Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

16 1996. DECEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Húsz éve annak, hogy megnyílt az egykori Úttörőház, a mai Gyermekek Háza. Húszéves a Gyermekek Háza Az intézmény a huszadik születésnapját olyan vetélkedővel ünnepelte, amely csakúgy mint az eddig szervezett programok, a fiatalok kikapcsolódását és szórakozását biztosította egy teljes estén át, hiszen a középiskolások számára meghirdetett program november 29-én délután hat órától éjfélig tartott. Eközben mindössze néhány rövidebb szünettel megszakítva kipróbálhatták tudásukat. Például a tíz-tíz fős csapatok azon tagjainak, akik az írásban erősek, a Gyermekek Háza nevében végrendeletet és egy adott cég reklámszövegét kellett megírniuk. Akik a sportban ügyesek, váltóversenyben és autótolásban vettek ^fct. Annak a feladatnak a végeredménye, amelyben a csapatoknak a lehető legl^Klabb és a lehető legöregebb személyt kellett „felmutatniuk", pusztán a szerencsén múlt. Ugyanez volt a helyzet, amikor egy fényképész tett fel kérdéseket a versenyzőknek azokkal a jelölésekkel kapcsolatban, amelyek a filmtekercsek dobozain találhatók, hiszen jobb híján mindenki a tippelésre hagyatkozott. Az események nagyon jó hangulatban zajlottak. Nagy nevetés kíséretében próbálkoztak a résztvevők a csapatok egy-egy tagjára a legtöbb ruhadarabot feladni, vagy különböző könyvcímet némajátékkal elmutogatni. Azoknak is jutott feladat, akik tehetséges rajzosnak vallották magukat: illusztrációkat, emblémákat kellett tervezniük. A vetélkedő a szurkolótáboroknak is kellemes kikapcsolódást nyújtott, sőt, néhány versenyszámban ők maguk is részt vehettek. A leírtak bizonyítják, a szervezőknek élénk a fantáziája, csupán az éneklésről feledkeztek meg. A verseny alatt elég idő volt arra, hogy a rivális csapatok tagjai megismerkedjenek egymással és ennek köszönhetően jött létre egy igazán kellemes és barátságos légkörű megmérettetés. A vetélkedő harmadik helyezettje a Bezerédj István középiskola 3-as számú csapata, a második a Garay János Gimnázium 5ös számú csapata lett. Az itt fel nem sorolt résztvevőknek is sok örömet szereztek a rendezvény támogatóinak nagyvonalú ajándéktárgyai és utalványai. Vajon az ilyen játékokra tényleg csak évfordulókon és születésnapokon van szükség? Egyáltalán van Szekszárdon még egy olyan szervezet, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek egymással, hogy a legkülönfélébb versenyszámokban mérjék össze tudásukat? Vajon szükség van-e erre? A kérdéseket sajnos nem mi fogjuk megválasztani. Aszódy Eszter Béla-napok a kultúra jegyében Az I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola falai között zajlanak a hétköznapok. Nekünk, diákoknak lehetőségünk nyílik elsajátítani az általános műveltséghez szükséges tudást, tapasztalatokat, ismereteket. A gimnáziumon belül nemcsak bizonyos alkalmakkor kap fontos szerepet a kultúra, a művészet, hanem egy egész tanéven át. Gondolok itt a suligalériában megrendezett kiállításokra, színház-, hangverseny-és operalátogatásokra. Talán ez az oka, hogy mindig kellemes és kiegyensúlyozott a légkör a kívülről ódonnak ható, szürke épületen belül. A testnevelésórák fizikai megterhelésének köszönhetően a szellemi munka nem számít olyan nagy nehézségnek, sokkal inkább a jövőhöz szükséges erőfeszítés egy részének tekinthető. Felfrissülést hoznak még a sportesemények, mint például kosárlabda-mérkőzések, asztaliteniszmeccsek, edzések. Évente megrendezzük névadónk tiszteletére összeállított kulturális műsorunkat, melyhez egy-egy színdarab-bemutatás is tartozik. Énnek létrehozásában, kivitelezésében sokat segítenek a szülők, tanárok. A Béla-napok változatos programja idén is majdnem egy héten át tartott, széles skálán mozgott a vetélkedők témája. Iskola- és művelődéstörténetből, sakkból, kosárlabdából, kémiából, fizikából, számítástechnikából, környezetvédelemből valamint földrajzból mérhettük össze tudásunkat. Felpezsdítette a légkört a kétfordulós angol műfordítási verseny is, melyen 50 pályázó indult a megye 10 középiskolájából. Fontos megemlíteni még az I. Béla kosárlabda-kupát, melyre a Dienes Valéria Általános Iskola tornatermében került sor. Iskolánkban színes és sokoldalú az élet, amit rögtön megérzünk, ha átlépjük küszöbét. Reméljük, hogy a jövőben erről egyre többen győződnek meg személyesen. Miss Flurry A gimnázium szírjátszói is felléptek Kicsiny hazánk történetében ^^ször november végén adott (Hpicertet a BS-ben - az európai ^NO CODE" turné keretén belül a Seattle-i rockzene „nagypályás" zenekara, a Pearl Jam. A kezdést 19 órára írták és ennek megfelelően fél hatkor már ezres tömeg ácsorgott a bejárat előtt. A jegyünkön feltüntették, hogy nagyfokú ellenőrzésre számíthatunk. Hát ez kissé gyorsabban zajlott, mint vártuk: a jegyszedő-motozó meglepő kedvességgel belökött bennünket, hogy „Na befelé!". Sebaj, itt akkor is a Pearl Jam játszik ma este! Hét óráig nagyon lassan telt az idő, és a tömeg sem akart gyarapodni. Nem számít, családiasra vesszük a figurát. Pontban hét órakor azonban lámpa le, Flashback be. Mármint az előzenekar, amelyet a Pearl Jam Seattle-ből hozott magával. A lendületes, kissé punkos négytagú formáció a nézők jelentéktelen részét tudta csak megmozgatni. Főleg az angolok és az amerikai katonák indultak be, belőlük egyébként volt bőven, csakúgy mint szlovákokból és osztrákokból. Volt egyszer egy Pearl Jam Háromnegyed 8-kor aztán leléptek a Flashback tagjai. Hát akkor jöjjön aminek jönnie kell. De nem jött, legalábbis negyed 9-ig. A tömeget, ami addigra szinte teltházasra duzzadt, sehogysem lehetett kordában tartani. Közben már szinte fél órája rohangáltak a roadie boyok a színpadon, mindegyiknél egy-egy gitár vagy zongoraméretű pedálsor. 8.12, tűz a színpad szélén, aztán... Ni-ni, egy Eddie Vedder! Ez volt az a pillanat, amikor elszabadult a pokol. A színpadtól körülbelül nyolc méterre lehettünk, mégis győztünk állva maradni. Bejöttek a többiek is: Mike McCready - gitár, Jeff Áment - basszus, Stone Gassard - gitár és Jack Yrous - dobok. Az új album nyitószámával kezdték a koncertet, majd következett egy húzós nóta. Hiába igyekeztünk olyan nagyon, az állva maradás nem jött be, győzött a gravitáció: hárman alattad, nyolcan rajtad. Tuti képlet, amelyhez adjunk hozzá még egy „könyököst" az orrodba, egyet a hasadba. Nagyon király! Na kifelé innen, de gyorsan. Kissé hátrébb húzódva jobban érvényesül a díszlet is. Egyszerű, de tuti: gyertyák mindenütt. A háttér, amelyet alulról világítanak meg, hol sárga, hol kék, hol meg lila fényben úszik. A vibráló vörös tökéletesen imitálja a lobogó tüzet. Hirtelen egy erdő képe jelenik meg a vásznon egy gyönyörű nóta kíséretében. Minden tökéletes: nyugi van és Eddie bátyóékat is látni. Innen kissé nehéz lesz objektíven szemlélni a dolgokat, hiszen mégiscsak a kedvenc zenekaromról van szó. Vagyis bocsánat a szubjektív hajlamokért. Döbbenten figyelem, hogy ők ott, én meg itt. Hihetetlen. A furcsa érzés csak napok múltán hagy alább, most már józanabbul látom a dolgokat. Nyolcvan percet játszanak, mindent ami számít: az összes albumról kiválogatták a tuti slágereket, amikre hatalmas tombolás a válasz. Én is inkább hallom a tömeget, mint őket, hiszen mindenki a szöveget fújja vagy éppen ordít. Eddie Vedernek azonban csak egy intésébe kerül és mindenki elhallgat. Lassan befejezik és lelépnek a színpadról. Eszméletlen ordítás, dübörgés és füttyszó. Tíz perccel később újra színpadon a Pearl Jam, és háromnegyed órás fergeteges ráadás következik. 11 óra tájékában aztán végleg elbúcsúznak, és megköszönnek mindenkinek mindent: Thank you, and you, and you... See you next time! Tehát még eljönnek hozzánk! A Pearl Jam hamisítatlan minőséget nyújtott: a hangzás és a díszlet is profi. Végül mi is kimegyünk a küzdőtérről. Mindenhol gyötört, döbbent arcok. Bátran mondhatom, egy óriási élménnyel lettünk gazdagabbak. Ress Gábor (Szekszárd)