Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-25 / 4. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. FEBRUÁR 25. Szekszárd híres • ww mm m nem is mindig tudják megelőzi l^tl 1I B W^^

kB megkaphassa méltó büntetéséi t^J | | Ml jm így volt ez első negatív hősi ^^ ^ erőtelies. de eeváltalán nem v< I

. A Városi Rendőrkapitányság kapitánya, dr. Soczó László alezredes seI Br gítségével új sorozatot indíthatunk lapunk hasábjain. A rendőr kollégákat | megszólaltatva felidézzük a Szekszárdon elkövetett híresebb bűnügyeket. Közelebbről bepillanthatunk a rendőrség munkájába, s láthatjuk, hogy ha nem is mindig tudják megelőzni a bűneseteket, de mindent megtesznek azért, hogy elfogják a tettest és az megkaphassa méltó büntetését így volt ez első negatív hősünkkel is, aki nem is oly rég, 1994-ben keltett nagy riadalmat. Magas volt, erőteljes, de egyáltalán nem volt visszataszító. A tettei tették azzá. Vannak, akik emlékeznek még rá... - Ha hagyja magát, nem bántom! súgta egy határozott férfihang a nő fülébe, miközben hátulról átkarolta és megszorította áldozata nyakát. A megtámadott mozdulni sem mert, az ijedtségtől és a félelemtől valósággal megdermedt. ' Éjszaka volt, egy teremtett lelket sem látott, aki kiszabadíthatta volna az erős szorításból. Csak az undort és a férfi leheletét érezte nyakszirtjén, amíg az elvégezte á „dolgát". A rettenetes aktus után támadója papírzsebkendőbe törölte nemi szervét és eltűnt a sötétben. A fiatalasszony még percekig mozdulatlan volt, mire felfogta, hogy legalább az életét meghagyta az erőszakoskodó. Legyűrte rosszullétét és fájdalmát, rendbe szedte magát és segítségért indult. - Kérem, engem megtámadtak! - törtek elő a szavak. - Legyen szíves, mondja el pontosan, mi történt! - kérte az ügyeletes a városi kapitányságon. A rendőr látta, hogy valami szörnyűség történhetett, igyekezett minél előbb az áldozat segítségére lenni. Akkor még egyikük sem tudta, hogy nem a panaszos lesz az egyetlen sértett. Ezen az éjszakán történt az első bejelentés a szexuális bűnöző ellen, akit szekszárdi szatírként fognak még sokat és sokáig emlegetni. Forró nyomon A bejelentés után azonnal riasztották a bűnügyi osztály bűnmegelőzési alosztály forró nyomos csoportját. Azon az éjszakán a helyszíniszemle-bizottság vezetője Szecsei Zsolt főtörzszászlós volt. A fiatal nyomozó társaival izgatottan érkezett és azonnal kivonultak a helyszínre. A megtámadott hölgy remegve mutatta a helyet, ahol megerőszakolták. A bűnügyi technikus minden tárgyat megszámozott és lefényképezett, miközben a nyomozó magnóra mondta, mit, miért rögzítenek. Hangszalagra vette a helyszín jellemzőit, a makro- és mikrokörnyezetet egyaránt: a letaposott füvet, a csikkeket és a papírzsebkendőket. Tudták, itt kell lennie annak a bizonyos zsebkendőnek is. UV-lámpával világítottak meg minden egyes orrtörlőt, s mivel az ondó eltérő színt ad, mint más szennyeződés, így hamar rábukkantak a keresett tárgyra. Az adatgyűjtő nyomozó sem tétlenkedett, sőrra kérdezte a közelben lakókat, láttak-e gyanús alakokat, mozgást a környéken. A hölgytől kapott személyleírást rádión továbbították a kollégáknak, hátha megtalálják a járőrök a lehetséges támadót. Sajnos, a szatír „okos" volt, nem mutatkozott, hazament. Mint aki jól végezte dolgát... A részletektől az egészig A helyszíni szemléről visszatérve újra meg újra át kellett élni a borzalmakat. A fiatalasszony nagy lelkierővel idézte fel a történteket, a lehető legrészletesebben válaszolt a legkényesebb és legintimebb kérdésekre. Mindannyian fellélegeztek, amikor úgy gondolták, eleget tudnak a történtekről. De a megerőszakolt és megalázott asszonynak még egy procedúrán át kellett esnie: nőgyógyász vizsgálta meg és tanúsította, hogy valóban megtörtént az erőszakos behatolás. A sértett végre hazamehetett. Még nagyon-nagyon sokáig nem jött álom a szemére. Hát ha még sejtette volna, hányszor kell még feltépnie a lassan gyógyuló sebeket! A nyomozati munka legfárasztóbb, legaprólékosabb része következett: a felderítés. Nem volt kétségünk, hogy a részletekből összeáll az egész és elkapják a szatírt. A szatír Zümmögött a számítógép: ismeretlen tettes ellen küldött szét körözést az egész ország területére. A begyűjtött bűnjelet, az ondóval telt papírzsebk$ndőt és a sértett fehérneműjét, ruházatát Budapestre, áz ORFK Bűnügyi Szakértő és Kutató Intézetbe küldték alapos vizsgálatot kérve. Megbeszélték, mit tudnak eddig, s kiosztották a feladatokat. A csapat keményen dolgozott, ki az édesanyjára, ki a húgára, lányára, feleségére gondolt. A bűnügyi nyilvántartóból kikeresték a szexuális bűnözők adatait sok évre visszamenőleg, a több mint ötven főt különböző szempontok alapján szelektálták, a rostán kiesetteket talonba tették, a fennakadt huszonöt embert egyenként elszámoltatták. Ám a hosszú hetek-hónapok alatt, míg a gyanúsíthatok alibijét ellenőrizték, míg egy pszichológustól jellemrajzot kértek, gyűjtötték az adatokoat, a szatír sem tétlenkedett. Ténykedésével félelmet ültetett a szekszárdi nők szívébe. Az „egyszerű" mutogatástól az erőszakos közösülésig és annak kísérletéig semmitől sem riadt vissza. Voltak, akik megmenekültek ölelő karjától, voltak akik nem. Előfordult, hogy a rúgkapáló és kiabáló asszonyt egyszerűen felkapta és mint egy gorilla futott vele, amíg valami meg nem zavarta. Szaporodtak a bejelentések, feljelentések, de az ügyön dolgozók gyanították, hogy nem minden hölgy jelentette a szatírral való találkozást. Ezeknek az asszonyoknak, lányoknak erősebb volt a félelmük és a szégyenérzetük. Ki tudja hány szekszárdi nőnek keserítette meg az életét a szatír? Erre sosem kapunk pontos választ. Rengeteg civilruhás rendőr és nyomozó figyelte a támadások környékét, a feltételezett tettes kedvenc helyeit. „Szerelmespárok" pásztázták a közterületeket, parkokat, minden este és éjjel, de a szerencse a szatírnak kedvezett. Sejtették már, hogy az elkövető egy és ugyanaz a személy. A sértettek elbeszélése is erre utalt. Már grafikai rajzot is tudtak készíteni róla, amit minden rendőr megkapott. Az elszámoltatások és az alibik ellenőrzése során is szűkült a kör. Végül egyetlen alaposan gyanúsítható férfi maradt. Hasonló tetteiért már jó pár évet töltött börtönben. Felismertetésre hívták be a sértetteket. S ők minden bizonytalankodás nélkül az ő fényképét választották ki a sok közül. Még, ha fényképen is, de újra szembekerültek támadójukkal, inzultálójukkal. A nyomozók figyelmét nem kerükék el az összeránduló arcok és a félelemtől kitágult pupillák. Ezért is szerették volna tetten érni a szatírt.,Csapdát állítottak. A bűnügyért felelős nyomozó Szecsei Zsolt volt a csali. A kollégákból nem kis derültséget kiváltva hajnalig kellette magát miniszoknyában, kozmetikus által kisminkelve, parókában, a szatír leggyakoribb támadási területén. De csend volt. Több tucat szempár kísérte feszült figyelemmel az áldozatot és a környéket. Mindenre felkészültek. Szecsei nyomozónál fegyver is volt, jól eszébe véste a főiskolán hallott jó tanácsot, amit egy ismerősétől kapott: inkább húsz ügyész faggassa, mint négy társa vigye a koporsóját. Ám a szatír otthon aludt. Talán valami szépet álmodott...' A felderítéstől a bizonyításig Míg a szatír álmából ébredezett, s míg megtámadott áldozatai ki tudja hányadszor izzadták át hálóruhájukat, a csapat eldöntötte: nem vár tovább, nem kockáztat több támadást. A felderítés alatt összegyűlt anyagot átadták a vizsgálati osztálynak. Berek László rend^fc zászlós, bűnügyi vizsgáló kapta a feladatot, hogy i™^ alaposabbban támassza alá a gyanút. A vizsgáló oldalról oldalra áttanulmányozta a feltételezett elkövető anyagát, szinte soronként jegyzetelt. Tudta azt is, hogy a kiküldött idézésre be fog jönni a szatír. Hisz ült már börtönben, így ő is tudja, ha elrejtőzik, csak még gyanúsabb lesz. így még van talán egy kis esélye. Nem volt A hanyagul eldobott papírzsebkendő lesz a megcáfolhataüan bizonyíték ellene. De ezt még nem tudta, ahogy a vizsgáló is csak reménykedett benne. A többórás kihallgatás után elvitte a balhé egy részét: részben beismerő vallomást tett. Ez és a tanúvallomások sora elég is volt az őrizetbe vételéhez. E naptól a szekszárdi asszonyok és lányok nyugodtan alhattak, kivéve a sértetteket. Nekik a bizonyítási munka során megint vissza kellett idézniük a szörnyűségeket. A házkutatást is megejtették: a sértettek'által leírt ruhadarabokat keresték és találták meg. A kórházban vért és ondómintát vettek a vélt szatírtól, amit szintén Budapestre küldtek elemeztetni. Igazságügyi elmeszakértő is megvizsgálta a gyanúsítottat. Ó kizárta nála az elmebetegségeket, így a büntethetetlenséget is. A grafológus a szatírtól szerzett írásminta alapján megdöbbentően pontos jellemrajzot készített róla és valószínűvé tette, hogy ő a lehetséges tettes. A bizonyítékok egyre csak gyűltek, s mind a gyanúsított ellen szóli De ő az erőszakos közösülés bűntettében ártatlan) vallotta magát. Akkor is, amikor poligráfus segítségé tanúsították ennek az ellenkezőjét. A hazugságvizsgáló gépet nemigen lehet becsapni. Már csak a betonbiztos bizonyítékra vártak: az ondók összehasonlító elemzésére és a vérminta kiértékelésére. Végre valahára rnegjött az eredmény: a nyomozók és a vizsgáló gyanúját erősítette meg - igen, ő az, a szekszárdi szatír. Az utolsó kihallgatás taktikája egyszerű volt, Berek László vizsgáló a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal szembesítette a gyanúsítottat. A szekszárdi szatír kitartott a részben beismerő vallomása mellett. Már csak az iratismertetés volt hátra. A gyanúsított és ügyvédje, aki a vizsgálat-bizonyítás minden lépésénél ott lehetett, nem is egyszer olvasta el a több mint ezer oldalra rúgó iratot. Nemcsak ők, a revízió is tanulmányozta az anyagot, megállapítva, hogy nincs benne felderítetlen momentum. A nyomozati anyag az ügyészségre vándorolt, hogy ott vádirattá lényegüljön át és segítségével elítélhető legyen a gyanúsított. És akkor egy pillanatra hátradőltek a nyomozók, a vizsgáló és a számtalan kolléga, aki az ügyön dolgozott. Leperegtek előttük az eltelt hetek-hónapok kemény, de olyan nagyon szeretett munkával telt napjai. Felidéződtek az asszonyok elgyötört arcai, a férjek magánakciói, a félelem és a düh képei. Nem tehettek róla, sok keserűség mellett elöntötte őket az öröm. Elkapták a szekszárdi szatírt. V. GANSZLER BEA Illusztráció: SZIRÁKI ZSOLT 11^ é^r I