Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-04-13 / 7. szám

9 1997. ÁPRILIS 27. , SZEKSZÁRDI _ VASARNAP l. A világhírű francia író (1900-1944) nem óhajtott író lenni, csupán repülési szenvedélyének élő bátor, kötelességteljesítő pilóta. f 2. Lyonban született, nemesi családban. 1919-től a Képzőművészeti Főiskola építészhallgatója. 1921-ben repülős katonai kiképzést kapott. 1927-től postaszolgálatot teljesítő pilóta volt, majd parancsnok egy afrikai légitámaszponton. Több repülőgép-balesetet szenvedett, illetve lezuhant. A 2. világháború kitörésekor harcba szállt a németek ellen. 1940-43 között New Yorkból szervezte a katonai ellenállást. 3. 1928., az első regény A déli futárgép, majd az Éjszakai repülés. Mindkettőnek kevés a cselekménye, inkább egy magatartás leírása, a repülés veszélyéről és méltóságáról, a bajtársiasságról, és a végzettel való örökös szembenézésről. 4. 1939., további sikerek. Az ember földje című regénye nyomban elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. E műben erkölcsi számvetést és elmélkedést találni, cselekvést alig. Megérthetjük, hogy a másokért küzdő ember magáyos, a repülés pedig csupán eszköz hhoz, hogy másik síkból szemlélhesse a világot. 5. 1942-ben jelent meg A hadirepülő című kisregénye. Ezt már a háborúban részt vállaló századosként írta. 6. 1943-ban lát napvilágot a gyermekeknek és felnőtteknek szánt csodaszép meséje, saját rajzaival, amelyet aztán számtalan kiadás követett. Talán évszázadunk legkedveltebb irodalmi életmeséje lett. Ebben is a boldogságot, az élet értelmét kereste, s figyelmeztetett a másokért való felelősségre, a lelki tisztesség megőrzésére, a szeretetre. Figurái máig jelképek. 7. 1944.. hősi önfeláldozás. A szövetségesek partraszállásakor hazája védelmére m int felderítő pilóta hadra indult, bár felettesei korára való tekintettel már nem akarták engedni. 1944. júl. 31én repülés közben vesztette életét. Valószínűleg lelőtték. Halála után még megjelentek kisebb írásai, édesanyjával folytatott levelezése és gyűjteményes kötetei. Műveiből filmek, színdarabok készültek, és sok-sok újrakiadás. (Előző rejtvényünk megfejtése: Ernest Hemingway. Könyvjutalmat nyert: Puskás Andorné, szekszárdi olvasónk.) Németh Judit oldala Szabadi Mihály 60 éves Szerzői est köszöntötte április 4-én a művelődési házban a 60 éves Szabadi Mihályt születésnapja alkalmából. A Bessenyei György-díjas koreográfus - akinek neve fogalom szűkebb és tágabb pátriájában - nem szorul különösebb bemutatásra, sem a megyeszékhelyen, sem Tolna megyében, de még az országban sem azok körében, akik valamit is hallottak a néptáncról, a népművészetről. A Bartina Néptánc Egyesület, illetve a bogyiszlói és a sióagárdi csapat mindháromhoz eltéphetetlen szálak kötik Szabadi Mihályt - látványos bemutatóval tisztelgett az ünnepelt előtt, akit Bach József, Tolna Megye Közgyűlésének elnöke és Pesovár Ernő, a Kossuth-díjas folklorista is nagy elismeréssel és szeretettel köszöntött. A hálás közönség pedig vastapssal demonstrálta: nem feledkezik meg azokról, akik értéket teremtenek. Könyvsarok Michael Ende: A varázslóiskola A nemrég elhunyt írónak, A végtelen történet és annyi más, mély értelmű, szépséges és bájosan groteszk írás szerzőjének utolsóként megjelent művét veheti kézbe az olvasó. Ende rövid meséivel sem okoz csalódást, ellenkezőleg, csak még inkább értékelhetjük sokoldalúságát. Állattörténetei az aesopusi mese modern változatai: Tenyeres-talpas Tranquilla, Füligráncos Filemon és a többiek meghökkentő figurái egyúttal emberi gyengéinkre is fényt vetnek. Szülőknek is ajánlott, elnevelt és agyonnevelt gyerekekről önfeledten vidám verses mesék szólnak, a paletta igen széles, sok rajta a szín. Ám mindegyik darab az író testamentumát sugallja: „Ha az ember elfeledkezik arról, hogy belső világa van, akkor a legsajátabb tulajdonát veszíti el." ^ j A Madrigálkórus húsvéti honcertje A kora barokk Dietrich Buxtehude 1680-ban komponált: „A kereszten függő Jézus Krisztus legszentebb tagjairól" című hét rövid kantátából álló művét mutatták be a nagypénteki hangversenyükön. Érdekes a szerző kétarcúsága. Orgonaműveiben Európa ősi büszkesége, a szigorú többszólamúság északnémet fénykorát teremti meg, és művészetének minden német nagymester a csodájára jár. Ugyanakkor vokális műveiben, kantátáiban az olasz stílusú dallamok kivirágzó költészetét műveli, amelyekben egy sajátos jelbeszéd bontakozik ki és körülötte egy derengő glória. A mű a felfedezés, a reveláció erejével hatott. Csodálatos szimmetriái, építkezési remeklése, drámai ereje, szabadon szárnyaló fantáziája, grandiózus mozgalmassága, bensőséges áhítata és hajlékony tematikája egyedülálló remekművé avatja e kantátát. Szinte csoda, hogy e művet nálunk nem játsszák. A kórus ezúttal is a tőle megszokott egyéni előadói stílussal és hangképzéssel, professzionista felkészültségéről adott számot, és a mű nagyszabású jellegét és bensőséges hangzását hangsúlyozta. Előadásukon ezúttal az is érződött, hogy a mű szépsége átlelkesítette a kórus minden tagját és ez a lelkesedés besugározta az egész est légkörét. Az énekszólisták között örömmel hallottuk a szekszárdi Klézli János kulturált, szép hangját. A két szoprán-, az alt- és tenorszólisták áriái és tercettjei nem az egyéni produkciójukkal tündököltek, hanem kamarazenei alázattal illeszkedtek a bensőséges és sokszor áhítatos percek megteremtéséhez. Lozsányi Tamás a tőle megszokott felkészültséggel állt helyt az orgonakíséret nem könnyű feladatának ellátásában. Az Állami Hangversenyzenekar szólistái közül az első hegedű szólamátjátszó előadóművész harsány hangvétele lógott csak ki a sorból. Jobbágy Valér karnagy szerepe e koncerten külön fejezetet érdemel. Sokoldalúságára jellemző, hogy rejtélyes forrásból ő ásta ki e kora barokk remekművet. Megszervezte a nem kis apparátus előadói gárdáját, betanította a művet. Mint karnagy pedig a legihletettebb pillanatokban a szerző érzelmi emelkedettségét is érzékeltetni tudta a hallgatók számára. Hűsek Rezső Öt éve írtuk Öt évvel ezelőtt, 1992. ápirilis 12-én megjelent lapszámunk 2. oldalán Németh Judit az akkor egy éve elhunyt Csengey Dénesre emlékezett. Máskor átfutok a névnapokon. Most megállok. Április 8., Dénes napja. Lenne Csengey Dénesé is. A nevenapján halt meg. Már egy éve. Jeges érzés ma is: a temetésen a ravatalozó előtti talapzaton maradt a nagy alakú fényképe. Mintha tekintetével kísérte volna hamvait, röpke időt kapott életét. Akkor is, most is, a nagy kerti beszélgetésekjutottak eszembe, sokféle eszmei irányzatnak kitett középiskolás diákok átvitatkozott délutánjai, estéi. (Ma már a névsor is érdekes lenne.) Filozófia, hit, zene, vers, politika. Lázadás és dac: értékkeresés. A hatvanas évek vége felé jártunk. Kinek mit hozott a sors és tehetség, más kérdés. Hiszem, hogy akkor mindnyájan a legértékesebb szálakat vittük magunkkal. Az emlék felkavar: amikor most, '92ben sírt koszorúzunk. Áz író, politikus síiját. Sokan eljöttek. Nagyok is, kicsik is. Fájó, csendes és tiszta szavakkal hiányolta őt Szabad György és Kónya Imre, koszorúival az MDF és a város, s a Himnusz eléneklésével mindenki. Megáll az idő, Csengey Dénestől már »csak« idézünk. Ahogy egy, a beszédben is elhangzott kérés: »Európába, de mindahányan«. Hozzátartozói, barátai, tisztelői természetesen most is megemlékeztek Szekszárd fiáról. Öt évvel ezelőtt éppen „dúlt" Szekszárdon az utcanévháború. Tamási János a '94-ben városi képviselővé előlépett dr. Tóth Zoltán véleményét kérdezte az ügyről. „Dr. Tóth Zoltán a Mátai Antal téren lakik. Nevét a választási időszakban ismerhette meg igazán a megyeszékhely. A plakátokon a Magyar Függetlenségi Párt színeiben indult. Kommunistaszimpatizánssággal semmiképpen nem vádolható. Mégis aláírta - mind a tizennyolc lakóval együtt -, hogy nem kérik a tér nevének megváltoztatását. - Ennek a térnek sohasem volt más neve, nem a kommunisták változtatták meg, tehát nincs mit visszaadni. Az itt lakók megszokták, nem akarnak ezen változtatni. Harminc éve ez a neve a térnek, én tíz éve lakom itt. A másik dolog, hogy nem lehet egy súllyal mérni a változásokat. Nem ugyanaz, ha megszállókat dicsőítő Felszabadulás térről beszélünk, vagy erről a szerencsétlen sorsú kiskatonáról elnevezett térről. Mint ahogy az sem mindegy, hogy Kun Béláról, vagy a náci nyilasok által meggyilkolt antifasiszta szocdem újságíró, Somogyi Béla nevéről van szó. A harmadik dolog pedig a »Ki fizeti a révészt?« kérdés. A lakosság politikailagfásult, kiábrándult. Politikai ügyek miatt nem vállal pluszterhet. Még azt sem, hogy bemenjen az önkormányzathoz átíratni a személyi igazolványát. "