Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-10 / 5. szám

16 1996. MÁRCIUS 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A külügyminiszter Szekszárdon katonáskodott Kovács László jól emlékszik a Sörkertre A szekszárdi Polgári Klub legutóbb Kovács László külügyminisztert látta vendégül, aki bevezetésként egy rendkívül érdekes információt osztott meg a hallgatósággal: annak idején, 1960 és 1962 között itt, városunkban katonáskodott. Többek között ezért is fogadta el azonnal a meghívást a rendezvényre. - Annak idején először Nagytarcsára vonultam be egy vegyivédelmi alakulathoz, s el lehet képzelni, mennyire örültem, amikor mint budapesti lakost a fővárostól meglehetősen távoli Szekszárdra vezényeltek - idézte fel ifjúkorának ezen epizódját Kovács László. Szinte semmit sem tudtam erről a városról, előtte soha nem jártam errefelé. Ráadásul 1961 novemberében kellett volna leszerelnem, de augusztusban közbejött a berlini válság - akkor épült fel a fal -, s maradnom kellett a következő év elejéig. • - Milyen emlékek élnek önben Szekszárdról? - A városról sokkal jobbak az emlékeim, mint a laktanyáról. Mindig kellemes élményt jelentett az eltávozás, ilyenkor a központ felé vettük az irányt. - Hova tért be elsősorban? - A Garay téren volt egy mozi, ide gyakorta eljártunk, még ma is jól emlékszem egy Peter Sellers-filmre, sajnos a címe nem jut eszembe, pedig többször is megnéztük. Később azután, már mint sorállományú őrmester, bemehettem a tiszti klubba is, ahol - katonáéknál az sokat jelent - jól megvacsorázhattam. - Esetleg az akkor még létező Sörkertet is felkereste? - De még mennyire. Hiszen ott zene szólt, az emberek táncoltak, no és sok szép lány is megfordult arrafelé. - Miniszter úr fegyelmezett katona volt? - Nagyon. Soha nem fenyítettek meg. Szolgálati időm mindkét évében megszereztem a kiváló katona címet, de ezért alaposan meg kellett küzdenem az akadálypályán, a fegyveres futásban, de az elméleti feladatok terén is. Sőt, a sport annyira ment, hogy a Szekszárdi Dózsában még futottam is a 3000, illetve az 5000 és 10 000 méteres távon. Eredetileg kerékpározni szerettem volna, de ez a sportág akkor még nem honosodott meg itt. Ezért, hogy valamit mozogjak, a Dózsa atlétikai szakosztályánál jelentkeztem. Hihetetlen, de még más megyékben tartott versenyekre - például Kecskemétre - is eljutottam Szekszárd színeiben. Fotó: JANTNER LÁSZLÓ Költségvetés: a lehetőségek művészete A lehetőségekhez igazodó költségvetést fogadott el a közgyűlés - jelentette ki Kocsis Imre Antal polgármester a vele készített inteijúban. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy számos olyan fejlesztés, beruházás marad el, amelyet az önkormányzat előkészített ugyan, de forrás hiányában nem képes megvalósítani. - Elsősorban a kommunális hulladéklerakót lehetne említeni - folytatta a polgármester. - Jóllehet az első lépéseket már megtettük a regionális - Tolna, Bonyhád, valamint Szekszárd és környéke bevonásával építendő - hulladéktároló létrehozása érdekében, ám a költségvetésünkben erre a célra egyetlenegy fillért sem tudtunk biztosítani. Ha majd olyan szintre jutunk, hogy pályázhatunk központi pénzeket, akkor az építéshez szükséges összeget elő kell teremteni mindenáron. Nem szerepel a költségvetésben jó néhány felújítás, beruházás, elsősorban az oktatási intézmények esetében. Itt viszont határozatot hoztunk, hogy többletbevétel esetén - erre jó esélyeink vannak például a DDGÁZ, illetve az áramszolgáltató privatizációja révén a befolyt pénz ötven százalékát kötelezően felújításra és beruházásra fordítjuk. A pénz másik fele hiteltörlesztésre megy el. Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - egy olyan keretköltségvetést sikerült létrehoznunk, mely biztonságosan kezeli a pillanatnyi feladatokat. Talán most először tudtunk egy olyan költségvetést a közgyűlés elé tárni, melyben benne van 1997 és 1998 is, a város számára kötelező felújítási, beruházási elemekkel. - Mennyit tesz ki az önkormányzat hitelállománya? - Úgy 200 millió forintot, ez az összeg még kezelhető. Ha ennél több lenne, elindulna az adósságspirál. Egyébként a közgyűlés kimondta, hogy hitelállományunk nem növekedhet. - S mennyi az összköltségvetés? - Egészen pontosan 2 milliárd 300 millió forint, tehát ennyivel gazdálkodhat a város. - Ön már többször kijelentette, hogy a város mindig egy kicsit a lehetőségei felett élt. Ezek szerint most más a helyzet. - Igen, évek óta most először. Minden tekintetben összébb húztuk a nadrágszíjat, de a pénzt úgy osztottuk el, hogy azért valamennyi terület - a városüzemeltetés, az intézményfenntartás, a szociálpolitika - életben maradjon. Kerekasztal vagy bizottság? Rendszeres „szezonális" kérdés a közgyűlés berkeiben, hogy kerekasztalt, avagy bizottságot érdemel-e a mezőgazdaság, mint ágazat. Legutóbb is erről alakult ki egyfajta - már-már szenvedélyes - polémia néhány képviselő között. BIZOTTSÁG. Nyerges Tibor MDF-es képviselő - mint az felszólalásából kiderült - elkötelezett híve a bizottságnak, vagyis ajelenlegi mezőgazdasági kerekasztal formai - és ezzel együtt tartalmi - átalakításának. - Már többször elmondtuk, hogy ebben a hivatali, önkormányzati struktúrában idegen a csak kerekasztal forma. Tehát ha adott egy bizottság, s emellé szerveződik egy társadalmi „kerekasztal", az üdvözlendő megoldás. Már csak azért is, mert minél lentebbről jönnek a döntések, azok annál igazabbak, hatékonyabbak. De ha egy lépcső kimarad, akkor ajelenlegi, kaotikus állapot jön létre. Hiába dolgozik rengeteg jó szándékú ember egy kerekasztal keretében, semmit sem tud erőteljesen érvényesíteni és végrehajtani - kilógnak a rendszerből. - Véleménye szerint miért nem szavazta meg a közgyűlés annak idején a bizottságformát? - A többség bizonyára azt gondolta, hogy a bizottságot az ellenzék magának szeretné létrehozni. Ebben persze a többségnek nincs igaza: kijelentettük, hogy szívesen átadunk mindent, akár a bizottsági elnöki tisztséget is, csak működjön a dolog, s ha úgy még jobb, akkor természetesen kerekasztallal. KEREKASZTAL. Csányi László MSZP-s képviselő Nyerges Tibor után szót kérve határozottan ellenezte az átalakítást. - A működésből, és nem a hajánál fogva előrángatott érvekből kell kiindulni. Az önkormányzati törvény kimondja, hogy egy bizottság külső tagjainak száma nem haladhatja meg a bizottság képviselői taglétszámának felét. Ha életre hívunk egy tízfős bizottságot, akkor maximum még öt főt lehet kívülről behívni. Miért lenne ettől jobb a bizottság működése, mint a kerekasztalé? Ez utóbbi maga szabja meg a körülményekhez igazítva, rugalmasan, hogy milyen kört von be a munkába. Egyébként a szekszárdi szőlő és bor ügyében a törvénynek megfelelően létre kellett hozni a hegyközséget. Ez a szerveződés hivatalból foglalkozik a kis-és nagytermelőkkel, az önkormányzatnak ezen a téren nincs semmiféle irányítási, avagy felügyeleti joga. - Szekszárd, mint mezőgazdasági jellegű város, nem érdemelne meg egy bizottságot? - Sokszor hallom ezt az érvet, amivel csak az a baj, hogy nem igaz. Szekszárdon ugyanis nem a mezőgazdaságban képződik a jövedelmek nagyobbik része. Aki pedig előveszi a közgyűlés elmúlt egyévi napirendjeit, az nem talál bennük olyan döntést, ami konkrétan a mezőgazdaságra vonatkozott volna. Legfeljebb csak annyit, hogy a hegyközség másfél millió forintot kapott működési költség címén. BIZOTTSÁG ÉS KEREKASZTAL KÖZÖTT... Dr. Vida György, a mezőgazdasági kerekasztal elnöke diplomatikusan fogalmazott a feltett kérdés hallatán. - Ha egy szerveződés jogi szabályozottsága hiányzik a saját szervezeti és működési szabályzatából, akkor célszerű a módosítás. Méghozzá olyan módon, hogy a kerekasztalnak legyen rendezett szerep-és feladatköre. Mi nem foglaltunk állást, s miután a közgyűlés annak idején kerekasztalt hozott létre, nincs jogunk magunkat bizottságnak kikiáltani. A velünk kapcsolatos gondok jórészt státusunk rendezetlenségéből fakadtak, ezért kértük a közgyűlést a kért lépések megtételére. ...A PAD ALATT. A közgyűlés a kerekasztal előterjesztésére nemmel szavazott, azaz minden maradt a régiben. A történteket és a tennivalókat hamarosan megtárgyalja - a kerekasztal.