Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-11 / 3. szám

14 SZEKSZÁRDI 1996. FEBRUÁR 11. Csöndes Judit: Csalimese Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, lakott egy király. Ennek a királynak volt egy lánya, aki állandóan sírt. Hivatott is az atyja mindenféle bölcseket, hogy mondják meg, mi a baja a lányának. De egyikük sem tudta megmondani. A király ekkor az udvari bolondot hívta, hogy nevettesse meg a lányát. De hiába próbálkozott a bolond, sehogy sem sikerült fólviditani a lányt. így hát a király kihirdette: aki megnevetteti a lányát, annak odaadja a fele királyságát és a lánya kezét. Sokan próbálkoztak, de ők is csak úgy jártak mint az udvari bolond. Egyszer meghallotta a hírt egy pásztor, aki száz évre lakott a palotától. Úgy gondolta szerencsét próbál, így hát elindult. Majd, ha odaér folytatom. Kedves gyerekek! Mielőtt e sorokat írom... Ugye milyen szépen kezdtem? Nemrég olvastam egy könyvet, melyben ezt a szót - midőn - használta az író az „amikor" helyett. Mostanában egyre ritkábban használjuk. Pedig olyan szép, nem? A tanító nénik és bácsik biztosan meghatódnának, ha ezt mondanátok nekik: midőn leültem a leckém mellé, kinéztem az ablakon és megláttam a sűrűn hulló hópelyheket. Olthatatlan vágyat éreztem egy kis hógolyózásra. Úgy döntöttem, értelmem már elég edzett, így inkább a testemet fogom munkára. Ezért nem készült el sajnos a matek házi. S most, midőn itt állok Géza néni előtt, megértéséért esdekelek. Na!? Ma Hegedűs Géza bácsi segítségével megtudhatjátok, kiket hívtak a középkorban orvosoknak. Arra vagyok kíváncsi, nektek mi a tapasztalatotok, milyenek a XX. századi orvosok? Ha jól gondolom, mindannyian átestetek már kisebb-nagyobb betegségeken. írjátok meg élményeiteket! Mi volt a legfájdalmasabb, esetleg mulatságos?! Félelmeiteket, bátorságotokat! Kösz! Csöndes Judit beígért Csalimeséjét is olvashatjátok, sőt arra kérlek benneteket, folytassátok a mesét! Judit pedig ajándékot kap, mert ilyen ügyes volt! Ajándékodat a szerkesztőségben, kedden 16-17 óráig veheted át, csakúgy mint azok, akik még nem jelentkeztek az utalványokért. Múltkori rejtvényünkre nem tolongtatok a válaszokkal, pedig bármilyenjópofa választ elfogadok, csak mulatságos legyen! Most viszont csavaros feladványt kell megoldanotok. Többen írtátok, hogy szeretitek a rejtvényeket. Hát akkor harcra fel! Várom a megfejtéseket! Szervusztok: Bea Rejtvény Csavaros Ha az l-es és a Il-es rejtvény meghatározásaira helyes válaszokat adtatok, akkor már csak a betűkkel megjelölt kockákban lévő betűket kell szép sorban leírnotok az alsó ábrába. Itt is van egy kis csavar, mert ez a szó két szó. Ha a szétválasztáson is túl vagytok, már meg is kapjátok mit várunk már olyan nagyon. Jó szórakozást! I. ábra Vízszintes: 1. Téli sporteszköz 3. Hevülő (pl. vas) 5. Római ötös 6. Nem ezt, hanem... 7. Szerelő, bütykölő 9. Katalin becézve 10. Négylábú háziállat Függőleges: 1. Verset mond 2. Hevítő 4. Férfinév (majdnem lottó) 5. Vajda János monogramja II. ábra Vízszintes: 1. -re párja 3. Bolondozás, viccelődés 5. Hirtelen szájba vevő 7. Sarcol, szipolyoz, valamit kicsikar valakitől 8. Kérdőszócska 9. Aranka két első betűje 10. Éttermi lap Függőleges: 1. Ravaszdi állat 2. Elszántság, eltökéltség 3. Rege, fabula (gyakori az esti) 4. Majdnem kapor (-k) 5. Az abc harmadik és az utolsó előtti bejűje 6. Malackák otthona A Német Színház művészei mesejátákkal kedveskedtek az óvodásoknak. A Mese a kemény dióról című táncos, zenés előadást nagy élvezettel figyelték a legkisebbek. Felvételünk kedden délelőtt készült. Fotónkat nézegetve talán segítünk felidézni a legkedvesebb pillanatokat. Fotó: Jantner László Orvosok a középkorban Ha valakiről mifelénk úgy hathét évszázaddal ezelőtt azt mondták, suttogták, hogy „orvos" - hát annak könnyen meggyűlt a baja az egyházzal, esetleg a világi bírósággal. Rossz esetben még máglyára is kerülhetett. A középkori magyar nyelvben ugyanis nem a gyógyító, hanem az ártó varászlatot űző embert nevezték orvosnak, mivel mint hitték - titkos erőket tudott kártékony célokra mozgósítani. Ezért is hívták „orvos"-nak, vagyis titkos, láthatatlanul ártó tevékenységet űzőnek. Az orvvadász is, az orvgyilkos is titokban cselekedte azt, ami tilos. Vagyis ennek a szónak a legősibb, még kereszténység előtti korban varázsló, sámán, a kereszténység felvétele után pedig férfiboszorkány (boszorkánymester) volt az értelme. De, hogy nevezték ugyanebben az időben azt a férfit vagy asszonyt, aki hasznos varázslattal gyógyítani tudott? Aki gyógyító füveket tudott adni? Ők voltak a Javasok" (ha tapasztalt öregasszonyok voltak, javasasszonyoknak nevezték őket). Ezekben a korai időkben még „doktor"-nak vagy „doktor bácsi"-nak sem mondták a gyó^k tani tudó embereket, mintho^Br középkorban ez a latin szó minden európai országban az egyetemi tanárokatjelentette (főleg a teológiaés a filozófiatanárokat). Csak a XVII. században kezdték doktornak vagy éppen orvosnak nevezni a tanult, gyógyítani tudó férfiakat. Nő csak a XIX. század óta lehetett orvos. Ha mégis orvosolni mert, boszorkányhírbe került. Akkor - a múlt században - a javasasszony könnyen került boszorkányhírbe. A férfinép körében azonban már a XVIII. században szokás volt az orvost „felcserének nevezni, ami manapság már sértő hangzású gúnynév. S hogy honnan a szó? A német vezényszavú császári hadseregben „Feldscher" volt a neve a tábori borbélynak, aki nemcsak beretvált és hajat vágott, de ő végezte az érvágásokat, a sebek és a tört csonok kötözését, sínbe rakását is. Tehát afféle gyógyító iparos volt.