Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-01-19 / 1. szám

1997. JANUAR 19. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 13 Szekszárdi sikeremberek 1996 Az év legjobb Tolna megyei sportolóinak megválasztásakor igencsak érdekeltek, illetve érintettek voltak a szekszárdi sportolók. A triatlonsportágban valóban remek évet maga mögött tudó, többek között csapatban Európa- és világbajnok, egyéniben EB-bronzérmes, világbajnoki negyedik Varga Zsuzsa a megye legjobb női sportolója lett - már nem először. A Kertészeti Egyetemen tanuló, a díjkiosztón csinosságával is feltűnést keltő szekszárdi hölgyemény arra készül, hogy az idén a felnőttek között is megállja a helyét. Ami ugye nem csupán csak elhatározás kérdése, hanem tenni is kell érte. Nos, Zsuzsa - talán e sorok írójának provokatív megnyilvánulásainak hatására is...?! - az amúgy egyetemi tanulmányok alá rendelt triatlont egy szemeszternyire mellérendeltségi viszonyba helyezte, magyarán fél évet halasztott, így kellőképpen megalapozva, harcedzetten váija a tavasszal beköszöntő versenyidőszak kezdetét. De ekkor már újra hallgató „kisasszony" is lesz egyben a Tolna megyei triatlon „nagy^Bzonya". ^^Maradva még a hölgyeknél: a harmadik helyen futott be a Húsipari SE - nagy valószínűséggel holnapután már nem lesz ilyen névre hallgató sportegyesület - asztaliteniszezője, dr. Bolvári Katalin. A férfiaknál a szavazáson harmadik helyen végzett szekszárdi súlyemelő olimpikon Farkas ezen a díjkiosztó gálán búcsúzott a várostól, a közönségtől, merthogy ő már a Nyíregyháza versenyzője. A különdíjak kategóriában szólították színpadra a szekszárdi sport két sokra hivatott utánpótláskorú tehetségét, az atléta Csillag Balázst és Arató Dávidot, akikre egyébként is sok voks érkezett. A rendező médiák díjait vehették át a „szórásból" kimaradt, komoly eredményeket produkáló sportolók. Az Unió Box Team Szekszárd két nemzetközi bajnoki profi ökölvívója, Bognár László és Kalocsai Zoltán, valamint a triatlon-világbajnokságon a juniorok között remeklő Szjibó János. Amikor a KSC Szekszárd női kosárlabda-csapata valóban a nyolcba jutást ígérően „bekezdett" ebben a bajnokságban (nyitógyőzelem a Soproni Postás ellen, sima nyerés a kétségtelenül belső válságát élő másik Sopron, a GYSEV ellen, amely már újfent bajnokaspiráns, érett okos játékkal újfent sikerélmény a legnagyobbnak vélt rivális, a Kecskemét otthonában), a helyi és környékbeli kosaras hívek nagy többsége derűlátó volt. Lám, lám, ha megvan az a már hőn óhajtott, A csoportos szinten is átlagon felüli tudású center, akkor... Észre sem vesszük majd a precíz dobógépként működő, a magyar válogatottban fontos-pontos játékosok közé tartozó Csák hiányát. Nem kell keseregnünk a szélsőségeivel együtt tavaly meghatározó, ízig-vérig csapatembernek számító Berkó Edit Bajára történő átvándorlása miatt, mert... Mert ez az idei sokkal jobb csapat lesz az elődeinél, mind szakmai és morális értelemben. Az ellenfeleket meglepő center mellett mögött mind nagyobb tapasztalatú, jó kezű, rutinos harmincasok, akik tudják mi a dolguk. Mindaddig ennek bűvkörében éltünk, amíg nem „köszöntek be" olyan kijózanodásra lehetőséget nyújtó fiaskók, mint például a legutóbbi Közgáz elleni volt. Amit a tavalyi év végi előzmények ismeretében már nem lehet csak a kisiklás, vagy a hullámvölgyjelzővel illetni. Zömében technikailag képzetlenebb, rutintalanabb játékosokból álló játékosok mozgás, de különösképpen mozdulatgyorsaságuk okán lényegében véve akkor és úgy kerültek dobóhelyzetbe, ahogy akartak. Ez pedig egy eléggé objektív helyzetnek tűnik, olyannak, amiért nagyon fejeket sem lehet venni! Mert ha egyszer az adott szekszárdijátékosokkal szembekerülő ellenfél gyorsabb, ruganyosabb... A labdajátékokban az úgymond zsebben lévő technika, taktika érvényesülhetőségének kritériuma a fizikai képességek milyensége. Véleményünk szerint ezen a téren volt az ÉGIS, a Zala Volán és most a Közgáz is. S ebbéli csapatszintű különbség következménye lehet(?) az, amit ezekről a meccsekről a látszatjelenségek summázataként elmondhatunk: az ellenfél jobban védekezett, biztosabban dobott, kevesebb labdát adott el. Nem tartom magamnál a bölcsek kövét, az alábbiakban véletlenül sem akarok - kellő szakmai muníció hiányában - megfellebbezhetetlennek tűnő állításokat kimondani, a fenti véleményt a legutóbbi fővárosi fiaskó kapcsán egyfajta hipotézisnek szántam. Olyannak, amit az elkövetkezendő hetek úgymond szintén nehéznek ígérkező meccsein különböző rendű, rangú vezetőknek, szurkolóknak jövőt is érintő vizsgálódási aspektusnak ajánlok. Adva a cáfolat lehetősége. Az, hogy a játékosok bizonyítsák azt, hogy a hőn óhajtott győzelmekhez, a végső sikerhez számtalan út vezet el, az, hogy bizonyítsák: nem feltétlenül bennük van az objektíven és szubjektíven létező hiba, hanem abban a fránya, nem az ő erényeikből kiinduló taktikában...? Úgy sejlik, mintha ebben a kényes kérdésben is a vezetés erősen megosztott lenne... - bgy Istlstekker és Arató Dávid Ausztráliában készül •

Azért ha valaki nagyon akar, akkor t el is éri... Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja Arató Vilmosnak, a Bici Tour Szekszárd Kerékpáros Klub elnökének, hogy a valóban pazar évet maga mögött hagyó fia Ausztráliában készül az ez évi feladatokra, azt még ő maga is, aki nyár óta azon ügyködött, hogy családi „áldozatvállalás" árán is miképpen juthat ki a legifjabb Arató a kenguruk földjének országútjaira, megmosolyogja. - A szlovéniai ifjúsági világbajnokságon a válogatott edzővel Somogyi Miklóssal elhatároztuk, hogy szerzünk valamilyen ausztrál kapcsolatot, és kijuttatjuk az ifiválogatottat a téli felkészülésre. Közel is kerültünk az ausztrál menedzserhez, de mégsem lett a dologból konkrét megállapodás: a szponzorszerzésnél már akadályokba ütköztünk, így „Soma" fel is adta az egészet. Én még nem egészen. Próbáltam felkutatni Szekszárdról elszármazott ausztrál családokat, utol is értem néhányat, de már annyira idősek voltak, hogy nem tudtak segíteni, intézkedni. Kezdtem beletörődni, hogy ebből az idén már nem lesz semmi - mondta Arató Vilmos. Persze ausztrál-mániájával akarvaakaratlanul találkozott a klub szakmai főnöke Schneider Konrád, akinek emlékezetébe jutott az az Ausztráliába disszidált székesfehérvári Nagy Attila, aki annak idején Halászék generációjával versenyzett, akivel a szekszárdi tréner még '8l-es dobbantásának periódusában, az ugródeszkának is felfogható ausztriai lágerben is beszélt. Nos, ez a párbeszéd másfél évtized után folytatódott. Mégpedig szekszárdi szempontból felettébb biztató kezdéssel, mert az országúton és azon kívül is fenegyerek hírében álló egykori magyar bringás, ekképpen reagált: „Végre valaki már felhív Magyarországról és a segítségemet kéri." Ez volt december közepén, sok idő a meditálásra, tépelődésre nem volt. A kerékpársportot mai is űző, baráti jobbját nyújtó Nagy Attila akár fél tucat magyar versenyzőnek is majd két hónapra szállást, alapellátást, és a munkához mert nagyot koppan az, aki az ismerd meg Ausztráliát jegyben átnyaralná a magyar telet - szakmai és más jellegű segítséget. Mindezt ingyen, egyfajta hazafiságból, mert úgy alakultak a kinti dolgai, kapcsolatai, hogy megteheti. Maradt a mintegy másfél százezret kóstáló repülőjegy, no meg a kéthónapos kinttartózkodáshoz óhatatlanul szükséges, nem a dőzsöléshez kellő költőpénz, ami az ottani dollár forintosítása után is cirka negyven-ötven ezer forintot jelent. No a szponzorok, a szülők és egyéb támogatók jóvoltából a két legmenőbb szekszárdi bringásnak öszszejött az utazási feltételként szereplő kétszázas, mellettük még két KSI-s versenyző tudott élni a lehetőséggel. E héten csütörtökön már útra is keltek, lapunk megjelenésének idejében pedig már az első edzésre készülődhet a szerencsés négyes, benne Istlstekker Jánossal és Arató Dáviddal. - Ebben az a nagy buli, hogy jóval olcsóbban jön ki mindenki, mintha fele ennyi időre elutaztunk volna az Ausztráliához hasonlóan ideális feltételeket nyújtó - most csak kimondottan az éghajlatra, a melegre gondolok - Szicíliába, vagy mondjuk Spanyolország déli részére - jegyezte meg a tréner, aki sajnos, mint mondta: nem engedheti meg magának, hogy a versenyzőivel tartson. így arra kényszerült, hogy tanítványainak jó előre minden részletekre kiteijedően megíija az edzésterveket. - Élni kell a lehetőséggel, mert ilyen hosszú távú, melegövi felkészülés csak a nagy menőknek jut ki. Arra helyeztünk hangsúlyt, hogy kezdetben naponta sokat biciklizzenek, majd később jöjjön a gyorsasági munka a résztávozás. Bízom benne, hogy a versenyzők hozzáállása megfelelő lesz, kemény munkát végeznek majd NyugatAusztrália ismert nagyvárosában, Perthben. Kívácsian várom, hogy egy ilyen alapozó munka után mire lesznek képesek. Perth egyébiránt „magyar város" lesz ebben az évben. A bringások mellett itt készülnek Széchy Tamás irányításával világhírű úszóink - Aratóék bizonyára találkoznak velük s itt rendezik az ez évi felnőtt triatlon-világbajnokságot. A stílszerűség kedvéért: nem elképzelhetetlen, hogy szekszárdi résztvevőkkel... -bgyVeszni látszó