Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-04-27 / 8. szám

1997. ÁPRILIS 27. SZEKSZÁRDI 9 A Művészetek Háza idén is megrendezte a Thész László­emlék­hangversenyt 1997. április 14-én. EMLEKHANGVERSENY Köszöntőjében Kocsis Imre Antal polgármester mindta el gondolatait a fiatalon eltávozott zeneiskola-igazga­tóról, aki zongoraművészként is remé­nyei szerint még hosszú ideig él a város polgárainak szívében. A koncert szereplői ezúttal is színes műsorral álltak ki a pódiumra. Először Gerse József vezényletével a Liszt Fe­> enc Pedagógus 'Kórus előadásában lallhattunk négy művet: Orlandus Lassus motettáját: Super flumina Babi­lonis, Bárdos Lajos: A madár fiaihoz ­Tompa Mihály verséből -, Kodály Zol­tán: A magyar nemzet - Petőfi Sánodr verséből készült kórusfeldolgozásokat és Szokolay Sándor Miniatűr kantáta c. zongorakíséretes művét, melyben Papp Olivér kiváló közreműködése já­rult hozzá a kórus produkciójához. A főként szomorú hangulatú, ám dina­mikusan előadott művekben a mélyvo­nós hangszereket idéző férfikar szóla­mai jelentettek erőteljes alapot a meg­szólalásban. Ezután Drakóczy Zoltán gitározott, aki a zeneiskolában Orbán István nö­vendéke volt, s jelenleg a debreceni ze­neakadémiai tagozat hallgatója. Elő­adásában Johann Sebsatian Bach Alle­mande-ja kulturált, bársonyos hangon csendült föl, tempója, szólamvezetése, s szakértelemmel kidolgozott díszíté­sei jelenlegi professzora Eötvös József lmunkáját is dicséri. Ferdinando Carul­li: A-dúr gitárversenyének I. tétele vo­nósok kíséretével szólalt meg. A Föl­desi Lajos, Farkas Kata, Orbán István, dr. Tasnádi Jolán, Tóth Pál alkotta ka­maraegyüttes azonnal megjelenítette a klasszikus stílusú mű - valójában kora­beli szalonzene - könnyed, vidám hangvételét s a szólista itt is uralta az át­lala elképzelt tempóváltozásokat, me­lyek bemutatására rövid kadencia adott teret. Jelenleg a győri zeneművészeti főis­kola magánének tanszék hallgatója Müller Beáta, aki szintén a szekszárdi zeneiskola növendéke volt. Koloratúr mezzo hangfekvésű, telt, fényes ének­hangja szuggesztív előadásmódra érett. Jól érthető olasz és latin szöveg­gel adta elő Nicola Porpora: Senza il misero piacer és Césár Franck: Panis angelicus c. műveket. Papp Olivér - aki Kugler Zsuzsa zongorista növendéke ­ezúttal orgonakísérettel ült ki az éne­kes partneréül. Változatos regiszterek­kel, ügyes manuálváltozásokkal, s a hangszer redőnyének jól időzített ke­zelésével nagyszerű kíséretet nyújtott. Ezt követően Hepp Attila játszott trombitán, aki Szily Lajos növendéke volt. Zongorakísérő partnerével. Nagy Tímeával együtt Debrecenben fősiko­lás. A romantikus szerző Oscar Böhme: f-moll koncertjének lassú téte­le zongorabevezetéssel különül el az I. tételtől, ezúttal a második tétel hang­zott el kifejező, szép hangon a szólista tolmácsolásában, s a zongorista ará­nyosan megformált kíséretével. A hangverseny következő száma egy érdekes kamaramü volt, melyet Ágos­tonná Béres Kornélia fuvolán és Kör­nyei Miklós gitáron adott elő. Astor Piazzola: Café 1930' c. programzenéje a szerző négy hasonló témájú darabjá­nak egyike. A városi kavalkád, s egy­egy tánctípus megjelenítése nem csak a fuvolistától kíván virtuóz játékmódot, hanem a gitárostól is különböző hang­effektek felvonultatását követeli meg. Az előadók igazi kedvteléssel mutatták be a darabot. Ezután a műsorvezető Föglein Klára bejelentette az első rész utolsó műsor­számát. Szergej Rachmanyinov: cisz­moll prelüdjének méltóságteljes elő­adásával Hűsek Rezső zongoraművész adózott Thész László emlékének. A mű, amely tömör drámaiságával hatott a közönségre, az alkalomhoz illő re­mek választás volt az előadótól. A szünet után igazi csemegét jelen­tett Wolfgang Amadeus Mozart: D­dúr fuvolanégyese Ágostonná Béres Kornélia, Szőts Judit, Auth Zoltánné és Mártonka Tünde előadásában. A ze­neiskola tanáraiból az emlékest tiszte­letére összeállt kamaracsoport mind­három tételben kiegyensúlyozott hangzást biztosított a fuvola, hegedű, brácsa, cselló autentikus megszólalta­tásával. Ezt követően Lányi Péter Ludwig van Beethoven op. 14. G-dúr szonátá­jának II. tételét játszotta. A zongora­szonáta variációs Andante tempójú té­telét az előadó egyéni hangvétellel mu­tatta be. A koncerten végül s Szekszárdi Vá­rosi Kamarazenekar előadásában meg­hallgathattuk W. A. Mozart Esz-dúr sinfonia concertante c. művének II. té­telét, a szerző egyik legszebb tételét, mely mélységében vetekszik a Re­quiem részeivel. A két szólista Földesi Lajos és Auth Zoltánné hegedű-brácsa koncertálása megcsillantotta az egész mű jellegét, a kadenciában pedig saját hangszeres tu­dásukat. Mozart „gyásztétele" az em­lékhangverseny méltó befejezése volt. Molnár Márta SAS ERZSÉBET Hiszem, hogy hiszed... (lányomnak) Hiszem, hogy hiszed a szeretet erejét, Mikor simogatod gyermeked szöszi fejét, Ami erőt ad, ha úgy érzed nem megy tovább. Melytől megérzed a könny mögött a csodát. Hiszem, hogy hiszed, a minden vagytok Ti nékem. Vetetek együtt teljes csak e földi tétem, A vérem, a telkem, a szivem vagytok, Létezésetekkel egy új világot adtok. Hiszem, hogy hiszed Bennetek tovább élek majd. S az élet nemcsak rosszat, jót is tartogat, Átadod a jó szót, a kenyeret, a féltést, Hiszem, hogy hiszed a szeretet erejét. A verset a közelgő anyák napja tiszteletére közöljük. Kiő? 1. Magyar író (1894-1977) mesterien ötvözte a klasszikus és a modern re­génytechnikákat. Egyik fő műve nem­zetközi szinten is a polgári regény csúcsteljesítménye. 2. 1917: írói sikerek. Először egy pá­lyázaton tűnt fel Lia című kisregényé­vel, amely a Nyugat hasábjain jelent meg. E művéért a bíróság „erkölcste­lenség" vádjával elítélte. Ekkori elbe­széléseit romantikus naturalistaként írta. 3. 1921: Versek, elbeszélések. Első önálló novellái Bécsben és Aradon je­lentek meg. 1922-ben kiadták a Tó, bú­za, ember című szürrealista verseskö­tetét, majd a Kéthangú kiáltást. 4. 1924: Vándorlás, emigráció. 1926­ban Perugiában írta az Óriáscsecsemő drámát, 1927-ben Pesten kiadta Éneklő szilva című könyvét, sőt egy verseskö­tetét is, Énekelnek és meghalnak cím­mel. Ezután Prágába vitt az útja (Éb­redjetek fel), majd beutazta Ausztriát, Németországot, Skandináviát. Dub­rovnikban írta a Szemtől szembe és a Befejezetlen mondatot. 5. 1945-ben a Csillag című folyóirat egyik szerkesztője lett. 6. 1951: Bírálatok. Az író körül fel­lángoltak a politikai viták, mert a kor szellemébe csak az optimista jövőkép illett, nem az ő árnyalt jellemei. Mind­emellett népszerű és tekintélyes iro­dalmár volt. 1956-ban az írók élére állt, a forradalom győzelmét remélve. 7. 1957: börtön. 9 évi büntetésre ítél­ték. A gyűjtőfogházban írta G. A. úr X­ben című regényét. 1963-tól újra kiad­hatta műveit, a Szerelem és a Niki gyűj­teményt. 1966-ban jelent meg stílus­bravúrként a Kiközösítő, majd 1969­ben a remekbe szabott önéletrajz, az ítélet nincs. Időközben a berlini, mainzi és a hamburgi akadémia tiszte­letbeli tagjává választják. 8. Leghíresebb kisregénye összes kí­sérleteinek érett, tömör összefoglalása egy magyar menekült lány meggyilko­lásáról. Az ebből írt musical évekig tar­tó elképesztő sikersorozat volt. Az író 83 évesen hunyt el Budapesten. (Előző rejtvényünk helyes megfejté­se: Antoine de Saint-Exupéry. Könyv­jutalmat nyert: Füstös Tamás szek­szárdi olvasónk.) Torgny Lindgren: Dongóméz Lindgren (1938) a mai svéd próza egyik meghatározó egyénisége. 1982-ben tűnt fel a Mint kígyó útja a kősziklán című regényével (magya­rul 1988-ban jelent meg). Ezt követ­te mások mellett novellás kötete, a Merab szépsége (1983), újabb regé­nye, a Bthsabé (1984) és a Legendák című elbeszélésfüzére 1986-ban. Kisregénye, a Dongóméz (1995) Észak-Svédország egyik Isten háta mögötti kis tanyájára viszi el olvasó­ját. Egy nagy hóesés záija össze a vallásos előadásokból, írásokból élő írónőt a könyv főszereplőivel, az egymással még a haldoklásban is ri­valizáló két fivérrel. A sötéten izzó történet nem csupán azt mutatja meg, hogy mindennek két oldala van, hanem ritka drámai erővel bontja ki két emberi sors szálait, áb­rázolja a szeretetben-gyűlöletben egymásra utalt, szenvedélyükkel maguk körül mégis mindent el­pusztító testvérek beteljesülő tragé­diáját.

Next

/
Thumbnails
Contents