Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-25 / 4. szám

1996. FEBRUÁR 25. , SZEKSZÁRDI USARHIAP 13 Az Autó Techno kosaras technokratái Ifjú titánokkal a nagy siker igézetében Három csapatra való fiatal srác az Autó Techno NB Il-es férfi kosárlab­dacsapatának az edzésesen. Fiatalság a köbön, még csak mutatóban sincs egy levezetni óhajtó, s ezzel is segíteni tudó öreg harcos. Ez a társulat így ahogy van - a már időközben visszavonult kosa­rasmatuzsálem Morgen Frici nélkül is - vezeti a tabellát az NB Il-es középcso­portjában. No csak! Valami van, valam i a színfalak mögött történhetett...?! A klinikai halál állapotából visszahozott szekszárdi férfikosárlabda kezdené bontogatni a szárnyait? Ennyit jelente­ne a sportban a langyos vizet gyűlölő: fia által is érdekelt Autó Technó-s fő­nök, Szűcs László belépése? Ennyit je­lentene Mészáros András edző dacos elszántsága („Ha fene fenét eszik is, ak­tts előbb-utóbb egy saját nevelésű jiBrcisokra épülő élvonalbeli csapatot produkálok"), kitartása? Szóval a már kosárlabda technokra­tákra, az Autó Technóra illik odafo­gyelni. Nem rekreációs céllal elkosa­razgató öregfiúk, avagy behatárolt ké­pességű fiúcskák gyülekezete ez, ha­nem egy olyan együttes, amely a máso­dik vonal legjobbja lehet, és elsőként vagy éppen másodikként minősítő vizsgát tehet az élvonalra. Mielőtt az elkerülhetetlen esélylatolgatásba bele­mennénk, először illene arról szót ejte­ni, miként is teremtődött meg az a kis mini bázis, amely jóvoltából nem len­ne gond kiállítani azokat az utánpótlás­csapatokat, amelyek szerepeltetése nélkül nincs NB I. A témában a mosta­ni edző nagyon is illetékes. - Egyszerű a magyarázat - mondja Mészáros András - azok a kosarasok és sportági szimpátiával megáldott test­nevelők, akik komolyan gondolták, hogy legyen férfikosárlabda a város­ban, munkához láttak, minek eredmé­n^jént mára már három általános is­kj^wn folyik utánpótlás-nevelés. Az­ta^rogy-nagy örömünkre - hogy ne vesszenek el középfokon a már alapfo­kon beoltott gyerekek - az 505-ös Ipari Iskola is bekapcsolódott. Nekik kö­szönhetjük, hogy a Sprite-bajnokság­ban is van már képviselőnk. Belőlük vebuválódik a kadett és ser­dülő csapat, a tehetségesebbek pedig már a felnőttekkel készülnek. Azzal az NB Il-es listavezető gárdával, amely­ben szintén fiatalok kapnak helyet, a még kétségtelen segíteni tudó, Paksról átránduló öregurak eltűntek avagy le­tűntek a térképről. - Igen, az élet úgy hozza, hogy a srá­cok csak magukban bízhatnak - jegyzi meg az edző. - A rutin helyett az ag­reszszivitás és a gyorsaság dominál, ami feltétlenül jó, hisz átállhatunk egy korszerűbb pályára. - Ez persze egy hosszabb folyamat, vi­szont ha lenne egy-két negyvenhez köze­lítő „konzervatív", nagyobb esély lenne az NB I-re. - Valószínűleg igen, de nem siettet­jük a dolgot. Nincs előírva a csapat szá­mára a feljutás, de a csapatépítés igen. De ha egyszer az építés stádiumában is van esély a nagy bravúrra, a feljutás­ra!... Az Autó Techno ugyanis az őszi idényben mindhárom riválisát (Orosz­Mészáros András, az elszánt edző. Fotó: JANTNER LÁSZLÓ lány, OSC, MALÉV) legyőzte. Miért ne lenne képes erre idegenben? Azt mond­ják, a három meccsből elég lesz egyet hozni, tehát két „zakó" is belefér. No per­sze ez még csak a rájátszás hatos döntő­jéig vezet el, az igazi megméretés, vitéz­kedés csak akkor kezdődik, amikor a nyugati és a keleti csoport két legjobbjá­val találkozhatnának...? És ne feledjük, a hatból - oda- és visszavágók után - csak egy jut be a mennyország kapuján. Mindenesetre a Szőke A., Szőke B., Trupp (ez utóbbi kettő Szekszárdon katonáskodó, dombóvári fiatal), Kajtár (nagy igazolás az irányító poszton Bajá­ról), Dorogi, Szűcs, Csányi alapembe­rekből álló gárda mindent megpróbál, a többi pedig már legyen a kibontako­zást elősegítő, a csapathoz hozzáko­molyodó vezetés dolga. Amely a fő­szponzor vezérletével egy „takarékos NB l-es költségvetés előteremtésére ugyanúgy képes lehet, mint a csapat az élvonal kiharcolására. - bégyé ­Másokkal szövetkezett a Balogh-féle karatés „csapat" A megyei karatesport egyik oszlopá­nak tekinthető Balogh László" a napok­ban - kisebb-nagyobb sebekkel - távo­zott az ő szorgalmazásával is létrejött megyei karateszövetség vezetéséből. Mint mondja, az elmúlt időszakban minden kérdésben vereségre ítéltetett, kisebbségben maradt, ami után - alapí­tói tagság ide, vagy oda - értelmetlenné vált számára a további szövetségi jelen­lét. Nem haragszik senkire, de elég volt... Vele együtt a legnépesebb „had" is távozott: mintegy 130 - köztük zöm­mel faddi, tolnai, szekszárdi - „ippo­nos" követte a mestert. - Miért maradt egyedül elképzelései­vel? - Mert alapvetően más célok vezé­relnek. Minél nagyobb, minél jobb eredmények elérésére törekszem, en­Robinson, a bokszcézár Szekszárdon A Pakson rendezendő WBU pehely­súlyú világbajnoki elődöntő apropóján megyénkbe látogatott John Robinson, a londoni székhelyű WBU. elnöke, aki az Unió Box Team vendégeként csütörtö­kön este érkezett meg Szekszárdra. Az IBF egykori főtitkára már a külsejével te­kintélyt parancsoló: testúlya közel két­száz kiló, s a nagy tömeget könnyebben elviselendő, időnként a számára készí­tett speciális, kézi vezérlésű kocsival közlekedik. Az eseményre felesége tár­saságában érkezett, és a szekszárdi Ge­menc Hotelben szálltak meg. Mint is­meretes, Robinson úr legutóbb hat évvel ezelőtt járt Magyarországon, ugyanis ek­kor rendezték a Simon Brown - Jorg Mayjonet IBF - világbajnoki döntőt. Robinson az Unió Box Team Szekszár­don keresztül egy kicsit betekintést sze­retne nyerni a profi ökölvívás kelet-euró­pai helyzetébe. - bégyé ­Tamara Mandzsics ugyan dicstele­nül távozott Szekszárdról, de a volt ju­gó kézilabdás szurkolói körökben még mindig gyakori beszédtéma. Kíván­csian várják, várjuk a sportág berkei­ben, miképpen alakul a sorsa. Kinek lesz igaza a jog asztalánál, a szekszár­di klubnak, vagy neki? Egyelőre pihen az akta, a sportjog (amely a kézilabda-szövetségfegyelmi bizottságában öltött testet) nem dön­tött semmiben, még csak nem is véle­ményezett, hanem a bíróságnak ad­resszálta sz ügyet. Az pedig, ugye tud­juk, hogy önhibáján kívül is képes hosszú hónapokat csücsülni rajta. Ami persze senkinek se jó. Dealegrosz­szabb lenne Mandzsicsnak, aki ugyan ott van a Spartacus napi edzésein, de a meccsek napján a lelátóra kényszerül. nek rendelek alá mindent. Úgy gondo­lom, letettem már néhány olyan ered­ményt, amivel nem nagyképűség a fen­ti kijelentés. - Ha jók az értesüléseink, akkor ép­pen egy ilyen eredményesség kérdésé­ben kialakult egyet nem értés miatt, után csordult ki az a bizonyos utolsó csepp Önnél a pohárból. - Igen, így volt. Szerettem volna ott látni valamelyik versenyzőmet az év megyei legjobb karatésa között. Orszá­gos bajnoki címekkel, Világ-kupa bronzéremmel erre ugyanolyan esé­lyem lett volna, mint tavaly, de aztán leszavaztak. - Hogyan? - Úgy, hogy országos bajnoki tanít­ványomról Bali Ervinről nem vettek tudomást, a miskolci karatefesztiválról pedig Világ-kupa bronzzal hazatérő Bali Anitáról az volt a „kollégák" véle­ménye, hogy egy tízéves kislány még egyszer ne legyen a megye legjobbja. Túl fiatal, meg már egyszer volt, in­kább ne legyen senki... Erre most mit lehet mondani - semmit, inkább távoz­ni kell. Méltánytalannak éreztem, hogy eredményeinkhez, súlyunkhoz képest semmilyen beleszólásom nincs a szö­vetség munkájába. - A jelekből ítélve mégsem marad ma­gányos farkas... - Egyáltalán nem. Néhány barátom­mal, kollégámmal a napokban megala­kítottuk a Tolna Megyei Harcművé­szetek Szövetségét, amelybe én jelení­tem meg a karatét. Hasonló gondolko­dású, eredménycentrikus sportembe­rek gyülekezete ez, biztos vagyok ben­ne, hogy megtalálom a számításomat. Itt a szakma, a versenyek, a versenyez­tetés, a bemutatók, a nyitás, a kifelé va­ló megjelenés a lényeg, nem érünk majd rá elveszni a bürokrácia labirintu­saiban. Cáfolni szeretném a kiszivárgó híreket: igenis tudok egy közösségben másokért is dolgozni, mert például egy kick boxban elért nemzetközi ered­ményt ugyanúgy magaménak fogom érezni, mintha az én versenyzőm érte volna el a sikert. S ez fordítva is igaz. BÁLINT GYÖRGY Kulissza Meg tudják-e találni a megfelelő megol­dást az érdekelt, illetve érintett felek? ­vetődik fel a kérdés. A felújított Hor­váth-Pazár tárgyalások arról árulkod­nak, hogy a Spartac talán már letett ar­ról, hogy ügyvédi rafinériával egyfajta joghézagot kaparva térítésmentesen megszerezze a szekszárdiaknak már idáig is több millióba kerülő játékost... ? (Állítólag éppen egy szekszárdi illetősé­gű üzletember révén már korábban meg tudták volna venni a pestiek a játékost, de kérdés, hogy a történtek után ez a szponzor hajlandó-e még az üzletre?) A Ferropatent-Lazúr is felettébb szor­galmazza a mielőbbi eladást, hisz ah­hoz, hogy a legrövidebb időn belül kész játékost tudjon venni, pénzre, nem kis pénzre van szüksége. Mandzsics annak idején az ex­szekszárdi tréner, jelenleg Dunaújvá­rosban dolgozó Pánczél Barabás vo­nalán, az ő közvetítésével került Szek­szárdra, néhány hónapot együtt dol­goztak, megértették egymást, így nem tartom kizártnak, hogy esetleg a Dunaferr is ringbe szállna a játékos­ért. Ók azonnal, készpénzben fizetné­nek. Ezen szálak, összefüggések ismere­tében felettébb érdekes, hogy a Ferro­patent-Lazúr elnöke vajon miért uta­zott a héten viharos gyorsasággal Du­naújvárosba? Ám az is lehet, hogy a Mandzsícs-ügytől függetlenül más té­mában tárgyalt - Bálint -

Next

/
Thumbnails
Contents