Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-24 / 6. szám

16 1996. MÁRCIUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Botrány a Mikes utcában Kedves olvasóink! Anyagtorlódás miatt ezen a héten nem találkozhatnak reméljük már megszokott, várt rovatukkal, a Városházi kopogtatóval. Az egyik szemünk sír - hiszen kényszerhelyzet miatt fosztottuk meg önöket Sas Erzsébet rovatától, a másik szemünk ugyanakkor nevet, miután az anyagtorlódást előidéző reklámhirdetések komoly bevételt jelentenek lapunk számára. Legközelebbi lapszámunkban azonban rrjár ismét olvashatják a válaszokat kérdéseikre, s előzetesként annyit máris elárulunk, hogy Tarr János részletesen megfelelt egyik levélírónk kábeltévével kapcsolatos érdeklődésére. Továbbra is várjuk leveleiket, címünk: 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. A borítékra kéljük írják rá: Városházi kopogtató. A szerkesztőség Hatalmas vizeletfolt sötétlik a gyermekkocsitároló mellett hetek óta a Mikes utcai garzonház 3. számú épületrészének földszintjén. Az épületben örvendetesen sok a gyerek, de a vizeletfolthoz csak annyi közük van, hogy fertőződhetnek az ilyen és másféle maradványoktól, melyeket az ott alvó hajléktalanok produkálnak. Például a harmadik emeleten, ahol én is lakom, immár több mint tíz éve. A takarítónak nem sikerült eltüntetni a nyomokat, pedig besegítettem neki azzal, hogy több alkalommal beszórtam, illetve lelocsoltam a folyosó végi területet klóros anyagokkal. Mindennapi klórozás talán segítene, de nincs annyi pénzem, hogy megvalósítsam, viszont a hajléktalanok naponta ellepik a házunk csaknem minden szintjét. A negyedik emeletre is járnak, ezt attól a fiatal férfitól egy pici gyermek apjától - tudom, aki nem felejtette el megemlíteni, hogy „büdösek, mint a dög". Nemcsak hallani voltunk kénytelenek egész télen, hogy ott vannak, hanem sokszor láttam is őket, késő este vagy például délelőtt 9 órakor. Ez utób4 bi eset akkor történt, amikor ki akartam tárni az ablakot, hogy a mindenféle fertőződés veszélyét csökkenteni próbáljam. Nagy valószínűséggel már tbc-sek is vannak köztük, mert az iszonyúan hangos, fuldokló és hosszú köhögések ezt sejtetik. Az ugyancsak behallatszó erős horkolások ehhez képest majdnem elviselhetők. Ha már a hangoknál tartunk, el kell mondanom, hogy egyre rosszabb a helyzet. Nemrégen arra ébredtünk egy éjszakán kétszer is, hogy félelmetesen erős dübörgő-csattogó zaj veri fel a házat. A bejárati - fémből és üvegből készült - ajtót rugdosta egy részeg odajáró. A földszinten, mégpedig a kapu közelében lakó egyik embertől tudom, hogy első alkalommal a kaput rugdosta a hajléktalan csavargó, mert akkor éppen zárva volt a kapu, éjfél után viszont a földszinti egyik szárnyat lezáró, tehát folyosó eleji fémajtót ostromolta. Egyébként ilyen ajtók nincsenek a többi szinten, tehát védekezési lehetőség sincs a kellemetlen, s immár súlyos fetőzési veszélyt hordozó, menetrendszerűen érkező hajléktalanokkal szemben. Aki nem ismeri ezt a garzonházat, joggal kérdezheti, hogy miért nem zárják be a kaput. Sajnos, minden kísérlet meghiúsult, egy-két, vagy inkább három-négy lakó, oda nem való ember miatt. Homoszexuálisok, illetve magányos fiatal nők fogadják a kuncsaftjaikat, s gondoskodnak róla, hogy a kapu nyitva legyen, az éjszaka nagyobb részében mindenképpen. Jó lenne megtudni, hogy ezek az emberek miképpen és kinek a közreműködésével jutottak lakáshoz, olyan időben és olyan helyzetben, amikor fiatal házasok, gyermekes családok kínlódnak albérletben és még táplálkozásra sem jut elég pénzük, ha egy vagy két gyermekkel húzzák meg magukat a méregdrága bérleményben, nem hogy takarékoskodni tudnának. Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem: bőségesen szereztem ilyen téren tapasztalatokat, ugyanis csaknem húsz évig voltam albérlő, legtovább a szülővárosomban, Szekszárdon, bár nem egyhuzamban. Tehát a kapuzárást nem lehet megvalósítani. Milyen lehetőség volna a házbeliek védelmére, a hajléktalanok eltávolítására? A rendőrségtől nem várható minimális segítség sem. Az egyértelmű kijelentésért senki nem sértődhet meg a tisztelt testület vezetői közül, mert éppen a városi kapitánytól kértem segítséget, a tűrhetetlen - már akkor is kibírhatatlan - helyzet rendezésére, két évvel ezelőtt. A lakótársaim erős kérésére, könyörgésére és felháborodásuknak engedve szántam rá magam akkor. A kapitány úr elmondta, nehéz megoldani a dolgot, mert ha ebi bői a garzonból kiküldi a járőr a hajléktalanokat, bemennek a másik házba, ahol nyitott kapura találnak. Mindenesetre ígéretet tett, hogy azért benéznek majd a járőrök. Most azt jelenthetem ezügyben a nagy nyilvánosságnak, hogy nem is kellene járőrözni, a kevés járőrt a Mikes utca háromba küldözgetni, mert a Mikes utca háromban két rendőr is lakik, s közülük az egyik tiszti rangot visel, tehát módjában állna intézkedni. Legalábbis a garázdasággal felérő magatartást tompítani. Másrészt jelezni a botrányossá vált helyzetet a tisztiorvosi szolgálatnak és mindazoknak, akiket illet, sőt felelősség terhel ezügyben. Mivel semmi nem történik, viszont szaporodnak a vizeletfoltok és a kiszellőztethetetlen lépcsőházban feltétlenül maradnak fertőző baktériumok minden éjszakázás után - Kovács Petike, egy életvidám, fürge, kétéves kisfiú, a harmadik emeleten, nehezen gyógyul a tüdőgyulladásából, de más kisgyerekeknek sem előnyös a helyzet tehát ilyen körülmények között a házbeliek sokadik kérésére írtam meg ezt a riportot, a műfaj követelményeinek megfelelően, kíméletlen őszinteséggel és tényszerűen. Akik elolvassák, emlékezni fognak rá, hogy a városi közgyűlés foglalkozott már az üggyel, mégpedig az egyetlen jó megoldás keresésével, vagyis, hogy külön házban találjanak éjszakai menedéket, pihenési, tisztálkodási és gyógyulási lehetőséget a szekszárdi hajléktalanok. Mint köztudott, azért nem sikerült mostanáig létrehozni a hajléktalanok házát, mert a kijelölt épület közelében a lakók tiltakoztak ez ellen. Ennyi elég is volt a halogatásra. Érdekes felfogás. Azt nem lehet megvalósítani, hogy szomszédközeli, de külön házban, szigorú ellenőrzés, egészségügyi és más rendszabályok betartása mellett kapjanak emberhez méltó és mindenki számára humánus megoldást jelentő menedéket. De azt lehet, mégpedig évekig, hogy egy - különben is rosszul megépített, szigeteletlen és zsúfolt - házban, azon belül okozzanak bajokat és kellemetlenségeket, miközben sem pihenésük, sem az egészségvédelmük nem éri el az életben maradáshoz szükséges minimális szintet. Szekszárd példát vehetne több más várostól, ahol évekkel ezelőtt rendezték a hajléktalanok ügyét. Pakson a régi városközpont egyik szép épületében van a menedék, botrányos megnyilvánulásnak a legkisebb jele nélkül. Gemenci József T /egyezze meg ezt a dátumot! Ezen a hétvégén ugyanis az HBO műsora kódolatlanul fogható, vagyis azok is megismerkedhetnek a sokszínű kínálattal, akik még nem előfizetői Magyarország és a világ legnagyobb mozicsatomájának. március 30-án és 31-én nyílt lapokkal Játszik. TARR Kft. 7100 Szekszárd, Táncsics u. 2. Tel.: 311-160