Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-11 / 3. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1996. FEBRUÁR 11. Lúgos város történetéből III. SIMON ISTVÁN helytörténész Lúgoson, romániai testvérvárosunkban született 1911-ben. Egyetemi tanulmányait Buka­restben, mqjd Kolozsváron végezte, tanári pályája is ott kezdődött 1955-ben végleg szülővárosában telepedett le, azóta Lúgos és a Bánság történetének fáradhataüan kutatója, immár negyven éve. Az 1848. március 15. pesti esemé­nyek híre napok múlva ért el Lúgosra. Március 19-én fali hirdetések útján ér­tesült a polgárság róluk. Nagy a lelke­sedés, de a város gondoskodik a rend biztosításáról és nemzetőrséget tobo­roznak. A románok a nevezetes június 27-i nagy népgyűlésen kifejezik kíván­ságaikat a román nyelv használatáról, de főképpen követelik az elszakadást a szerb egyházi hierarchiától, saját püs­pököt sürgetve. A kiírt képviselő-vá­lasztáson nevezetes személy, Eftimis Murgu lesz a képviselő, nagy szervező­je és irányítója a népgyűléseknek. Mint képviselő, tagja a debreceni országgyű­lésnek, amely megszavazta a Habs­burg-ház trónfosztását. Mindezért a forradalom leverése után börtönbe ke­rült. csak a későbbi amnesztia után szabadult és ügyvédi gyakorlatot foly­tatott. A gimnáziumi oktatás, mondhatjuk 1800-ban indult. A Lúgoson megtele­pedett minorita atyák magánúton ok­tattak, de tanítványaikat Aradra, Sze­gedre vitték, ahol érvényes vizsgát te­hettek. Jellemző, hogy ilyen nehézsé­gek ellenére is folyt oktatás, míg 1828­ban megkapták a nyilvánossági jogot. 1837-ben a város és a megye áldozat­készségéből felépült a gimnázium épü­lete, a mai vashíd bal parti hídfőjénél. A tanítási nyelv a latin és a magyar volt. Pecsétjén ez áll: „A lugosi róm. katol. magyar gimnázium pecsétje". 1843­ban már 117 tanulója volt a VI poesis osztálya. 1841-ben a tanulókkal színda­rabot adtak elő latin nyelven, a minori­ták refektóriumában. Az utolsó tanév az 1848-as események miatt 1850/51­ben volt. Újra 1856. október 17-én in­dult meg a tanítás, német nyelven. Az 1857/58. tanévben fakultatív tantárgy­ként bevezetik a román és a magyar nyelv oktatását. 1861-ben az oktatás nyelve a magyar lett, később a IV. osz­tállyal kezdődően német nyelvet is ok­tattak. 1897-ben új, nagyobb, dísze­sebb Temes-parti épületbe költözött az iskola. 1876-ban a „Miasszonyunk­ról elnevezett apácarend nagyobb leányiskolája nyílt meg és működött 1948-ig. 1768-ban épült fel a görögkele­ti iskola a templom mellett. A rendre megnyíló egyházi iskolákon kívül ma­gén- és állami iskolák is nyílnak. 1835-ben épült fel a színház, a római katolikus templom szomszédságában, ahol a 60-as években Havy Mihály tár­sulata előadta Erkel operáját, a Bánk bánt. Az új színház 1900-ban nyílt meg a Temes partján. Újabb a Temes-parti A Temes két partján fekvő Lúgos mai képe szakszervezeti ház, közel 400 férőhely­lyel. Régi és nagy hagyományokkal bír az „Ion Vidu"-kórus, kitűnő karmesterei magas színvonalon tartották. Az utób­bi években Verdi Requiem, Beetho­ven IX. szimfónia, Karfantázia, és Hándel, Gluck nagyobb műveit adták elő a temesvári szimfonikus zenekar­ral. Egyik reprezentatív zenekara az or­szágnak. A város magas énekkultúrájá­ra jellemző a számos innen elszárma­zott operaénekes, élén a neves Traian Grozavescuval. 1852-ben létesült a Lu­gosi Magyar Dal- és Zeneegyesület. Igényes repertoárt tartott műsoron, a harmincas években előadták Kodály Mátrai képek, Krisztus és a kufárok cí­mű műveit. A szimfonikus zenekar a húszas években alakult, a fúvósokat a helyőrségi katonazenekarok adták. Mozart- és Beethoven-műveket is be­mutattak, helyi szólistákkal. A város képéhez tartozik a sportélet is. Az igen népszerű birkózásnak volt a legrégebbi hagyománya. Az első fut­ballcsapatok az 1910-es években ala­kultak. 1840-től működik az uszoda, a 20-30-as években fél tucat teniszpá­lyán játszottak. A vasúti közlekedés 1876-ban indult Temesvár-Lugos között, azután sorra Karánsebes, Maros, Illye és Buziás fe­lé. Műszaki érdekesség a ruszkabányai bányatársaság által 1833-ban (!) épült vashíd a gavosdiai országúton. Bár tönkrement, de így is technikatörténeti jelentőséggel bír. A múlt század 70-es éveiben alapították az első pénzintéze­tet, a Lugosi Takarékpénztárt. A gyár­ipar első képviselői a malmok, a kapta­fagyár, a szövőgyárak, selyemfonoda (1905), bútorgyár (Stöckel) és a tégla­gyárak. 1851-ben Lúgoson 1407 ház van 8004 lélekkel. 1890-ben 15 ezer la­kos volt. Napjainkban közel 51 ezer a lakosok száma, ebből 5453 magyar nemzetiségű. íme ennyi fért egy rövid jellemzés­be, mert ez volt a szándék, nem pedig útikönyv, vagy történelmi beszámoló. Mert ez a város az ország szélén elég hányatott körülmények között elhagy­ta versenytársait, kisugárzó művelődé­si központ, az életlehetőségeket élel­mesen megragadó, lehetőleg derűsen élni akaró emberi település. Higgyük el, hogy továbbra is az marad. (Vége.) SIMON ISTVÁN helytörténész, Lúgos Kertbarátok Köre Elnökválasztás után Ferenc Vilmos bővíthette tár­sadalmi tisztségeinek számát, amikor a közelmúltban egyhan­gúlag elnökké választották a szek­szárdi kertbarátok. Az elnök úrral az éves programtervezetről be­szélgettünk. - Idén immár harmadik alka­lommal indítjuk a vincellérképző tanfolyamot, a Babits Mihály Mű­velődési Központban. A Kertba­rátok Köre tagjainak 500, a „civi­leknek" 1000 Ft-ot kell befizet­niük. Tavaly kétszázötvenen je­lentkeztek erre a képzésre, remé- i lem az idén is ilyen nagy lesz az' érdeklődés. A tanfolyam márciusi záróprogramja egy tanulmányút lesz Pécsre, ahol metszési bemu­tatót nézhetünk meg. Még feb­ruárban megtartjuk borverse­nyünket, melynek eredményhir­detése a február 17. borbálon lesz. <- Ilyen mozgalmas a többi hó­nap is? - A júliust kivéve igen. Szeret­nénk részt venni minden fontos és érdekes eseményen. így a Sző­lő- és Borkultúra Alapítvány szer­vezte Szekszárd Borvidéki Borút ünnepélyes megnyitóján; a Pün­kösdi Bortúrán. Növényvédelmi őijáratra is elmegyünk. Júniusban az Alisca Bornapok szakmai és kulturális programjain is ott le­szünk. Tanulmányutat szerve­zünk Ausztriába a VINOVA nemzetközi szőlészeti és borásza-' ti kiállításra, ahova a világ minden részéről érkeznek kiállítók. A szeptember is sűrű hónap lesz: Budapestre utazunk a nemzetkö­zi borfesztiválra, de bizonyára jól érezzük majd . magunkat váro­sunkban, a szüreti fesztiválon is. November legfontosabb esemé­nye, az Alisca Borrend kezdemé­nyezte Márton-napi borszentelő ünnepség és a budapesti FOO­DAPEST kiállítás. A december már nyugodtabb lesz, a Magyar Mezőgazdaság című lap szerkesz­tőségéből várunk vendégeket az író-olvasó találkozónkra. Termé­szetesen e nagyobb programokon kívül éljük a szokásos „klubéle­tünket" is. - Ha valaki szeretne belépni a tagok sorába, mit kell tennie? - A művelődési központban ta­lál meg bennünket és a tagdíjbefi­zetésen kívül, melynek összege évi 500 Ft, más feltétele nincs is, hogy tagként köszönthessük. V. G. B. /

Next

/
Thumbnails
Contents