha csak a csapat felrázá­sára minden tudását bevető régi-új tréner, Teszler Vendel nem talál ki va­lami olyat, amitől a hajrára alapve­tően változna az egyéni teljesítmények sokasága, ezáltal a csapat arculata. Persze ettől, hogy mind financiális, mind szakmai értelemben oly kilátás­talannak tűnik a helyzet, azért még a dicső múltat méltóképpen megünne­pelhettük volna. Mert arról nem tehe­tünk, hogy ez a negyedszázaddal ez­előtt vidéki kis ékszerdoboznak szá­mító stadion kétségbeejtően lepusz­tult, a valamikori féltett, illetéktele­nektől óvott gyepszőnyeg tönkrement ma már. NB II/-as viszonyok közepet­te is rossz pályának számit, s környe-\ zete éppúgy lehangoló. De arról már igen, hogy a pálya szélén felsorakozó öregfiúkhoz, öregfiúkról, az itteni aranycsapathoz nem szólt senki. Mintha csak egy különösebb apropó nélküli szokásos május elsejei buli­meccsről lenne szó. Persze, ha egy hite­les kortárs, vagy valaki az utódok kö­zül szólni kívánt volna, nem teheti meg, mert a stadion állapotához passzoló stúdió kinyithatatlanul zár­va volt... (?!) „Valakinek a zsebében maradt a kulcs, s ő momentán nem érhető el" ­hallatszott a tragikomikus okfejtés. No, erre szokták mondani: no com­ment. Mert ez a nagy csapat - Li­povcszky - Szántó, Korner, Simon (Vágó) - Csordás, Hegedűs (ő már sajnos nem érhette meg ezt a jubileu­mot), Micskó - Zielbauer, Kalász, dr. Freppán, Török - edző: Kormos Mi­hály - nagyon is megérdemelt volna egy helyszíni kommentárt - (is)... - bégyé -

Next

/
Thumbnails
Contents