Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-10 / 5. szám

16 1996. MÁRCIUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP ^^ I —JL -j g-J mmM^^. ^^ A Városi Rendőrkapitányság kapitánya, dr. Soczó László alezre^^^^^tJIp^^^^T III n I wTdes segítségével új sorozatot indíthatunk lapunk hasábjain. A ^tawlVwBwll VI I III rendőrkollégákat megszólaltatva felidézzük a Szekszárdon elkövetett híresebb bűnügyeket. Közelebbről bepillanthatunk a rendőrség munkájába, s láthatjuk, hogy ha nem is mindig tudják megelőzni a bűneseteket, de mindent megtesznek azért, hogy elfogják a tettest és az megkaphassa a méltó büntetését. így volt ez első negatív hősünkkel is, aki nem is olyan rég, 1994-ben keltett nagy riadalmat. Magas volt, erőteljes de egyáltalán nem volt visszataszító. A tettei tették azzá. Vannak, akik emlékeznek még rá... bűnügyei Történt egy szép napon, bár az időjárás nem befolyásolja a munkánkat, hogy levelet hozott a postás. Nem is egyet, hiszen tudvalévő, a posta a rendőrség levelezőpartnereiből él. Szóval a sok levél közt volt az is, amelyik hozzám került. Azért kaptam meg mindjárt én a vizsgálati osztályon, mert a bejelentő ismert személy ellen tett feljelentést. Erőszakos közösülés volt a vád. A rémes tettet negyven nappal ezelőtt egy fiatalember követte el, egy szintén fiatal, tizenhat éves lányon, méghozzá kétszer. A levélhez egy friss orvosi látleletet is mellékeltek, mely külsérelmi nyomokat - kék és zöld fokát - igazolt, s azt is, hogy ezek nyolc napon ^mlül gyógyulnak. Nekem kicsit gyanús volt a dolog, nem hiába született a vicc a kétszer is megerőszakolt hölgyről, aki harmadszor is a tett színhelye felé vette az útját. De bármennyire sajnáltam is, mégsem indíthattam eljárást, mivel a levélíró kicsúszott a határidőből. A törvény szerint ugyanis harminc napon belül kellfeljelentést tenni, ha ismert az elkövető. Egy hónapig mérlegelheti a sértett, hogy kíván-e segítséget kérni tőlünk. Persze, ha például kiskorú a sértett és szülei, gondviselői csak később szereznek tudomást az erőszakos tettről, akkor az értesüléstől számított harminc nap áll rendelkezésükre. Esetünkben az anya azonnal értesült az erőszakos cselekményről, ezért megszüntető határozatot kellett hoznom. Természetesen a határozattal szemben panasszal lehet élni, s ezt az édesanya meg is tette. Mivel fiatalkorú volt a sértett, ezért a gyámügy magánindítványára az ügyészség elrendelte a nyomozást. •

Nekiálltunk az aprólékos adatgyűjtésnek. Takat nem tudtunk kihallgatni, hisz nem voltak. Ezért a sértettet és a gyanúsítottat, meg persze a családjukat igyekeztünk jobban megismerni. Elbeszélgettünk a környezetükben élőkkel, ismerősökkel is. Szerettük volna a fiatal lányt egyedül is kihallgatni, de ez nem sikerült, az édesanyja mindig vele volt. A gyanúsított fiatalembert is beidéztük, meg is jelent és azonnal megmondta, hogy ismeri a sértettet, s baráti kapcsolatnál több fűzi őket egymáshoz. Bár a sértettet nem nevezné sértettnek, hisz szó sem volt erőszakról, hanem a leány beleegyezésével létrejött intim kapcsolatról. Amit persze mi vagy elhiszünk, vagy nem. Azt is közölte, hogy sejtette, előbb-utóbb felkeresik majd a rendőrök. Kicsit elcsodálkoztunk, bár ez nem gyakori szokásunk, és megkérdeztük, miért várta már nem túl kellemes találkozásunkat. No, meg mivel bizonyítaná, hogy nem történt erőszak?„Nagyon egyszerű"-hangzott a válasz. „Mint már látta mi jobb körülmények között élünk, mint szerelmem családja jobban állunk anyagilag, mint ők. Ezt persze sohasem hangoztattam, sőt. Segítettem nekik, ahol tudtam. Szerelmem édesanyjának kérésére többszörfedeztem villanyszámlájukat és egyéb költségeiket is álltam. De aztán a családom úgy döntött, hogy ideje lenne megnősülnöm, már ki is néztek egy megfelelő feleséget, akinek a családja a miénkhez hasonlóan teFordul a kocka hetős. Talán nem ismeretlen ön előtt, hogy mi cigányok sokféle érvet meggondolva alakítjuk családi kapcsolatainkat. El is vettem a kiszemelt páromat, de a nősülésem nem zavarta kapcsolatunkat, szerelmemmel azután is gyakran találkoztam. Reménybeli anyósom viszont nem így látta a dolgot. Közölte, hogy, ha már nem az ö lányát vettem el feleségül, fizessek szégyenpénzt, közelfélmillió forintot, vagy feljelent erőszakos nemi közösülésért. Es ez utóbbit vállaltam, hisz nem követtem el ezt a bűncselekményt." A fiatalember vallomása elég életszerű, ezért hihető volt. De ott volt ugye a látlelet. „Soha nem emeltem kezet a kedvesemre, ha erre gondol"-állította a gyanúsított. „De, ha már itt tartunk. Megkérdezték már, hogy a szerelmem húga miért volt kórházban?" Mivel nem tudtunk róla, ezért nem is volt okunk megkérdezni, miért volt a kislány kórházban. Mivel csupán két, egymásnak ellentmondó állítás volt a birtokunkban és semmi tárgyi bizonyíték se az erőszak ténye mellett, se ellene, ezért igen nehéz dolgunk volt. Minden szálat meg kellett ragadnunk, így ezt is. A kórházban kikerestettük az adatokat, ahonnan megtudtuk, hogy öngyilkossági kísérlet miatt került felvételre a tizenéves kislány. S, hogy miért emelt kezet saját magára?Mert egy tényleg - semmiség miatt az édesanyja úgy elverte vasalózsinórral, hogy ez akkora traumát okozott a gyermeknek, hogy meg akart halni. Egyre jobban gyanakodtunk, hogy az erős akaratú édesanya áll a feljelentés mögött, ami nagy valószínűséggel nem hogy alaptalan, hanem szándékosan hamis is. De hát egy dolog a feltételezés, más dolog a bizonyítás. Közben érkeztek az információk a fiatalok kapcsolatáról. Akik ismerték őket, mind állították, hogy szerelem fűzte és fűzi őket össze, tudtak az intim viszonyról is. A legutóbbi időkben sem vették észre, hogy megváltozott volna a leány magatartása a fiúhoz, nem félt tőle, nem panaszkodott, hogy bántotta volna. Körzeti megbízottaink jelentették, hogy egyszer félreérthetetlen helyzetben találták a szerelmeseket egy autó hátsó ülésén. Azt hitték, talán autórádiót, magnót akarnak kivenni az autóból, mert az annyira mozgott, ezért nézték meg közelebbről a kocsit. Az igazoltatásnál kiderült: épp pásztoróra zajlik a fiú autójában. Mivel érdekes eset volt, ezért emlékeztek a fiatalokra a rendőrök. A sok adat és vallomás a fiú elbeszélését támasztotta alá. Úgy éreztük, fordul a kocka. Már csak a látleletet kellett tüzetesebben megvizsgáltatnunk. Nagyon gondatlan szülőnek tartottuk azt, aki ilyen bűncselekmény után, mely súlyos sérülésekkel is járhat, csak hetekkel később viszi orvoshoz a lányát. Nekem első dolgom lenne szakemberhez rohanni, még ha később nem is akarok feljelentést tenni, de a lányomat mindenképpen azonnal megvizsgáltatnám. No és ahhoz sem kell professzornak lenni, hogy megállapítsuk, a friss, „szép "kék foltokat sem szerezhette negyven nappal ezelőtt. Bárki tapasztalhatja, ha beveri a karját, a folt egy idő után sárgásbarnára színeződik és nem marad kék. Persze laikus tapasztalatainkra nem hagyatkozhattunk, ezért igazságügyi orvosszakértőt kértünk fel, hogy a látlelet kelte és tartalma alapján állapítsa meg, vajon mikor keletkezhettek a sérülések. A szakértő igazolta feltevésünket: a foltok semmiképpen sem keletkezhettek a diagnózis felvétele előtt egy jó hónappal, akkor még frissek voltak. Tehát a leányt afeljelentés előtt nem sokkal verhették meg. A verés tényét már nem a szakértő állította, hanem a sértett lány vallotta be. Édesanyja verte meg, mivel nem akart feljelentést tenni a szerelme ellen. Az édesanyja vádolja bosszúból a fiút hamisan. Mivel nekünk csak a feljelentést kellett kivizsgálnunk, le is zárhattuk az ügyet azzal, hogy a gyanúsított nem követett el a vélt sértetten erőszakos közösülést. Összeállítottuk az ügyiratot és elküldtük az ügyészségre. Bár tisztában voltunk azzal, hogy a feljelentő számára fordult a kocka és hamis vád miatt - melynek minden ismérvét a nagykönyv, pontosabban a Btk. szerint kimerítette, úgymint: a hatóság előtt más bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolt; más elten bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hozott a hatóság tudomására - eljárást indíthatnánk ellene, mégsem tettük. Sőt a hamis vádat sem mondtuk ki a nyomozati anyagban, úgy gondoltuk, ez a napnál is világosabb. Az ügyészség bölcs döntésére bíztuk a dolgot és nem is csalódtunk bennük. De volt még egy indokunk, amiért a nyomozóhivataltól független hivatalnak adtuk át az ügyet: nehogy „vizes lepedő effektussal" vádolhassanak bennünket. Azaz, hogy még a vizes lepedőt is rá akarjuk húzni az eredeti feljelentőre, ha továbbvisszük az ügyet. Bár a vád hamis volt és szerencsére nem történt meg az egyik legaljasabb bűncselekmény, mégsem felhőtlen történet volt ez. Kollégáimmal szomorúan állapítottuk meg, mi mindenre képesek az emberek bosszúból. Még a saját gyermeküket is felhasználják céljuk eléréséhez. De, hogy kicsit vidámabb legyen a történet vége, azt még elmondom, hogy megtudtuk, a szerelmesek még ezt a próbát is kiállták, és egy kis idő múlva kapcsolatuk gyümölcse is megérett, egy nagyon szép kisbaba formájában. Persze, hogy ehhez a feleség mit szólt, azt nem tudjuk... V. Ganszler Bea Illusztráció: Sziráki Zsolt