Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-24 / 22. szám

1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI YASARNAP 13 Aki és ami a kézilabdás körképből kimaradt A váratlan húzások meg­lépésében sosem szűkölkö­dött szekszárdi kosarasedző Guth Iván a BSE elleni leg­utóbbi hazai mérkőzés első félidejében egyszer csak úgy odaszólt Császár And­reához: „Gyere gyorsan, bemész! A Németh Ágit kell fognod." Ő még most csak tizennégy, de már százkilencven Rangos epizódszerepet kapott a centertehetség A mindössze csak 14 éves szekszárdi centerreménységnek még meglepődni sem volt ideje, mire felfogta, hogy mi történik, már bent volt a pályán. A szó igazi és átvitt értelmében is nagy Né­meth Ági mellett. A hosszú idő távlatá­ban a magyar női kosárlabda egyetlen centerklasszisa mellett. Akinek idős kora ellenére nem csak múltjajelene, de még közeljövője is van Magyaror­szágon: Killik László szövetségi kapi­tányjövő évi, nálunk rendezendő Eu­rópa-bajnokság magyar csapatában na­• m is számít, épít a szekszárdi szár­tású edzőfenomén Szabó Ödön ál­tal felfedezett, majd kiképzett középjá­tékosra, Németh Ágnesre. S most ha csak százhúsz másodperc­re is, de egy olyan játékos őrzi, akinek ­köztünk lévő korkülönbség okán - el­méletileg az anyukája is lehetne. And­rea a maga százkilencven centijével bátran odaállhat melléje. Oda is áll, mi több közel is megy hozzá, sőt!... Ha már nincs más eszköz a birtokában, le is fautolja. Mire kellőképpen elborzad­na attól, hogy neki most még percekig fel kell vennie a harcot a számára még elérhetetlennel, rögtön „csöngetnek" a kispadról: az epizódszerepnek vége. Mire a magassága dacára bájos terem­tésnek tetsző alig tinilány azon medi­tált, hogy mindaz ami most vele meg­történt: csak álom volt, vagy maga a biztató jövő sejtető valóság? - Sérülések sújtják a csapatot, azért csak eszedbe juthatott, hogy itt még akár pályára is léphetsz... - Nem éltem bele magam ebbe a szi­tuációba. Hogy én a nagy BSE ellen akár egyetlen percet is a pályán lehe­tek... erre nem számítottam. - Pedig már ennek előtte belekóstol­hattál az éles meccsek légkörébe - nem most estél át azon a bizonyos tűzkereszt­ségen. - Igen, Pécsett tett be Iván bácsi elő­ször a felnőttcsapatba a Magyar Kupa mérkőzésen, dobtam is két pontot. De az idegenben volt, senki sem láthatta az itteni nézők közül, így más súllyal esik latba, mint az elmúlt hét végi baj­noki meccsen. - Hátha még egy duplát is szórtál vol­na Németh Agi mellől...!? - Az már túl szép lett volna, nem?! - Ahogy vesszük. Az igazi nagy tehet­ségekben már ekkor mocorog valami és gyerekfejjel is pályára küldik őket. Ide, ebbe a kategóriába sorolod magad? - Nem sorolom és magam sehova, csak odáig jutottam, hogy érzem a le­hetőséget, amivel még tudni kell élni. Ettől kezdve a kosárlabda nem egysze­rűen egy nagyszerű játék számomra, amit szeretek csinálni, ami kitölti a ta­nulás melletti szabadidőmet, jóval több annál. - Gondolom ez már nyáron is ott „mo­toszkált" benned. Különösen azon ese­tekben, amikor pesti és vidéki csapatok képviselői kilincseltek a szüléidnél, hogy a középiskolát már ha egy mód van rá, ne Szekszárdon kezdd el. - Kezdett tudatosulni bennem, hogy vannak, lehetnek olyan adottságaim, amelyek révén, ha minden jól alakul, még akár élsportoló is lehetek. Való igaz járt nálunk a Fradi, majd a Sopro­ni Postás is. - De mégsem mentél valamelyik jóne­vű pesti, vagy soproni gimnáziumba, ma­radtál a nemkülönben patinás Garay­nál. - Nagy a kötődés a szüleimhez, no meg a városhoz is, maradtam, bár hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatom. - Két epizódszerep után számitasz va­lami nagyobbra, ennél többre? - Nem, mert ennek még nem jött el az ideje. Még tanulnom kell a centeijáték csínját-bínját, s eközben megelégszem az iméntiekhez hasonló, roppant nagy élményt nyújtó, erőmet megsokszorozó epizódszerepekkel - mondta egy fizika tagozatoshoz illő komolysággal Császár Andrea, akinek fejlődése, jövője kardiná­lis kérdésként kell, hogy szerepeljen a KSC Szekszárd háza táján. Végveszélyben a Húsipari SE Sportolói felé is kezd fizetésképtelen­né válni a szekszárdi sport egyik megha­tározó sportegyesülete, a minőségi súly­emelést és pingpongot produkáló Hús­ipari SE. A nyár derekán német tulajdon­ba került báziscég a jelekből ítélve hűvö­sen viszonyul a sportegyesület egyre drá­maibbá váló helyzetéhez. ígéretek ugyan hangzottak el a pénzügyi támogatást ille­tően, de a konkrét teljesítés mindeddig elmaradt, s a jövő évvel kapcsolatosan még a tárgyalásig sem jutottak. Jelzésér­tékűnek fogják fel a sportegyesület veze­tői, sportolói azt, hogy mindmáig nem utalták át számukra azt a pénzt, ami a szponzori hozzáállás, mi több, kegy nél­kül is járna nekik, hiszen a részvénytársa­ság dolgozóinak szállítását évek óta - ez­zel bevételi forráshoz jutva - a klub vég­zi. Ezen pénz fagyasztása miatt fordulha­tott elő, hogy az elmúlt hónapban nem tudtak bért fizetni. Az már most eléggé egyértelműnek látszik: ha elveszik tőlük a szállítást, és nem lesz semmilyen kom­penzáció, az egyesület a következő évet már nem éri meg. A tulajdonosváltással a bizonytalan­Szerkesztőségünk a legutóbbi lapszámban körkérdést intézett a Ferropatent-Lazúr el­nökségi tagjaihoz. Három kérdést tettünk fel, amelyre több válasz is csak lapzártánk utánk érkezett meg, de volt olyan is, amely terjedel­mi korlátok miatt maradt ki. Most az alábbiak­ban ezeket pótoljuk. Kérdéseink: 1. Hogyan látja a kézilabda szerepét a városi sportpalet­tán. 2. A jövőben csak az NB l-ben, vagy ala­csonyabb osztályban is el tudja képzelni a mindenkori városi reprezentánst? 3. Mit tart a közelebbi és a távolabbi jövőben a legfonto­sabb teendőnek, mivel, hogyan támogat. Dr. Berta Attila, Tola megye rendőrfőkapitá­nya: 1. Úgy gondolom, néhány alapszín mellett a kézilabda feltétlenül azon színt képviseli a városi sportpalettán, amely nélkül azt a bizo­nyos színes festményt nem lehet elkészíteni. Nagyon sok olyan meglévő és meghatározó vonása van a kézilabdának, ami alapján a po­zitív értelemben vett legek közé emelheti a városi, sportpalettán. 2. Ügy gondolom, hogy az NB I. sem rövi­debb, sem hosszabb távon nem álom. Felté­telezem, hogy a kézilabdához közel állók ve­lem együtt meggyőző tapasztalatokat szerez­tek az elmúlt két évben. 3. Rövid távon stabilizálni kell a csapatot, látva az utóbbi hetek játékát, jó útónjára csa­pat. Hosszabb távon két alapkérdés lehet meghatározó: az egyik az utánpótlás, másik a megfelelő szponzori háttér megteremtése. Az utóbbi, úgy gondolom nem szorulhat kü­lönösebb magyarázatra, enélkül nehéz bár­miről is beszélni. Az utánpótlás pedig hosz­szabb távon a lehető legnagyobb haszonnal megtérülő befektetés. Kovács Ferenc. SZIGMA Építőipari Szövet­kezet ügyvezetője 1. Még az NB I/B-ben is meghatározó sze­repet tölt be a város sportéletében, a lakosság, a fiatalok körében. 2. Hosszabb távon csak úgy tudom elkép­zelni az egyesület működését, hogy az az él­vonalban szerepel, megítélésem szerint anya­gilag is könnyebb fenntartani egy élvonalbeli csapatot. 3. Rövid távon az egyesület anyagi helyze­tének stabilizálása, a bajnokság megnyerése. Ezáltal olyan támogatók szerzése, amely biz­tosítja a csapat hosszabb távú élvonalbeli sze­replését. Izsák Lajos, MA TÁ V szekszárdi centrumve­zetö: 1. Egy olyan sportág, amelynek a tömeg­vonzása eléggé egyértelmű, ezt semmilyen sportkoncepció nem hagyhatja figyelmen kí­vül. 2. Az NB I. varázsa miatt ide rövid távon vissza kellene kerülni. Persze tudom, hogy a gyors visszajutás azonnal nehezen megoldha­tó pénzügyi kérdéseket vet föl, amit azt elnök­ségnek együttesen meg kell tudni oldania. 3. Korábban sikerült egy szerződést tető alá hozni a klubbal, így tudtunk támogatni. Remélem, hogy a jövő évben újra felelevenít­hetjük ezt a régebbi gyakorlatot, de momen­tán még nem szolgálhatok konkrétumokkal. ság óhatatlanul felütötte fejét, de amikor a súlyemelő Farkas Zoltán az atlantai olimpián versenyzett, vagy amikor a női asztalitenisz-csapat a sportág egyik igen rangos nemzetközi kupaküzdelmében elindult és többek között a franciaországi Bordeaux-ban is nyerni tudott és tovább­lépett, a mai helyzetre még a legppesszi­mistábbak sem gondoltak. A kiszivárog­tatott hírek szerint a húsos forintokból jut majd valamennyi - a hétszámjegyű összeg is, maximum egymillió összegről szól a fáma - a városi sportra, de egy má­sik sportág, mint hírlik az élvonalba visz­szakészülő női kézilabda lesz a kedvez­ményezett. _ bégyé ­Pálfi János az UFC élén ^mfég emlékszem arra az év eleji hideg téli napra, amikor Pálfi János, mint a szálkai futballkibontakozás előidézője, a civilben vállalkozó, társadalmilag önkormányzati képviselő tájékozódó látogatást tett az UFC Szekszárdnál. Mint a lehetséges támo­gatótemlegették. Akinekvoltak ismeretei, tapasztalatai a szekszárdi klubnál, deák­kor még nem gondolt arra, hogy tevékenységének osztatlan elismerését hozza az őszi közgyűlés és ily rövid idő alatt a sima elnökségi tagságból, a megyei viszonylatban legnagyobb labdarúgómúlt klub élére kerül. Márpedig ez történt azon a bizony bő egy héttel ezelőtti csütörtökön. Itt most többről van szó, mint az esetek nagy többségében a magyarfutball háza táján. A dolgokat sürgetve-siettetve az kap elnöki széket, pozí­ciót, aki már az elnökségi ülés számzáras diplomatatáskájából milliókat húz elő, s ennek okán-jogán teljhatalmat kér. Az elnökség vigyázzba vágja magát, a játékos Kánaánt sejt, a felszínen a legnagyobb boldogság, de a képzeletbeli ház mestergeren­dáin rejtett és kevésbé rejtett törésvonalak mutatkoznak, de kifigyel erre oda, amikor a kirakat még mindig márvánnyal és aranykerettel szegélyezett... ? Nos, Pálfi János nem ilyen „házat", avagy „boltot" szeretne látni. Higgadt intellek­tusa révén kicsi, de megvalósítható lépéseket tervez. Amihez már a jelekből ítélve megtalálta a partnereket. Azokat is, akik bizonyos emberek jelenléte, úgymond dön­tési kompetenciája miatt eltávolodtak, vagy olyannyira a háttérben voltak, hogy léte­zésük a formalitással volt egyenlő. Jó látni Pálfi várakozással és vágyakozással telí­tett lényét. Látni rajta a feladat, a küldetés magasztosságát, miszerint „én lehetek az, aki az NB H-t távlati célként megjelölő növekedési pályára helyezhettem a szekszár­di futballt. " Pálfi János jött. Ugyanúgy Mercédesszel, mint a teátrális, a sajtóban magukat agyonnyilatkozgató önjelöltek. Nem vitt be magával ötezresek garmadáját, addig nem is nyilatkozott érdemben, amíg nem volt meg a konszenzus a vezetésben a konk­rét, megvalósítható programot illetően. Nem „hívott le" különböző egyszámlákról hat-, hovatovább hétszámjegyű összegeket, ellenben fölsorakoztatott csaknem fut­ballcsapatnyi potenciális pénzembert az ügyért. Pálfi János, a futballszerető vállalkozó. Valahogy „lerí" róla, hogy ez a legújabb funkciója nem csupán egy a többi között.

Next

/
Thumbnails
Contents