Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-14 / 1. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JANUÁR 14. Lúgos város történetéből I. Aki a vasúti állomásról érkezik be Lúgosra, szinte mindjárt benne van egy nyugodt kisváros közepében, nincs meg a közúti forgalom vad irama, zsúfoltsága, ami akár a szomszéd városban fogadja. Rövidesen egy sétálóutcán bejutunk egy tágas térre, ahol a Temes partját szegélyező fák teszik festőivé az épületek falainak sorát. A Temes a város legszebb dísze. Átmegyünk a lugosiak kedves vashídján és ott vagyunk a városnak rangot adó hagyományos főtéren. Lúgos még az évszázadok alatt kialakult urbanizáció mintájára épült, központi piactérrel, azon a neoklasszicista városházával (1828), a kereskedők üzleteivel, a tér közepén a görögkatolfkus székesegyházzal (1852). A polgárai sok száz évi iparkodásáról és szorgalmáról tanúskodó épületekből alig maradt valami, az is alig háromszáz éves. Egy nagy tűzvész (1842) és egy árvíz (1912) segített helyet csinálni az újjáépítéshez. A múlt század neoklasszicista építkezéseiből igen kevés maradt. Megindult a polgári fejlődés a maga eklektikus, historizáló stílusával, a főtéren díszelegnek mellettük a szecessziós divat példányai. A tömbháznegyedek mellett azért épült egy pár eredeti elgondolású reprezentatív épület is, így a főposta épülete, az úgynevezett szakszervezeti ház és legújabban egy pár eredetibb elképzelésű bank és üzS1MON ISTVÁN helytörténész Lúgoson, testvérvárosunkban született 1911ben. Egyetemi tanulmányait Bukarestben, majd Kolozsváron végezte, tanári pályája is ott kezdődött. 1955-ben végleg szülővárosában telepedett le, azóta Lúgos és a Bánság történetének fáradhatatlan kutatója, immár negyven éve. letház. Mindennek a hátterét adta a kézműipar, mezőgazdaság és kereskedelem. A lugosi cívisek építették a nagy görögkeleti templomot (1766). A mellette álló torony a hagyományok szerint XIV. századi templom maradványa, amelyet 1658ban a török leégetett. A falai megmaradtak és 1726-ban a ma látható alakjában, kora barokk stílusát tükrözően újjáépítették, de 1831 után már nem használták. Akkor pusztult el a református templom is egy távolabbi utcában (Magyar utca), ugyanis fából épült és ezért porig égett. Ehhez kapcsolódik a kálvinista román iskola története is, amelynek nagy képzettségű tanítói voltak. Az 1582-ben megjelent első román nyelvű bibliafordítás - amely igen becses nyelvemléke a román irodalomnak -, a „Páliá" többek közt Moise Pestisei lugosi tanítómester közreműködésével készült. Ennek az iskolának másik nevezetes tanítómestere, Fogarasi István a kálvinista kátét fordította le román nyelvre (1648). Bronzkori leletek még nem is olyan régen kerültek elő a fold alól Lúgos területén, a jól ismert bronzbalta. Ilyen minden valamirevaló múzeumban látható. Jele annak, hogy a város területe már vagy 3-4000 éve szolgált emberi település helyéül. Lúgos először 1333-ban szerepel okiratban, a pápai tizedlistán: „Blasius Sacerdos de Lucas solvit pro III. pensas". Itt a Lucas néven szereplő Lúgos mellett még felsorol hat helységet a karánsebesi esperességből, így Karasó, Sebes, Hudus stb. Persze a templom és a gyülekezet, amelyben a plébános szolgált, és az esperesség néhány nemzedékkel előbb létesült. Egy 1369-ben kelt okiratban a Lugas név olvasható és ebben mint possessiót, birtokot említik. 1376-ban királyi várként ismert. Mint oppidumot, mezővárost az 1439-1440-es évektől kezdődően említik. (Folytatjuk) SIMON ISTVÁN helytörténész - Lúgos Mészöly Miklós hetvenöt éves Mészöly (családi nevén Molnár) Miklós 1921. január 19-én született Szekszárdon. A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1947-49. között megyei lapot szerkesztett, a hatvanas években a Porkoláb-völgyben regényeket írt. Vadas Ferenc MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS A SZÜLŐVÁROS című készülő könyvének részletével köszöntjük a jubiláló Kossuth-díjas írót, Szekszárd díszpolgárát. A gimnázium nevelési programjában város környéki kirándulások is szerepeltek az első osztálytól kezdődően. A formák gazdagsága és változatossága szempontjából kis hazánkban szinte egyedülálló Dunántúli-dombvidékről volt mit tanulnia a kisgimnazista Miklósnak, az alatta elterülő sárközi síkságról, az ártéri erdők flórájáról és faunájáról viszont, édesapjának köszönhetően, ő tudott a legtöbbet osztálytársai közül. Romantikusan szép lehetett e táj, míg 1854-ben a Duna folyásirányával Bátáig párhuzamosan kanyargó Sárvizet Palánknál keletre nem í