Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-05-11 / 9. szám

1997. MÁJUS 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 A címből máris kitűnik, hogy sorozatunkban ez alkalommal dr. Kántor Jánossal, a szekszárdi kórház gyermeksebész főorvosával beszélgetünk - mégpedig Vadócz Eszter pedagógus javaslatára. A szekszárdi tanítónő például arra volt kíváncsi, hogy a főorvos úr miért „cserélte föl" a felnőtteket a gyermekekre, s kérdezte azt is, milyennek szeretné látni Kántor főorvos a gyermekkórházakat? Az első témakör felvezetéséhez tar^fek, hogy a főorvos azért került SzekSffdra, dr. Kelemen Endre osztályára, mert Budapesten, ahol szigorló volt, azt mondták neki, ha „valóban jó sebészeten akarod jól megtanulni a szakmát, akkor Szekszárdra mész, a Kelemenhez..." - Lekerültem Szekszárdra, s ugyan az osztályon dolgoztam, de sebészeti állás híján altatóorvosi státuszban, majd általános sebészetből letettem a szakvizsgát. - Gyereksebészetből külön kell szakvizsgázni? - Igen, természetesen, sőt, mára már megszűnt az úgynevezett ráépített szakvizsga. Most már hat év gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki gyermeksebész lehessen. - Kérem, mondja el, hogy miért váltott? - Annak idején, mint végzett sebész és aneszteziológus kaptam egy ajánlatot, hogy Líbiába mehetek dolgozni. Ott gyermeksebészet is volt. Mivel a munka mellett rengeteg időm volt a munkabeosztásomból következően, szabadidőmben a gyermeksebészettel foglalkoztam. Három és fél év után idehaza letettem a szakvizsgát. Utána gyermeksebész-szakorvosként elmentem Jemenbe, ami friss papírral igen komoly kihívást jelentett. Elmondhatom, hogy ott szakmailag tényleg „kiéltem" magamat. - Mi a különbség a felnőtt- és a gyermeksebészet között azon kívül, hogy gyermek esetében minden kisebb...? - Amit mondott, az nagyon lényeges, s hozzáteszem azt a - bár elcsépelt, ugyanakkor fontos és elhagyhatatlan mondatot, hogy a gyermek nem kis felnőtt. Szóval nem arányosan kisebb a gyermek... hanem egészen más ez a dolog. A gyermeksebészet sokkal finomabb műszerezettséget, finomabb műtéti technikát igényel és kisebbek a műtéti beavatkozások, mint a felnőttek esetében. A gyermekek a műtét után nagyon gyorsan gyógyulnak, s állnak helyre, viszont nagyon gyorsan romolhat is az állapotuk... Az is ide tartozik, hogy a gyermekek nagyon hálásak, aranyosak, s ha az ember nyitottan közeledik feléjük, s ha elmagyarázza, hogy mit miért kell csinálnia, akkor a bennük lévő kis félelem is oldódik. - Néhány hónap múlva az utcán megismeri a gyerekeket? - Ez kölcsönös. Messziről kiabálnak, köszöntenek az üzletben vagy a piacon... és nem lőnek rám csúzlival... bár volt olyan is, aki bokán rúgott... - Milyennek szeretné látni a gyermekkórházakat? - Mint a szekszárdi gyerekosztályt, amelyik szép, tágas, s minden követelménynek megfelel, s reméljük, hogy az a jövőben is így lesz. - Ezt a megjegyzést hogyan értsük? - Az egészségügy ismert problémáira utaltam, ugyanis a létszámcsökkentés a gyermekosztályokat nagyon megrázta. A gyereklétszám csökkenő tényével nem lehet vitatkozni. így csökkentették az ágyszámot, az épület bizonyos szárnyait kiürítették, a szakrendelések működnek ezeken a helyeken. Ez zsúfoltságot eredményezett... Ez az, ami most nem tetszik, ám reménykedem, hogy mindez változik. Gondot jelent számomra az is, hogy egyre kevesebb szülő maradhat bent a gyermekével, pedig ezt mi itt Szekszárdon nagyon korán bevezettük. - De nem szüntették meg teljesen? - Nem, de már csak a szoptatós mamák és csecsemőik számára van ilyen szobánk, pedig a nagyobb gyerekeknél is lenne rá igény. Sőt, az lenne a tökéletes, ha a szülőt és gyermekét külön szobában helyezhetnénk el. És miért ne, ha az a kicsinek jó?... Hozzáteszem, hogy az anyukák beköltözése némi gondot jelent az ápolószemélyzet számára, hiszen a laikus szülő nem ért bizonyos dolgokat. Viszont az anyuka, apuka szeretete, gondoskodása nagyon sokat jelent a gyermek gyógyulásában. Tehát azzal a szülővel - és a többség ilyen - akivel lehet kooperálni, azzal nincs gond, sőt. - Mondana valamit arról, hogy például orvoslási stílusban mi a különbség Líbia, Jemen, illetve Magyarország között? - Az előző helyek, ahol én dolgoztam, elég fejletlenek voltak közegészségügyileg, higiéniai és egyéb szempontból. Kétségtelen, hogy mi, a „vendégorvosok" csúcsintézményekben dolgoztunk, azaz ezeken a helyeken volt a legjobb a műszerellátás, olyan például, mint nálunk. De hozzá kell tenni, hogy azokban az országokban csupán egy-egy ilyen jól felszerelt kórház működött. Tehát mi orvosok gyakorlatilag mindenféle technikai felszerelést kipróbálhattunk, hiszen az említett országok számára nem jelentett gondot ezek megvétele, ahogyan minket is „megvettek" hiszen mi a TESCO bérmunkásai voltunk. - Végezetül megkérdezem, hogy kiről és miről olvasna szívesen főorvos úr? - Adoijáni Endréről, aki szobrászművész. Kíváncsi vagyok, hogy milyennek ítéli Szekszárd művészeti életét, s szeretném, ha arról is szólna, milyen ma Magyarországon művésznek lenni? V. Horváth Mária Fotó: V.B. Érdekli? Bemutatjuk! Dr. Kántor János: „A gyermek nem kis felnőtt" Sztrájk, majd bérmegállapodás a húsüzemben ^Kedden este, majd szerdán délelőtt beszéltem néhány dolgozóval és ve^nővel, akik a Szekszárdi Húsipari Rt.-nél dolgoznak. Volt, aki bevallotta, volt, aki tagadta, hogy a bértárgyalások, az egyeztetések, a sztrájk és a kialakult légkör ugyancsak megviselte őket. Volt, aki azt mondta szerdán, „végre nyugodtan aludtam az éjjel, s ki is pihentem magamat, pedig alig öt óra jutott csak alvásra". A jó hír: kedden este fél kilenckor aláírták a megállapodást a munkáltató és munkavállalók képviselői, amelyben leszögezték, hogy a munkáltató április l-jétől 18 százalékkal emeli az SZH Rt.-nél dolgozók alapbérét és mozgóbérét egyaránt, s az utóbbi elosztása differenciáltan történik. Mint ismeretes, hogy a mintegy hétszáz „metracos" dolgozó bérét január l-jétől emelték 18 százalékkal. Azért, hogy a húsiparinál maradottakat is kompenzálják az év első három hónapjáért, a munkáltató 12 nap fizetett és igazolt szabadnapot ad valamennyiüknek. Ezen kívül a felek kölcsönösen kötelezettséget vállaltak, hogy a következőkben egymást nem bírálják a nyilvánosság előtt. Szokásunk szerint röviden összefoglaljuk, hogy mi minden történt lapszámaink megjelenése között a húsüzemben. Április 29-én folytatták a felek a bértárgyalást, de nem állapodtak meg. Utólag úgy tűnik, hogy a 18 százalékos béremelés időpontját illetően félreértés történt. A munkáltató képviselője szerint a hajszálon múlott megállapodás szerint április elsejétől emelték volna a béreket, a munkavállalók képviselői úgy mondták, hogy ragaszkodtak a január elsejéhez. Mint arról azóta már sokan értesültek, április 30-án a húsipari cégnél dolgozók többsége - erre vonatkozóan sincs pontos adat, mert mást mondott a munkáltató, s mást a szakszervezet - nem vette fel a munkát. Május 5-én és 6-án folytatták a sztrájkot. A két napon többrendbeli levélváltás történt a felek között, s nyilatkozataikkal pedig nem kímélték egymást. Hogy mi minden hangzott el, nem idézzük, s nem is utalunk rájuk, hanem alkalmazkodunk a kedd esti megállapodásban foglaltakhoz: nem közöljük a korábbi bírálatokat. A tényekhez azonban hozzátartozik, hogy a helyi szakszervezet az egyik szb-tag javaslatára felkérte a Nemzetőrséget, hogy nyolc-tíz fővel erősítse meg a sztrájkőrséget, nehogy a tavaly nyárihoz hasonló atrocitások történjenek a cégnél. (Akkor az őrző-védőszolgálat tagjai megverték az egyik szakszervezeti vezetőt.) A Nemzetőrség tagjait a cég tulajdonosának képviselői nem engedték be az épületbe. Soczó László, Szekszárd rendőrkapitánya elmondta, hogy az üzem tulajdonosának a joga oda beengedni bárkit, vagy megtiltani a bemenetelt. Megkérdeztük Vikor Gézát, a Nemzetőrség dandártábornokát aki Baranya, Bács-Kiskun és Tolna megye nemzetőr-parancsnoka hogyan vélekedik minderről. A parancsnok kijelentette, hogy a tulajdonosnak valóban joga megtiltani, hogy az egyesületként bejegyzett Nemzetőrség tagjai belépjenek az üzembe. Ám hozzátette, hogy hétfőn és kedden 15-15 nemzetőr teljesített szolgálatot a húsipari cég parkolójában. Véleménye szerint „ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a felek megállapodtak". A megállapodás körülményeiről még annyit, hogy kedden délután Szekszárdra érkezett Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, aki először a többségi tulajdonossal, Günther Schlegellel és Tamás Ádám vezérigazgatóval tárgyalt, majd a két fél képviselői folytatták a megbeszélést, amely este fél kilenckor megegyezéssel zárult. V. H. M.