Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. SZEPTEMBER 15. Egy báróné - született grófnő - Szekszárdon Feketelistán az ötvenes években A Szekszárdi Szüreti Fesztivál számos érdekes személyiséget vonzott városunkba. Az Újvárosi Katolikus Társaskör meghívására még egy igazi báróné is ellátogatott hozzánk, Mária Terézia Twichel személyében. A hölgy ráadásul nemcsak, hogy báróné - a féije révén -, hanem egyenesen grófnő, hiszen annak idején így látta meg a napvilágot. Ház a IX. századból - Magyarországon, Budapesten születtem, mint Zichy grófnő, azután 1956-ban elhagytam hazámat - idézte fel életének ezen fontos, sorsfordító eseményét Mária Terézia Twichel, aki a társaskör rendezvényeinek védnöki tisztét látta el, s a bál megnyitását is magára vállalta. - Németországba kerültem, s itt ismerkedtem meg férjemmel, egy régi bárói család saljával. Új hazámban, miután befejeztem a gimnáziumot, szociális gondozást tanultam. Azóta ez az élethivatásom, s voltaképpen azzal foglalkozom - a rászorulók, az elesettek, a betegek segítésével -, ami, mint grófnőnek is feladatom lett volna. A nemesi családoknál ez magától értetődő foglalatossága volt a ház asszonyának. - Mondana valamit jelenlegi életkörülményeiről? Bárónéhoz illően kastélyban lakik Németországban? - Vesztfáliában, Münster mellett élünk, lakásunkat Németországban csak háznak nevezzük, jóllehet valóban egy régi épület. Az egyik része még a IX. században épült, véglegesen pedig a XVII. század végén készült el. - Segített önnek az, hogy annak idején Magyarországot mint grófnő hagyta el? - Természetesen, hiszen a nemesi családok jól ismerték egymást és összetartottak. Nem is volt különösebb gondom, mindenki tudta, hogy ki vagyok. Az arisztokA LAKHATÓ SZEKSZARDERT EGYESÜLET pályázatot hirdet a várost szerető, a közvetlen környezet tisztaságát és szépségét fontosnak tartó SZEKSZÁRDI POLGÁROK, kicsik és nagyok, tanulók, szakemberek és nyugdíjasok részére, AKIKNEK KONKRÉT ELKÉPZELÉSEIK is vannak a VÁROS SZEBBÉ, EMBERIBBÉ, TISZTÁBBÁ, LAKHATÓBBÁ TÉTELÉRE. A PÁLYÁZAT TÉMÁI: 1. Ilyennek szeretném látni Szekszárdot (konkrét tervek, elképzelések terekről, utcákról, közlekedésről stb.. 2. Értékeink... (szellemi és tárgyi értékek, amikre büszkék lehetünk). 3. Amit megtennék a városért... (hogy még 2000-ben is szívesen lakhassak itt). A pályázatokat folyamatosan váijuk október 15-ig, a beérkezés ideje alatt azokat a ZÖLDAUTÓ programjain, valamint a médiákon keresztül bemutatjuk. Beküldési cím: Babits Mihály Művelődési Ház Lakható Szekszárdért Egyesület, Szekszárd, Mártírok tere 10. A pályázatokat műfajonként értékeljük és díjazzuk. Eredményhirdetés a Zöldautó novemberi programján! Ne csak mondja, tegye is! Műfajok: rajzok és tervrajzok, vers és próza, zenemű vagy dal, tanulmány, levél. ráták amúgy is kiterjedt rokonságban állnak egymással, így egy nagy család tagjaként kezdhettem meg új életemet először Ausztriában, majd Németországban. Kitelepítés három évre - Amikor 1956-ban távozott Magyarországról, gondolta volna, hogy egyszer még visszatér ide? - Egyáltalán nem. Már csak azért sem, mert már csak a Zichy név miatt is rajta voltam a feketelistán. No, meg 1956-ban másoknak is segítséget nyújtottam az emigráláshoz... Ez sem számított jó pontnak. - Egyébként az ötvenes években mivel foglalkozott Magyarországon ? - Hogy mivel? Deportálva voltam három évig egy Tisza menti tanyán. Utána pedig - 1953-tól 1956ig - R betűsök lettünk szüleimmel együtt, ez azt jelenti, hogy naponta jelentkezni kellett a rendőrségen. Nem is költözhettünk vissza Budapestre, de egyetlen nagyobb városba sem. Nagyvázsonyban, majd Szabadbattyánban húztuk meg magunkat. Ekkor iskolába jártam, emellett segítettem édesapámnak, aki éjjeliőrként dolgozott. Apám nehezen látta el a munkáját, mert megsebesült a háborúban, egyik lába hat centivel rövidebb volt, mint a másik. - Fájdalmas emlékeznie ezekre az évekre? - Nézze, ez nehéz időszak volt, de túléltük, jóllehet Rákosi azt szerette volna, ha belepusztulunk. Gyanús külföldiből kajmádi birtokos - Mikor látogatott vissza 1956 után első alkalommal szülőhazájába? - Először 1970-ben, férjemmel, két nap időtartamra. Amikor megházasodtunk, mondtam a bárónak, hogy gyerünk, meg kell ismerned Magyarországot. Gyermekkorom színtereit, Székesfehérvár környékét jártuk be, de nagyon rosszul éreztük magunkat. Ugyanis mindig követett bennünket egy rendőrségi autó. Amikor ismét átléptük a magyar-osztrák határt, férjem egy nagyot lélegzett, hogy véget ért a díszkíséret. - S az újabb látogatás? -Az már egy más világ volt. 1991 óta vagyok itt, mármint az általug^ megvásárolt kajmádi kúriában, cBf szinte heti rendszerességgel megfordulok Szekszárdon is, lovagrendi tagként segítve a Máltai Szeretetszolgálat munkáját. - Báróné a családjával él együtt Kajmádon? - Három gyermekem, két fiam és egy lányom van. A legidősebb fiam Németországban maradt, ő örökli az ottani birtokot. A lányom Londonban tanul, ott lakberendező, időnként eljön hozzám segíteni. Legkisebb fiam, György viszont már magyar állampolgár, s itt is él, mármint Kajmádon, s szervezi a gazdaságot. Megállapodtunk vele abban, hogy az eredeti neve mellé felveszi a Zichy nevet is. Az pedig külön öröm számomra, hogy már nagyon jól beszél magyarul.