Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-08 / 23. szám

16 1996. DECEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP „Az egyedüllét nagyon nehéz" A Tolna Megyei Társtalanok Ba­ráti Egyesülete ezekben a hetek­ben ünnepli fennállásának 10. év­fordulóját. Minden rendezvényü­kön kiteszik a táblát, amelyen ­akár mottónak is lehetne nevezni ­a következő mondat áll: „Ha ve­lünk vagy, könnyebb elviselni az egyedüllétet." Legutóbbi összejö­vetelükön, november utolsó nap­ján, a Gyermekek Házában Szabó Józsefnével, az egyesület elnöké­vel beszélgettünk. - Kérhetünk egy kis áttekintést az eltelt évtizedről? - A taglétszámunk jelenleg 40 fő, volt több is, reméljük lesz is. Szekszárdról és a környékbeli tele­• ilésekről jönnek hozzánk, akik kapcsolódásra, társaságra vágy­nak. Itt látszik igazán, hogy meny­nyire nem magányra teremtődött az ember, hiszen aki párszor eljön, az már egész másként látja a vilá­got. Van hová készülődnie, van hová elővennie az évek óta eltett ruhát, fodrászhoz menni, s a leg­fontosabb: vannak barátok, társak akikkel meg lehet osztani a gon­dot, örömet. Nagyon sok szeretet­tel fogadjuk az új tagokat, s mi ré­giek segítünk a beilleszkedésben. Itt kialakult egy olyan családias lég­kör, ahol mindenki otthon érzi ma­gát, mindenki barátokra és társak­ra talál. - Ezek a barátsá­gok csak a rendezvé­nyeken „élnek", vagy annál tartalmasab­bak? - Sokan az össze­jöveteleinken túl is találkoznak, segítik egymást, tartják a kapcsolatot. - Milyen progra­mokkal töltik az időt, kik szervezik, s miből finanszírozzák ezeket? - Mi magunk tartjuk fenn ma­gunkat, a belépőjegyek és a tagdí­jak árából. Kirándulásokat szerve­zünk, ám itt is látszik, hogy egyre kevesebb a pénz. Amíg évekkel ezelőtt külföldre is jártunk rend­szeresen, ma már a hazai kirándu­lások is megerőltetőek pénzügyi­leg. Vendégségbe megyünk és vendégül látunk más klubokat, s így mindig kerül valami új a klub életébe. A kevés pénzzel is meg­próbálunk tartalmas időtöltést biz­tosítani, rengeteg szellemi vetélke­dőt, játékot, táncversenyt szerve­zünk. Ha összejön egy kis pénz, ki­rándulunk egy-egy fürdőhelyre, a majálist az idén a Palatincán tartot­tuk. - Miközben gyülekeznek az aszta­loknál, az elnök asszony minden be­lépőt úgy fogad, mint családtagot... - Az évek alatt so­kan jöttek hozzám lelki tanácsért, s el­mondhatom, hogy nemcsak én, hanem közösen sok embert segítettünk át a ne­hézségeken, s sokat vissza az életbe. - Milyen a nők és a férfiak aránya, - Mindenki azt hi­szi, sokkal több a nő, pedig nem így van. Talán csak azért tűnik így, mert a férfiak félénkebbek. Ezért rendezünk a bálokon többször hölgyválaszt. - Vannak-e elképzelések a jövőre vonatkozóan ? - A 10 éves évfordulót megün­nepeltük. Tortát csináltattunk, emléklapot kapott minden tag. Az ünnepi műsorban a Zrínyi utcai ál­talános iskolások zenés, táncos énekes műsort adtak, tagjaink ma­gyarnótát énekeltek, szavaltak. Az egyszemélyes kitűnő „zene­karunk" az „Uri-Boys" mindig jó hangulatot teremt, s bizony sok­szor nehéz a rendezvények végén elválni. A jövőt ugyanígy képzeljük mint ahogy 10 évig működtünk. Sok együttléttel, egymás segítésével, kirándulásokkal, programokkal. SAS ERZSÉBET Új park, csikkszőnyeggel A nyilvános helyen cigarettázok kö­zött egyre több az arcátlanul viselkedő, sőt az aljasságig süllyedő ember. Kéje­legve mérgezik a levegőt zárt térben, még liftben is, ahol pedig füst nélkül sem jó a levegő, füsttel együtt kimondottan veszélyes. Az utcán bárhol eldobják a csikket, vannak akik láthatóan élvezik, hogy szemetelhetnek. Különösen a par­kok széleit kedvelik ezek a torz lelkű ala­kok. Szekszárdon egész évben csikksző­nyeg borítja például a Prométheusz parknak a sétány felőli szélét. Annyi a csikk, hogy a fű nem képes eltakarni. Az eső belenyomja a földbe, így az utcasep­rőknek akkor is nagy vesződség lenne el­távolítani ezt a szemetet, ha egyáltalán volna rá idejük és gereblye formájú (?) seprőjük. Most újabb lehetőségük van a csikk­dobálóknak Szekszárd központjában, hogy bebizonyítsák hitványságukat. A 160 lakásos ház végén gyönyörű kis par­kot, fás, bokros parkdarabkákat alakítot­tak ki az ezzel foglalkozó cég dolgozói. Évtizedekig elhanyagolt volt az a rész, most viszont feltűnően széppé tették hozzáértő kezek. Igen ám, de a csikkdo­bálók is észrevették, hogy ott már nem kopár, köves, kavicsos föld van, hanem (egy megyeszékhely városközpontjához méltó) park. Gyorsan elkezdték dobálni a szép növények közé a csikkeket, így mostanára már ott is csikkszőnyeg fedi a járda melletti részt, a park puha földjét. Hogy mit kellene tenni az ilyen embe­rek kezével, azt nem írhatom le. G. J. Ja újjászületett Aususz-ház Az Augusz-ház, a zeneiskola otthona az utóbbi években a rossz tetőszerkezete miatt gyakran be­ázott. Emiatt több értékes hang­szer ment tönkre. Szily Lajos, a ze­neiskola igazgatója a hibák elhárí­tása végett többször járt a padláson és akkor született meg az a remek ötlete, hogy a nagy padlásteret az iskola céljaira hasznosítani is lehet­ne. Az átépítés költségeire sikerült a Belügyminisztérium 32 milliós pá­lyadíját elnyernie. A város vezetői is az ügy mellé álltak és vállalták az építkezés költségeinek jelentős kü­lönbözetét. így vált lehetővé, hogy a zeneis­kola gazdagabb lett egy zenekari próbateremmel, hangszertárral és négy tanteremmel. Végre egy ta­nári szobát is ki lehetett alakítani és ezzel minden zenetanár az épü­letben taníthat, nem kell idegen helyen meghúzódniuk. A veszé­lyes villanyhálózat helyett most korszerű a tantermek világítása. Műemlék jellegéhez méltó és gyö­nyörű lett a lépcsőház és a folyo­sók, amelyek márványburkolatot kaptak. Gazdagodott az épület a lépcsőházban elhelyezett Liszt­szoborral, amelynek ötlete Kocsis Imre Antal polgármester úr gon­dolataiban fogalmazódott meg. A szobor Farkas Pál egyik legszebb munkája, amely emlékezteti a be­lépőt Liszt Ferenc jelenlétére, aki ebben a házban több időt töltött és sorsdöntő elhatározásokat tett a házigazda befolyására. Az igazgató elképzeléseit segí­tette a Városüzemeltetési és Beru­házási Iroda munkatársa Föglein­né Budai Magdolna pályázati ter­vezete és Hámori Gábor kivitele­zési terve. A rekonstrukció során az egész épület megújult, amihez hozzájárult a TOTÉV Asztalos Kft. gondos munkája is. Kívülről tekintve az 1820-ból va­ló épület déli szárnya változott a legtöbbet. A puritán 6 ablakos, szürkére festett rész tetőszerkeze­te gyönyörűen kivitelezett, úgyne­vezett ökörszemablakokkal bő­vült, amelyek az újonnan kialakí­tott helyiségek világítását biztosít­ják. Szép az épület bejárati része és a romantikus elemeket mutató tornyos északi része is új ruhát ka­pott. Szép pasztellszínű festésével nemcsak a Garay teret, de az egész városképet emeli. Az egész Augusz-ház még sohasem volt ilyen szép, történelmet és harmó­niát rugárzó. Hur k

Next

/
Thumbnails
Contents