Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-22 / 24. szám

SZEKSZÁRDI 1996. DECEMBER 22. ^ VASARNAP talanság, alattomosság, a képzetlenségből adódó hiba, mint nálunk, ami mindig vitákra, félreértelmezésekre, más aspektusból való megközelítésre ad okot. Könnyebb itt bíráskodni, bár az ASE játékosai egy-két kinti bíró működésétől nem voltak elragadtatva, de nem lenne etikus, ha én erről értekeznék. Noha a sok nagy hazai és nemzetközi csatán már többször bíráskodó szekszárdi játékvezetőnek a civil „berendezkedéseire" is hat a kosárlabda, több minden annak alárendeltségében jelentkezik, ennek ellenére nem tekinthető egy rossz értelemben vett szakbarbárnak, akiről csak úgy leperegnének más dolgok. Mint az utazás, az ismeretszerző célzatú nagy világcsámborgások őszinte híve, turisztikai szempontból is sokat kapott ettől a lényegében ajándék úttól. - Memphis, mint Elvis Presley szülővárosa, New Orleans, ahol szerencsénkre akkor tartottak a város nevezetes terén egy nagyszabású dzsesszfesztivált a világ legismertebb együtteseinek fellépésével, amikor odaérkeztünk, a denveri repülőtér gigantomániája, Atlanta az olimpia utóérzésével, a lebontásra ítélt olimpiai stadionnal, Oklahoma City, Tulsa a leghíresebb amerikai rákközponttal, a jók között is a legjobb Roberts egyetemmel. Ezek után nem kívánhatok mást magamnak, mint azt, hogy legyen lehetőségem bepillantani a még csak álmaimban létező nyugati, illetve keleti partvidék nagyobb városaiba. B. Gy. Amerikában hango

lt a szekszárdi kosaras bíró „Ez a bő két hét, amit az Egyesült Államokban kosárlabda ürügyén eltölthettem, számomra katartikus élmény volt, segített megfejteni az amerikai kosárlabdavarázs lényegét, láthattam, érzékelhettem nagyságukat, hegemóniájuk okait, a kosárlabda, mint életforma tárulkozott ki előttem. Amiért nem lehetek eléggé hálás az Atomerőmű Sportegyesület ügyvezető elnökének, Juhász Sándornak, aki engem választott a nemzetközi minősítésű magyar bírók közül a feladatra, ügy a tengerentúlon, a kosárlabda ősha"zájában a legendás Kassai Ervin óta első magyar játékvezető vagyok, aki Amerikában bíráskodhatott." Ezek a pátosszal átitatott mondatok a szekszárdi Szabó Györgytől valók, aki operációkat igénylő Achilles-ínsérülése miatt csaknem két évre kényszerűségből kiszállt a hazai ós nemzetközi körforgásból, aki néhány hónappal ezelőtt még azért nyugtalankodott, hogy jó lesz-e a lába, illetve a sarka a hőn óhajtott visszatérése során, nemhogy az általa bálványként tisztelt magyar bíró zseni a nemrégen Münchenben életműdíjat átvett Kassai Ervin nyomdokaiba lépjen. Azonban az átélt kínok, passzív rezisztenciában telt napok után a Fortuna rámosolygott. - Éppen jókor, hisz visszatérhettem a kosárlabdás közéletbe, hallatlanul sokat kihagytam. Ezek után kell-e mondani, mit jelent egy ilyen lehetőség, túra... - jegyezte meg a még mindig az út hatása alatt levő jellegzetes bajuszú, ismeretséghiányban aligha szenvedő Szabó György. Pedig nem a szokásos európai módon kellett vezetni: rendszerint két hazai bírót kapott, a kosárlabda apostolai ugyanis a tévedéseket a lehető legminimálisabbra szeretnék redukálni, így három bíró működik. - Ennek szele már Európát is megcsapta, még egy-két év és a FIBA minden tagországában bevezeti. Ízelítőt kaptam belőle, és úgy érzem, gyorsan akklimatizálódtam, működik a dolog a több szem többet lát elve alapján. Természetesen itt is van egy vezetőbíró, akinek a szava vitás esetekben döntő, de a gyakorlat az, hogy nincs alárendeltségi, hanem sokkal inkább konstruktív együttműködési viszonyban a másik kettő a vezető bíróval. Kilenc mérkőzés várt a jobb egyetemi csapatok ellen a paksi kosarasokra, miközben hol repülővel, hol autóbusszal szelték át a közép-, illetve déli államokat a Tulsatól Atlantáig. - Miközben néztem ezeket a meccseket a kosárlabdára kitalált, arra adaptált, minimum tízezres egyetemi csarnokokban, föl tudtam fogni, hogy mi az a fizikai, illetve technikai fölkészültség, amitől sokkal jobban ők az európaiaknál. Amitől ők legalább annyira a levegőben is játszszák ezt a csodálatos sportágat, mint a földön, amit ők éppen az NBA-val, az NBA-ban való kicsúcsosodással képesek művészi tökélyre emelni, amiért milliók őrjöngenek, aminek következtében az átlagamerikai mindennapjait is áthatja a kosárlabda. Nem tudsz úgy létezni, hogy ne botlanál bele a sportágba. Minden valamirevaló utcasaroknál ott a palánk, egy kisebb üzlet, várakozóhely előtt úgyszintén. De nem tudsz úgy várakozni, elbambulni, hogy ne találkoznál vele. Mert a McDonaldsban vagy bárhol másutt az éppen melletted, előtted levő videó valamelyik meccset vagy éppen a sztárt mutatja. Az aktuális reklámdömpingben biztosan feltűnik a világ legújabb kölnitalálmányát szagoló Michel Jordán és így tovább... s olyan ez mint a Pepsi-vagy a Coca-Cola-érzés: - egy életre szólóan ragadós. Annak is sikk kosarazni, akitől az NBA avagy az egyetemi bajnokság sztárjai nyugodtan aludhatnak. No, és bekerülni egy egyetemi csapatba a sok száz közül, az már valami nagy dolog. A komoly költségektől mentesítő ösztöndíj miatt, no és az az élmény, amit egy-egy ilyen meccs jelent. A játékos minden meccset óriási megtiszteltetésnek érez, az az alázat a játék és a közönség iránt, ahogy egy-egy csapat bevonul, leírhatatlan. No és mindezt szabad, lehet fokozni az NBA-val. Ezeknek a sokoldalúan képzett, a sportágat vallásként felfogó srácoknak öröm vezetni, mert nincs annyi szabály-