Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-12-22 / 24. szám
1996. DECEMBER 22. r , SZEKSZÁRDI HSAMAP Hji 13 G ondolataikban már otthon járnak. Mire e sorok napvilágot látnak, már hazafelé tartanak, ha nem már otthon vannak. Aminek semmi máshoz nem hasonlítható melegségét, varázsát, ők igazán érezhetik. Ok a sportolók, akik néhány évvel ezelőtt tehetségük kibontakoztatása okán jöttek át Magyarországra, a sors szereposztása után hozzánk, Szekszárdra. Akik az alábbiakban az ő karácsonyukról vallanak nem tekinthetőeek idegenlégiósoknak, sőt! Farkas Zoltán súlyemelő és Madaras Judit túl azon, hogy származásilag is magyar, már jogi értelemben is annak tekinthető. Harmadik alanyunk a kézilabdás szőkeség, Renáta Jancsarova sem az a légiós, akit a tudtával, vagy anélkül bárki csak úgy „eladhatna"... Mindössze csak két éve vendégszerepel a magyar kézilabdában, de már mindent, még a bonyolultnak tűnő kérdést is felsőfokon érti. Hiába no, Nyitra és környéke azért nem mentes magyar hatásoktól... • Szováta díszpolgára lesz Farkas Zoltán olimpikon bő öt évvel még alig ifjúsági versenyzőként települt át a nevezetes erdélyi Hargita vidékről Szekszárdra. Nem sokkal előtte érkezett a már magának román színekben is nevet szerző példakép Czanka Attila. Ha már az a jelentős magyar klub, a Szekszárdi Húsipari SE hívta, amelyik Czankát csábította, persze, hogy ő is ezt a klubot választotta. Különben is neki tettek ajánlatot, nem fordítva. Az ifjúsági és junior korosztályban többszörös Európa- és világbajnoki dobogós súlyemelő nem egy érzelgős típus, ő az, aki képes azonnal igazodni az új körülményekhez, hamar úrrá tudott lenni a másokat érzelmi válságba taszító honvágyon, de... Ennek ellenére - lett légyen szó bármilyen zsúfolt versenyprogramról: évszakonként hazavágyott. A tél az éwégi záróval, az ünnepek közeledtével adott volt, de egy alkalommal nyáron is és « zel is otthon volt. Miképpen nagy költőnknek, Petőik a képzetében mindig ott volt az Alföld, a látszat ellenére az enyémben is ott van a 900 méterrel a tengerszint feletti magasság a lágyan ívelő hegyvonulatokkal, a lábaknál található hét sós tóval, a bennük lévő kristálytiszta vízzel és a manapság mért ritkaságszámba menő halfajtával a pisztránggal - próbálta líraian megfogni a szülőföldhöz, a hazához való kötődést a kitűnő súllyemelő; akinek saját házikója is van Szovátán. De természetesen a december 26-ig gyorsan elrepülő napokon legtöbbet a szülői házban tartózkodik majd - nővérével együtt, aki szintén itt él nálunk, mégpedig Érden a családjával. Természetesen együtt mennekjönnek is. - Amikor megtudtam, hogy az ünnepek előestéjén hivatalos leszek a szovátai polgármesteri hivatalba, mégpedig azért, mert eddigi sportpályafutásomat elismerendő; a város díszpolgárává választanak, azóta még jobban várom a karácsonyt. Nagy megtiszteltetésnek, megbecsülésnek érzem. Én leszek a második, előttem Kusztos Endre festőművészt ismerték el ily módon. Igen ez az ünnepélyes, őszinte aktus, ceremónia adhat számára lelki táplálékot. Hogy mire is?! Klubja, a Húsipari SE és a körülötte kialakult bizonytalanság elviselésére, néhány napos elfelejtésére. - Hogy külsőségeiben mennyiben más minálunk a karácsony? Sokban eltér. Szinte mindenhol óriás méretű, de legalábbis az itteninél jóval nagyobb fenyők díszítik a házakat. A menü pedig 24-én este nem lehet más, mint az erdélyi töltött káposzta, amelynek speciális receptje van, amit kizárólagosan csak cserépedényben készítenek el, ami ízében fölözi az ittenit. Én nem tudom, miként csinálják, aki kívácsi, annak a Czanka Attila, aki készített már ilyet, biztosan elmondja. „Reni" bár és a szokásos Magától értetődő módon a Ferropatent Lazúr „szőke bombázójának" a gyökerei, kötődései nem lehetnek olyan mélyek, mint a közelebbi és távolabbi életét is Magyarországra tervezett magyar súlyemelőé. így a 22 éves Jancsarova nagyon várja már a fenyő ékesítette, mézeskalács-, avagy bejgliillatú éjszakát. A szüleivel való találkozást. No és a nagy kedvenc a snauzer kutyus. Havonta azért egy alkalommal Akiknek a haza még odaát van Élsportolóink (hit)vallása a karácsonyról bekopogtat a Nyitrától mintegy tíz kilométerre található kis falucskájába, de azért a karácsony egészen más. Ekkor az örök nyüzsgő, a kalandos, de egyúttal romantikus lélek „Renike" gyakorlatilag ki sem mozdul otthonról. Egy szem lány a családban, persze hogy ő van reflektorfényben. Éttől függetlenül ahhoz akkurátusan ragaszkodik, hogy ő vegye meg és díszítse is föl a fát. A kedves kis ajándékokat megvásárolta, de hogy mit, az titok, nekünk se árulja el mindameliett, hogy tisztában van vele: a december 22-én a tőlük több száz kilométerre megjelenő Szekszárdi Vasárnap aligha lehet e tekintetben ünneprontó. Hacsak!... Renáta nem visz haza az amúgy már pénteken kinyomtatott lapból... Persze egy ilyen hivalkodó férfiszem-legeltető külsővel még a szeretet ünnepén sem gubózhat be családi fészkébe. Mert a külhonban sportoló „Reni" népszerűségi csillaga odahaza változatlanul fényesen ragyog. A speciális kerácsonyi menü (káposztás, gombás, szilvás előétel, majd rántott hal krumplisalátával) elfogyasztása után ő is, mint megannyi honfitársa várja az éjfélt, a mise mintegy hétméteres valamelyik bajnoki meccsen - noha nem számít egyáltalán vallásosnak kihagyhatatlan. Nem gubózhat be már azért sem persze istenigazából nem is nagyon akar, mert egy - népszerűségét fényesen bizonyítandó - olyan éjszakai szórakozóhely megnyitására kérték fel, amelyet végül is róla neveztek el, a „Reni" bár nyitja meg kapuit a faluban. - Ha létrejött volna a csapat számára az a bizonyos szlovák túra, amiről korábban már szó volt, akkor a megnyitót úgy időzítettük volna - mondja Renáta Jancsarova, akiről még annyit illik tudni, hogy anyukája a falu kocsmárosnéja, negyedszázada a szakmában dolgozik. „Megtértem" Amennyire, mondjuk úgy mozgalmas a szlovák lány körül zajló élet anynyira csendes, látszólag esemény nélkülinek tűnik a KSC Szekszárd meghatározó játékosa, Madaras Judit körül. Aki vitathatatlan tehetsége kibontakoztatása okán települt át az erdélyi Gyergyószentmiklósról Magyarországra. Előbb a Diósgyőr színeiben szerepelt, onnét igazolta le a KSC Szekszárd. A kosárlabdacsapat irányítója nem kezeli diszkrécióként a témát: idekerülése után nem sokkal változás állt be életfilozófiájában, szemléletében: a szó legigazibb értelmében hívő lett. Noha amúgy templomba nem jár... - Ma már egészen másként látok, szívemben sok minden változott, amióta megtapasztaltam, hogy Isten valóságos. így a karácsony is más. A vele járó szimbólumok nem annyira fontosak, így a tradíciók sem. Ez a szeretet ünnepe, de akik csak egyfajta külső sugallatra csak ezeken a napokon tudnak szimpatikusak, kedvesek, szeretetreméltóak lenni, azok hamisak. Ettől - mégha anyagiakban gazdag is az ünnep - nem lesz más az adott személy, mégha fogadkozik is, mégha a karácsonyfa mellett - noha a fának igazándiból nincs köze az ünnephez minden szépnek, minden jó irányban változónak tűnik. - Akkor kik az igazi boldogság, a krisztusi szeretet birtokosai? - Boldogok azok az emberek, akiknek a szívük tiszta. * Három különböző sportágat űző sportoló. Három különböző embertípus. A magát az élet farkastörvényeihez igazító, de önmagát meg nem tagadó súlyemelő, a kedvesen, bájosan bohém kézilabdás, s az idealistává lett kosaras Hazatérnek, de... Mint mondják nagy valószínűséggel az új esztendőt, annak első másodpercét már a számukra megszokott hazai, szekszárdi környezetben köszöntik, ami jelzésértékű!... , - begye Az élvonal felé masíroz a Ferropatent-Lazúr A rá az NB I/B-ben jellemző fölénynyél és magabiztossággal gyűjtötte be sokadik győzelmét a FerropatentLazúr női kézilabdacsapata és őszi elsőként, a feljutás esélyeseként várja a tavaszi folytatást. Csupán egyszer szenvedtek vereségét a Ferencváros második csapatának otthonában, a többi meccsen hengereltek a több NB l-es kvalitású játékossal rendelkező szekszárdiak, akik - szurkolóik óhaja alapján is - vágyódnak vissza az élvonalba. S ha tavasszal nem öltik magukra azt a bizonyos, legtöbbjükre bő mellényt, akkor különösebb gond nem lehet, mert... Az egyetlen, aki igazán nagy rivális lehetne, a Fradi II. nem óhajt följutni, náluk bevallottan a kiváló utánpótlás-nevelésük, a képzésük eszköze a második csapat, így egy-egy meccs előtt nem mindig kimondottan az úgynevezett eredményességi szempontok döntenek a csapatösszeállítást illetően. A többi, a bajnokság elején még sötét lónak számító potenciális riválist pedig meggyőző fölénnyel „intézte" el a Ferropatent-Lazúr Szekszárd SE. Ennélfogva nem lehet gond ellenük idegenben sem nyerni. De a sorsolás is kedvez a szekszárdiaknak: a jelentősebb együttes ellen a szekszárdi, sokszor teltházas, „arénává" változtatott sportcsarnokban játszanak. Jön a Fradi, a Postás, a Dunaújváros, a Goldberger. A csapatot a kiesés utáni szakmai és morális mélypontról elmozdító pécsi származású tréner, Tabajdi Ferenc is alapjában véve elégedett a csapattal, de gondként említi a csapatépítés szempontjából az NB I/B-re zömmel jellemző stílustalanságot, azt az eszeveszett grundkézilabdát, ami jellemzi az amúgy mindenre elszánt, lelkes csapatokat. A szekszárdi tréner szerint mivel a durva és a keményjáték nem különül el, mivel az újonc játékvezetők hibás ítéleteik garmadájával tovább tördelik az egyébként sem folyamatos játékot, így egyszerűen képtelenség összetettebb védekezési variációkat, támadásvezetési figurákat gyakorolni. Talán majd azokon a meccseken, amikor a mezőnyből kiemelkedő csapatok jönnek, de keresni kell majd a lehetőségeket, hogy a hétköznapi tréningek mellett, illetve helyett élvonalbeli csapatokkal mérkőzhessenek meg.
