Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-24 / 6. szám

87 1996. MÁRCIUS 24. „ SZEKSZÁRDI VASARNAP Miért szűnt meg a palackozás Szekszárdon? Nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Nemrég - a múlt hónapban - a sör után az üdítő palackozása is befejező­dött a Pécsi Sörfőzde szekszárdi kiren­deltségén. Évtizedes munkalehetőség szűnt meg ezzel a megyeszékhelyen, a százhatvan fős dolgozói létszám ötven főre csökkent a telepen. A döntés hát­teréről Varga Miklós kereskedelmi igazgató nyilatkozott lapunknak, aki nemrég az Alisca rádió vendége volt. - A mai versenykörülmények között nem engedhetjük meg magunknak azt, I iogy többszörös érlelésen, főzésen, át­ejtésen menjen keresztül a sör: a szek­szárdi palackozással pedig éppen ez a helyzet következett be. A jövedéki tör­vény alkalmazása következtében a sör­fogyasztás visszaesett 30 százalékkal az elmúlt időszakban. Ez is indokolta azt, hogy a palackozást Szekszárdon befe­jezzük. Az üdítővel más volt a helyzet: miután Pepsi megvett egy gyárat Buda­pesten, egyszerűen feleslegessé vált a szekszárdi „alvállalkozás". - Olyan hírek is elterjedtek ezt köve­tően, hogy a telep egyszerűen bezár... - Ezt én is hallottam, de hadd mond­jam el, hogy a híresztelésekkel ellentét­ben nem szűnt meg az élet a szekszárdi kirendeltségen. Őszintén sajnálom, hogy több mint száz kollégánktól meg kellett válnunk, ám annak örülök, hogy ötven fő folytat továbbra is kereskedel­mi tevékenységet. - Biztosnak lehet nevezni a helyzetü­ket? - Részünkről igen. Ugyanis ki kell szolgálnunk partnereinket, megfelelő szervizt kell biztosítani számukra, s ez emberek nélkül nem megoldható. S akárhogy nézzük, szekszárdi munka­társaink minden visszaesés ellenére 100 ezer hektoliter sört adtak el, első­sorban a mindenki által ismert Szalon fajtából, illetve új termékünkből a Ta­vaszi sörből is. Persze, ma már szeren­csére nem elsősorban a mennyiségi, hanem a minőségi szempontok hatá­rozzák meg alapvetően munkánkat. S azt hiszem, nemcsak a bor, hanem a sör esetében is ez a lényeg. Az indiai est keretében - a Gemenc Interservice szervezésében - a Hotel Gemenc vendégei a szubkontinens konyhaművészetébe nyertek bepillan­tást, illetve Somi Panni és csapata elő­adásában klasszikus indiai táncokat te­kinthettek meg. Az est fénypontjaként a Calcutta trió szórakoztatta szitárze­néjével a közönséget. Fotó: Jantner László Sumi Panni és csapata közhiedelemmel ellentétben nem a va­rázslók, fakírok és koldusok országa va­gyunk. Rólunk, indiaiakról a különböző útifilmek festenek jó-rossz képet önök elé. Azt sajnos ma is kevesen tehetik meg, mint Körösi Csorna Sándor, hogy személyesen utazzanak el Indiába. - Az ön hazájában jól ismert a nagy magyar utazó és nyelvész neve? - Ezt nem állítanám, inkább a keleti országrészben tudnak róla. De azt hi­szem, önöknél sem mindenki előtt is­mert, hogy nemzeti költőnk, Rabindra­nath Tagore a '20-as években hat hóna­pot töltött gyógykezelés céljából a Balaton mellett. Mint írta, remekül érezte magát Magyarországon. * Eav nap Nem a fakírok és a koldusok országa! India Jeitendra Kumar Triphati őszintén szereti Szekszárd városát. India ma­gyarországi kultúrattaséja tavaly feb­ruárban már járt a megyeszékhelyen, most, március 15-én már nemcsak egy udvariassági látogatást tett nálunk, ha­nem koszorúzott is forradalmunk ün­nepén, majd késő délután személyesen köszöntötte az indiai est vendégeit a Gyermekek Házában tartott kiállítá­son, illetve a Hotel Gemencben, a va­csora alkalmából. A diplomatát dél­előtt Kocsis Imre Antal polgármester fogadta a városházán, majd ezt köve­tően Triphati úr rögtönzött sajtótájé­koztatót tartott, illetve interjút adott lapunknak. - Triphati úr, az indiai est mennyi­ben ad lehetőséget kapcsolataink fej­lesztésére? - A rendezvény kezdete első lépése lehet egy kapcsolatnak. Ezek után az üzletemberek feladata az lenne, hogy J. K. Triphati leüljenek egymással tár­gyalni: erre bíztatnám egyébként a szekszárdi vállalkozókat is. A folyta­tás - melyhez minden se­gítséget megadunk ­rajtuk is múlik. - Milyen termékekkel kereskedhetnénk egy­mással? - Már most ismertek Indiában a magyar gyógy­szerek, a fémáruk és a me­zőgazdasági termékek. In­dia elsősorban bőrárut és ruhaipari terméket szállít Magyarországra. Ezeket a területeket lehetne to­vább bővíteni. - A nagy távolság mennyiben jelent akadá­lyozó tényezőt? - Tény, hogy orszá­gaink messze vannak egymástól, s ebből adódóan nem is na­gyon ismerjük egymást. Ezen kellene változtatni, hiteles információkkal. A Amikor olyan tragikus esemény történik, bárhol az országban, ami elkerülhető, megelőzhető lett volna, valószínűleg sokan elgondolkoz­nak. Levonják a tanulságot. Ha gyermekek halnak meg értelmetle­nül, akkor a szülök némelyike bizo­nyára gondol a saját gyerekeire, sőt felhívja a figyelmüket, amire kell. De a jelek szerint ez a gondoskodás nem általános. Inkább az jellemző, hogy közömbösen mennek el a leg­szörnyűbb dolgok mellett is. A múlt héten Gemencben történt haláleset nem volt törvényszerű. Két pomázi család kirándult Gé­mén ebe és a kisvasúttal is utaztak. Jeges tragédia A végállomásnál le kell szállni, hogy a szerelvény visszafelé indulá­sának lehetőségét megteremtse a mozdonyvezető. Nos, amikor le­szálltak, az egyik pomázi család ki­sebb gyermeke eltűnt a társaságból. A közelben lévő nagy tó jegén - ki­rándulóknak már tiltott területen ­járt és beszakadt alatta a vékony jég. A kisfiú bátyja megpróbálta ki­menteni, de rövid idő múlva már mindketten a víz alá merültek, meg­fulladtak. Tanulságok sora : a szülőnek kö­telessége megtanítani a gyerekeit arra, hogy soha, sehol nem szabad rámenni ismertetlen helyen a jégre. Sőt, az iskolában is kellene ilyenek­ről hallaniuk a gyerekeknek. Azzal együtt, hogy ha mégis megtörténik a beszakadás, akkor a mentésre in­duló ember csak kúszva menjen oda, sőt lehetőleg vigyen magával egy hosszabb deszkát, vagy ha ez nincs, akkor hosszú faágat, karót. Fizikai törvényszerűség, hogy ha eloszlik a súly, bírja a jég a terhe­lést. Gemencben ez sajnos senkinek nem jutott eszébe, csak mentek neki a veszedelmes víznek. Persze a ki­rándulóközpontban, a kisvasúti jegykiadónál kötelességszerűen fi­gyelmeztetni kellene a szülőket, hogy az a bizonyos Forgó tó veszé­lyes, vigyázzanak, nehogy a közelé­be menjen valamelyik gyerek, akár tél van, akár nyár. Sőt, ezt a figyel­meztetést még a mozdonyvezető is megtehetné, amikor megérkeznek a végállomásra. (gemenci)

Next

/
Thumbnails
Contents