Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

16 1996. DECEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A siófoki elnök szúrta ki magának Bozsér Gyuri újra az NB I-ben Nagy vargabetűk után újra az élvonalban futballozik a szekszárdiak nagy kedvence Bozsér György. Fölkerült már utánpótláskorúként az álmainak netovábbjátjelentő Vasashoz. Tehetsége révén - még Mészölynél igen fiatalon be is mutatkozhatott ott, de a sűrű edzőváltozások közepette nem tudott megragadni. Jött ő bizony szívesen szülővárosának hívó szavára az NB II-be, ahol jól érezte magát, maradt is volna, ha nem következik be az a zuhanórepülés, ami végül is a harmadosztályt jelentette. Ekkor lépnie kellett, hiszen egy olyan fiatal emberről van szó, akinek céljai voltak-vannak a futballban. A helyi kötődés miatt az NB Il-es paksiak ajánlatát fogadta el, annak reményében, hogy az atomváros ugródeszkát jelenthet az élvonal felé. „Nem úgy alakultak a dolgok ahogy elképzeltem. Ott abban a közegben nem sikerült olyan teljesítménnyel előrukkolAn, amellyel felkeltettem volna az ér^Klődést. Maradhattam volna, de nem igazán éreztem jól magam Pakson, s a pénzem sem volt és lett volna annyi, ami motivált volna. Ekkor fogalmazódott meg bennem, ha már elillanóban az NB l-es álmok, akkor próbáljam meg pénzre váltani futballtudásomat. Az osztrák harmadik ligába szerettem volna kijutni, amelynek jövedelmezősége egy jó szerződés esetén annyi lehet, mint egy hazai NB l-es csapatnál. Ehhez persze az is kell, hogy ne legyen élő profiszerződésem valamelyik hazai klubnál, így kapóra jött az NB III-as Szekszárd ajánlata, amelynél a munka mellett fociztam. „Ekkor melyik vált fontosabbá a munka vagy a futball?" „Úgy gondoltam, hogy az NB III-ban olyan kiugró teljesítményre lehetek képes, amely után könnyebb út vezet az osztrákokig. A munka az a foci alárendeltségében voltjelen - amolyan jövedelempótló, hiszen a félamatőr futballal nem kerestem annyit, amiből gondtalanul élhettem volna a feleségemmel." ^^Bozsér György a gólerős középpályás ebben a szezonban valósággal szárnyal az UFC Szekszárdban, minden megmozdulásban benne van a gólveszély, helyzeteit könyörtelenül kihasználja. Október végén újra jelentkeznek érte de nem a sógoroktól. „Már nyáron igazolódtak a megérzéseim: az NB III-ból is érdekes lehetek valamelyik NB l-es csapat számára. A pécsiek érdeklődtek. Néhány hónap múlva pedig jött a Siófok jóval komolyabbnak tűnő ajánlattal. Persze, hogy elfogadtam." Mivel az ügyvezető elnök Illés János pécézte ki magának Bozsért, a szakosztályvezetés csak hallomásból vagy még úgy se, tudott róla, így újfent bizonyítani kellett, hiszen egy NB IŰ-ból érkező kellő mértéktartással hovatovább szkepticizmussal fogadnak. Mert ilyenkor reflexszerűen arra gondolnak a szurkolók, hogy biztosan azért futballozott a harmadik vonalban, mert már csak ennyire tellett. A szekszárdi fiúra azonban ez a séma nem volt ráhúzható. Jószerivel ott, vagy inkább úgy folytatta, ahogy nálunk abbahagyta. - Egy gól, három gólpassz, több áüagon felüli teljesítmény a mérlegem, amivel elégedettek a siófoki vezetők. Jól érzem magam, a csapatot is jónak tartom, olyan amelyiknek osztályozó nélkül bent kell tudni maradnia. Szerződésem december 31-én lejár, szeretném legalább júliusig meghosszabbítani mondta a focisták között példás magánéletűjátékos, aki ezen dialógus után éppen szerződni indult a délelőtti busszal Siófokra. Valahogy az osztrák pénzes hakniról nem esett szó... Az év nagy kiugrása a szekszárdi sportban Unió Box Team Szekszárd Hogy ebben az évben nagyobb teret szenteltünk a szekszárdi ökölvívásnak, az magától értetődő volt. Az Unió Box Team Szekszárd profi istállója olyan versenyzőket és eredményeket produkált, amely a hazai média érdeklődését is felkeltette. Ők azok, akik új színt vittek, hoztak a szekszárdi sportba. Azzal, hogy egy olyan sportágról van szó, amelyre a jelenleg prioritást élvező szekszárdi futballhoz, kosárlabdához, kézilabdához hasonlóan van tömegigény. Ez az emúlt évek szekszárdi gáláin egyértelműen bebizonyosodott: szinte kivétel nélkül telt házat hoztak ezek a profi ökölvívó-események. Értékek azzal a helyi palettán, hogy gigantikus céljaik vannak, már most figyelemreméltó nemzetközi eredményekkel rendelkeznek: két versenyzőjük, a pehelysúlyú Bognár László és a könnyűsúlyú Kalocsai Zoltán a WBU-világszervezet nemzetközi bajnoka, az előbbi világbajnoki kihívó. De mögöttük sikerre éhes, arra alkalmas versenyzők sora, mindenekelőtt az Erős-Elekes-Szili trióval. Az 1996-os év mindenképpen frontáttörést hozott, a Magyar Professzionista Liga ezévi létrejöttében is oroszlánrészt vállaló szekszárdi székhelyű bokszklub életében. Az évadzáró összejövetelüket megelőzően, egy villáminterjúra kértük fel a már ügyvezető igazgatóként funkcionáló csapatfőnököt Rácz Györgyöt. - Jól látom, ha azt mondom, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet. - Ha lehetne azért konkretizáljuk a kérdést. - Nagy sikerekkel tele a padlás, a magyar profi ökölvívás lassan egyet jelent az Unió Box Team-el, olyan sikereket értek el, ami után egy 600-as Mercédeszből kéne kiszállnia, merthogy a profiban ugye pénz van, de ehelyett már napok óta itt van egy húzós összegű telefonszámla, ami kiegyenlítésre vár. Lehet, hogy átléptem a diszkréció határát? - Jó a hasonlat, de azért finomítom. Valóban lehet keresni a profi ökölvívásban, de ez nem azok közé a területek közé tartozik, ahol egy-két év leforgása alatt csak úgy milliókat el lehetne tenni. Kemény világ, amelyben keményen meg kell dolgozni a pénzért. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy ami összejött, azt befektetjük, mégpedig azokba a srácokba, akik a későbbiek során profittermelők lehetnek. Mivel a szponzorok még nem sűrűn tolonganak, így év vége felé többet is áldoztunk, mint amire teherbíróképességünk adott, de... Nem sírunk, még csak fél szemmel sem, úrrá leszünk a mostani problémán, és jövőre talán már anyagilag is kedvezőbb év elé nézünk. - Mik a tervek? - Mindenekelőtt egy világbajnoki döntő létrehozása valamelyik arra predesztinált versenyzőnknek. S azt szeretném, hogy Magyarországon jöjjön létre ez a meccs, ami egyúttal a szó legigazibb értelmében sporttörténelmi lenne, hiszen magyar ökölvívónak ilyen lehetőség még nem adatott meg. Ez nem olcsó mulatság, egy ilyen meccs és az e köré szervezendő program minimum ötmilliónál kezdődik, de a sportértéke ennek akkora, hogy azért nem látom reménytelennek a helyzetet. A nyugat-európai tumézások mellett természetesen szeretnénk több gálát is rendezni, mindenekelőtt itt Szekszárdon, mert a szó igazi értelmében ez a mi városunk, otthonunk. Nyitni kívánunk újra a városi, illetve a városkörnyéki gyerekek felé: szeretnénk megoldani, hogy a profik mellett egyre több fiatallal fo Jalkozzunk, hogy megtaláljuk az új Bognárokat, Kalocsaiakat, Erősöket. év vége felé igencsak pénzszűkében álló és csak a jószerencséjükben bízó szekszárdi sportegyesületek álmélkodó csodálkozással konstatálták, hogy az egyik klub gondjainak orvoslására milliós gyorssegélyt kap a város kasszájából. Mivel a Ferropatent-Lazúr SE Szekszárdról volt szó, így sportberkekből a lázadás és az irigység nyilainak tucatjai záporoztak a „nagy mahinátornak titulált elnök Horváth Ferenc felé. Aki egyébként nem csinált semmi rendelleneset, törvénytelent, hovatovább még csak etikátlanságot sem, csupán azt tette amit sokan tesznek országszerte: erősen lobbizott. Hogy esetleg kézzelfogható tőkét kovácsoljon abból, hogy a kézilabda élvonalbeli búcsúja ellenére is a legnépszerűbb sportág a városban. Persze lobbizni tudni kell, ezt is fel kell építeni, mert... Ha a kassza megüresedésének pillanatában készül egy iromány a T. közgyűlés felé, akkor az hiába kerül Kulissza egyből a szekszárdi honatyák elé, aligha valószínű, hogy érdemben foglalkoznak vele. De ennek ellenkezője történt. Az éles nyilakat persze egyelőre senki sem lőtte ki, mert azért ebben az akcióban benne volt annak az esélye is, hogy mások is jótjárnak. Tiltakozása jeleként a városi sportpaletta többi egyesülete is beadta többszázezres, illetve milliós kérelmét. Amit a képviselő-testület nem söpörhetett le az asztalról, hiszen ebben az esetben kilóg a lóláb, többen okkal és joggal azt az állati szőrből készült télikabátot, a bundát emlegetnék. No nem a már ránk köszönt tél miatt... A képviselők kényszerpályára kerültek, morálisan nem tehettek mást minthogy igent mondjanak a négy és fél milliós sportsegélynek. Heuréka!... Nyílvesszők helyett gratuláló telefonok érkeznek a kézisekhez, elnöküket, akit a pokol tornácára kívántak pár héttel ezelőtt, most a mennybe küldtek. Aki akarva-akaratlanul a városi sportnak lobbizott ki pénzeket. Erre szokták mondani: ügyesIgen, mert ha ezeket történetesen a klubok kollektíven nyújtják be, akkor nagyobb a valószínűsége az elutasításnak vagy a téma jegelésének, mint a gyors sikernek. Mert azért itt egy kifelé magánakciónak tűnő kérelem jóllehet bentről nézve nem volt az a sport közügybe torkolló láncreakciót indított el. Többek között ezért is szükség lenne az országosan már jól működő sportegyesületek szövetségének megyei nem „gittegyletként" működő leképeződésére, mert... Az a sport számára oly hőn óhajtott láncreakció esetleg agyafúrt partizánakciók nélkül is elérhető. Amit akár működő sportlobbiként is definiálhatunk. Valaki azért a tartalékalap terhére is „kimaradt a táncból". Paradox módon éppen a legválságosabb helyzetben lévő, a város hírnevét immáron egy évtizede, külföldön a legjobban, a leghatásosabban reprezentáló Húsipari Se - pinpongostul, asztaliteniszestöl. Akiket egyelőre a báziscég csak hiteget, de a gyakorlat mezején inkább keresztbe tett az egyesületnek, mintsem segített. Nos, ezek után a város elutasító válasza szimbolikusan egy újabb szegként fogható fel azon a bizonyos koporsón. Mercsényi Gyuláék valóban nem voltak kishitűek, amikor megfogalmazták igényüket - a kézisekkel, kosarasokkal, örök kiemelt focistákkal azonos másfél „milcsit"-, de a nullamegoldás erősen jelzésértékű: a városi vezetésnek a továbbiakban nem kell - legalábbis számottevő versenysport szinten az úgymond közönségsportágnak valóban nem számigó súlyemelés és asztalitenisz. Ezek után a várossal azért valamilyen szinten együttműködő Húsipari Rt. kegyeinek elnyerésére nincs több esély, mint annak a bizonyos trójai falónak az epsoni derbin. A megyében eddig valamennyi, nagy egyesületként funkcionáló sportformáció túlélte a '89 után bekövetkező krízist, a sokáig irigyelt fog összeroppan egyszer. Az amelyik felnőtt Európa-bajnokságot (1992) rendezett...?