Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-25 / 10. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1997. MÁJUS 11. A vonat még csak Szekszárdig közlekedik, a Bátaszékig vezető vonal megnyitásra vár, ellenben Grünfeld Miksa bérkocsi- és omnibusztulajdonos jóvoltából „egy a mai igényeknek megfelelő elegáns 8 üléses társaskocsit,, vehetünk igénybe „a személyszállítás könnyebb eszközölhetése végett". Tanúi lehetünk annak, hogy a Sétakert szélén épül a zsinagóga, a mai Művészetek Háza, ennek átellenében, a vásártér északi sarkában befejezéséhez közeledik a már tető alatt lévő gimnázium. A szűkkeblű közalapítványi uradalom, amelytől a még szükséges területre 730 négyszögölet kért ingyen Szekszárd, ugyanennyi forintért adta el a telket. (Akkoriban persze egy forini egy napszámmal volt egyenlő.) A gimnázium mögött megtartott országos vásáron május 24-én „Általában csekély volt a kereslet, kivéve a lóvásárt. A lókereskedők és lókupeczek ugyanis seregesen lepték el a vásárt, s Görögország számára 300-400 drb. lovat vásároltak. A szép szálas lovakat 180-250 frtért vették. Az összevásárolt paripákat nyomban a vasúti állomásra vezették, hogy mielőbb rendeltetési helyükre juttassák." Ettől kőhajításnyira, a mai vállalkozók háza előtt már készen várta a megnyitást Frigyes főherceg millenniumi kiállítási pavilonja, amelyet az élelmes szekszárdiak értékének tizedéért vettek meg, 30 vagonban ideszállították, Pekari ácsmesterrel összeszereltették - és heteket vártak. Már május elsején meg akarták nyitni „sétahangverseny és tánc" kíséretében, de erre a sorozatos esőzések miatt csak hetekkel később, 22-én kerül sor. A kalandos sorsú épületnek - amely azóta már negyedik helyén, gemenci trófeakiállítást rejt kebelében - a Tolnamegyei Közlönyben egy By-Tang (!) álnevű tollforgató személyében bírálója is akadt. A főváros előrelátó (?) urai által romlandónak tartott, s ezért száműzött vörösfenyő épületről megállapította: „Tagadhatatlanul csinos, de szükségesnek és célszerűen is nem mondható. Eltekintve attól, hogy azon az ötezer forinton, a mibe került, a kaszinó akár házat vehetett volna, praktikus haszna se lesz, mert abba ugyan se a sörözők, se a kártyázók kánikula idején hűsölni be nem merészkednek, lévén az nyáron igen meleg, hanem megvonulnak szépen az árnyékában, a mint ezt már e héten is megcselekedték. Drága árnyék. A kedvéért kivágott fák ezt eddig is sokkal jutányosabban szállították..." Bodnár István későbbi visszaemlékezése szerint „Persze, a vészt jósló madarak akkor is sopánkodtak, tönkre megy a kaszinó s tréfásan azt javasolgatták, hogy be kell az épületet jól - biztosítani s aztán felgyújtani, hogy a Kaszinó a pénzét Száz éve Szekszárdon Sétára hívjuk a Tisztelt Olvasót a száz esztendővel előbbi szekszárdi májusba. Kezünket a bizonytalan léptek során az akkor már 25. évfolyamába lépett Tolnamegyei Közlöny fogja: ennek hírei és tudósításai nyomán mosolyoghatunk, csodálkozhatunk vagy akár szörnyülködhetünk, egyszóval lehetünk dédapáink és -anyáink vendégei. Felsővárosi műkedvelők a kas/ino nyári épülete elüli 1901. február 28-án. kü/liik az utolsó sorban középütt - Halász dédapám még legényként, de kackiás bajusszal. visszakapja." (Elmondhatjuk azt is, hogy akkoriban még nem lehetett volna mai helyére sem vinni az épületet, mert a Duna áradása, s az ennek nyomán felgyülemlett belvíztől „legtöbbet szenved Decs, Öcsény és Szekszárd, épen a felső vidék, amely ezelőtt leginkább mentes volt. Most Báta aránylag a legszárazabb, ahol a múlt években torony iránt lehetett ladikázni.") Az új kaszinópavilontól alig ötven méterre a főutca lakói sopánkodhatnak, mert a központi járás főszolgabírója „elrendelte, hogy Szegzárdon, a főutca nyugati oldalán az állami út mellett elvonuló árkot minden háztulajdonos - az államépítészeti hivatal előírása szerint - saját költségén köteles kiköveztetni." Az újság - amelynek kiadó-tulajdonosa a Bezerédj utcában lakott, 27-én, névnapján oda sereglett a tűzoltó egylet ünnepelni - pártolta a tervet: „Ez az intézkedés igen helyes, mivel így rendes levezetést fog nyerni a házakból kifolyó szennyes víz, mely eddig több helyen megrekedt és megposhadt, mi által a levegőt megfertőztette." (Arról már nem szólt a lap, hogy az árok mellett eljáró tehéncsorda milyen nyomokat hagyott maga után...) Ha május 13-án haladtunk volna át a Garay tér felé, sürgő csoportot láthattunk volna: ekkor jelölték ki hivatalosan a jövendő Garay-szobor helyét. Borzsák Endre református tiszteletes meg is tövisezte, hogy csak a helyét, mert „Szárnovszky úr folyvást halasztgatta a szobor megkészítését". Pedig ekkor már hiába berzenkedett a Palást álnévbe burkolódzó szerző, hiszen éppen 1897 májusában került a párizsi Gruet-cég öntödéjébe a szobor negatívja, augusztusra pedig el is készül, hogy majd hosszú útja után a kaszinókertben egy fabódéban vészelje át a telet. Egyelőre ez még messze van, csupán az esőnek lehet örülni, méghozzá nemcsak gazdasági szempontból, „mivel a legkisebb szél és a kocsik által felkavart por annyira megtelítette a levegőt porral, hogy az ember Saharában (!) képzelhette magát. Ezen a tűrhetetlen bajon, mint örömmel értesültünk, a nyáron segítve lesz". A főszolgabíró „felhívta a község (t. i. Szekszárd ekkor nagyközség) elöljáróságát, hogy egy lajtot alakíttasson át az öntözés céljaira". Lám, apró dolognak is, hogy lehetett örülni! Annak már kevésbé örvendeztek, hogy „Seprik a főutcát", mert „A seprés idejét igen rosszul választották meg, a mennyiben 12-1 óra közötti idő éppen nem alkalmas erre, mivel ilyenkor nemcsak a járókelő közönség fulladozik a felkavart porfelhőben, hanem az üzletek is megtelnek porral. Azért felkérjük Perszina Alfréd főmérnök urat, hogy - úgy mint más városokban is - a hajnali órákban sepertessen." Ezt a vívmányt még nem élvezhették az első városi kerékpárverseny résztvevői, akik próbájukat május 9-ről hétről hétre halasztották 30-ig. „Most sem volt ugyan alkalmas teljesen az idő. Elég erős ellenszéllel kellett küzdeni s hozzá a hosszas esőzés miatt teljesen elrontott úton oly nehéz volt a kerekezés" a Tolna-Kakasd útelágazóig és vissza. Az öt kilométeres távot a leggyorsabb Keplinger Géza 12 perc 40 másodperc alatt tette meg, Dömötör Miklós 2., Szélig Gáspár 3., Schneider János 4. lett, de az első és utolsó között csak 17 másodperc volt! Ezután rögtön kezdődött a 10 kilométeres verseny, amelyet 25 perc körüli idővel futottak a vasparipák. Végül a vigaszverseny zajlott le mindössze tíz perc alatt. „A kerékpárosok s a kööznség egy része a Mang vendéglő nyári helyiségébe vonult, hol este 8 órakor társasvacsora volt s utána díjkiosztás... A boldog győzők mellére Varga Margit és Kelemen Gizella úrhölgyek tűzték fel gyengéd kezekkel az érmeket." Más győztesek viszont nem kaplak érmeket. Ahogy a lap 30-án me^ft írta „A szekszárdi legényeknek ő^ virtusuk a késelés, a miben ugyancsak ritkítják párjukat. (!) Ezt bizonyították múlt vasárnap is a Remete utcában, a hol a legények és leányok a szokásos vasárnapi játszót tartották." Az „annyira felhevült legények" közül kilenc életveszélyesen megkéselt másik kettőt. (Egy hét múlva hármat, ismét a játszón, amelynek Sárközről való szép leírását majd Wosinsky Mórnak köszönhetjük 1900-ban.) A derék plébános az első késelés napján még nem ajátszó szemlélésével van elfoglalva, hanem talán éppen az újsághírben olvassa, miképpen volt ő manuduktora Virág Ferenc akkori káplán, későbbi püspök segítségével az újmisés Kiss Lajosnak. Kiss cikói káplán lett, de 1926-tól Szekszárdon belvárosi plébános, utóbb főrendiházi tag. „Az ő munkájának és agilitásának köszönhető az »Isteni Megvált® Leányai« szekszárdi iskolájának szervezése is" - írja majd róla az 1930-ban megjelent Tolnamegyei fejek. Az iskolában ekkor még más hír kelt izgalmat. A reformátusok, mivel „az iskola annyira túlnépes" egy harmadik tanítói állomás szervezését határozták el. Az akkor még Béla téren lévő katolikus iskolát az az öröm érte, hogy pert nyert a szekszárdi közalapítványi uradalom ellen, amely „mint kegyuraság már évek óta megtagadta a szegzárd i rk. iskolaépületek tatarozását". Az uradalom azonban még ekkor is fellebbezett. Aligha tehette meg ugyanezt K. J. a kórház fűtő-géplakatosa, aki doronggal agyonvert egy elmebeteget, s a bíróság 6 évre ítélte. A fellebbezés után "a tábla 8 évre emelte fel büntetését", újabb fellebbezés után „a kúrián még szigorúbb büntetést szabtak ki és a gonosztevőt 10 évi fegyházzal büntették". Mire kiszabadult, Szekszárdon először tartottak gyermeknapot - 1907-ben... Dr. Töttös Gábor