Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-24 / 22. szám

SZEKSZÁRDI 1996. NOVEMBER 24. VASÁRNAP „Európai ember vagyok" Herbert Bimüüer újabb szekszárdi segélyakciója Kicsit még akcentussal, de - ami a lényeg - érthetően beszél magyarul Herbert Bimüller, aki gyermekkori élményei hatására döntött úgy, hogy visszatelepül ősei szülőföldjére, Tolna megyébe. Édesapja 1945 után volt kénytelen elhagyni ezt a vidéket, ám a kapcsolat az itt maradt rokonsággal az elmúlt negyven évben sem szakadt meg. S ennek igazán az akkor még gyerekeskedő Herbert Bimüller látta előnyét, aki nyaranta Németkéren ismerkedett a magyar falu jellegzetes életével. Itt látott először tehenet, lovat, baromfit - csupa olyan állatot, melyet hiába is keresett volna lakóhelyén, a milliós Nürnbergben, ahol jelenleg is baleseti helyszínelőként •

olgozik. Azután, már felnőttként úgy atározott, hogy megosztja mindennapjait Németország és Magyarország között: vett magának egy házat Fácánkertben, de második otthonává a jelek szerint lassan, de biztosan Szekszárd válik. Bizonyíték erre az a segélyakció-sorozat, melynek igazából a gyerekek örülhetnek a legjobban. Herbert Bimüller ugyanis váratlan saját zsebből finanszírozott festék- és ecsetkészletekkel, kifestőkkel, valamint gyógyászati eszközökkel legutóbb, két hete például óriási menynyiségű kötszerrel - állít be a városházára, ahol Fodor Miklós alpolgármester már régi ismerősként, mondhatni jó barátként fogadja az önzetlen adakozót. - Nekem először édesapám mesélt sokat Magyarországról - mondta Herbert Bimüller. - Azt, hogy milyen jószívű, kedves emberek élnek itt, na meg azt, hogy a magyarok mennyire szeretnek mulatni. - Azután hamarosan személyesen is szerezhetett élményeket. - Igen, hiszen a hatvanas évek végétől minden nyáron Németkéren vakációztam, s már egészen fiatalon elhatároztam, hogy egyszer valamit majd csinálok Magyarországon. Csak hát ez a hidegháború, ami azért valahol érződött, az okozott gondot. - De csak 1990-ig... - Ettől az évtől kezdve a Németországban keresett pénz jelentős részét már Tolna megyében fektettem be. Már vettem egy szép kis területet Fácánkertben, ahol egy nagy tánctermet szeretnék felépíteni. Nem diszkót, hanem tánctermet, ahol mindenki jól szórakozhat, táncolhat a hagyományos zenére. - Ugyanakkor jelenleg Szekszárd is nagy hasznát látja Tolna megyei tevékenységének. Az imént éppen a megyeszékhely gyermekorvosai, védőnői és óvónői mondtak őszinte köszönetet a legkisebbeknek szánt ajándékokért, a gyógyászati anyagokért. - Én azt láttam, hogy Magyarországon kevés a pénz, sok minden hiányzik. S azt kérdeztem magamtól, hogy mit tudok segíteni. Mert nemcsak nekem kell élnem, hanem mindenkinek. - Mit szólt a német rokonság ahhoz, hogy át kíván települni Magyarországra? - Nem nagyon értik, hogy miért hagyom ott a luxust. De engem az nem érdekel: én szeretnék lovagolni, egy kicsit mulatni, az emberekkel beszélgetni, megismerni őket... - Németnek vagy már inkább magyarnak tartja önmagát? - Ezen már én is sokat gondolkodtam, s végül is arra a következtetésre jutottam, hogy európai ember vagyok, s ott érzem magam igazán jól, ahol szeretnek. Mint itt, Magyarországon. Szabad hely Az 1956. évi forradalom szekszárdi megemlékezésének utőrezgései A Szekszárdi Vasárnap elmúlt heti számában W. D. aláírással megjelent Megemlékezés helyett pártmesebeszéd ^imű írás többször bírálta a Magyar DeJiokrata Fórumot, mint az előző kormányzati ciklus (és nem rezsim!) legnagyobb kormánypártját az október 23-án Szekszárdon elhangzott Gáspár Miklós (KDNP) beszédére reagálva. Ezzel kapcsolatban az MDF Tolna Megyei Választmányának elnöksége az alábbiakat szeretné közölni a Szekszárdi Vasárnap olvasóival, a tényszerűség kedvéért és egyáltalán nem W. D.-vel (részéről az irántunk megnyilvánuló ellenszenvet tudomásul véve) a parttalan viátba bocsátkozás szándékával. Egy párt, egy hatalom minőségét alapjaiban az határozza meg, hogy hatalomra kerülve mit valósít meg és ez mennyire szolgálja a társadalom, az ország és a választópolgárok érdekeit, életkörülményeinek javulását. Mindenféle vitán és sajtópárbajon túlmenően létezik egy objektív értékmérő, mely mentes a vitázok párthovatartozásától, kampányígéretektől, demagógiától és egyéb sok más tényezőtől, ez az értékmérő pedig a közberuházások, az infrastrukturális fejlesztések létrejötte, amelyek azért objektívek, mert léteznek, ellenőrizhetők, hamisítatlanok. Az alábbiakban felsoroljuk Szekszárd és környéke településeinek ez irányú gyarapodásait, amelyek mind 1990-94. közötti időszakban kezdődtek és a legtöbb esetben ugyanezen időszak alatt fejeződtek be. Tolnán új tornacsarnok és gimnázium, Sárpilisen új iskola, Szedresben új tornacsarnok épült. Őcsényben bővítették az iskolát, átalakították az orvosi rendelőt és a gyógyszertárat, Mözsön szintén újjáépítették az orvosi rendelőt. Szekszárdon megépítettek három új tornatermet, a Csatári-torokban orvosi rendelőt és felújították a Mérey utcai szociális otthont - ezek csak a tízmillió forint feletti beruházások, mintegy 450 millió forint értékben (az 1994ben induló szekszárdi kórházi nagyberuházás nélkül). Egyéb infrastrukturális (szennyvíz, földgáz, csapadékvíz, ivóvíz, - telefonhálózat nélkül) beruházások és fejlesztések az említett településeken, valamint Sióagárdon összesen hozzávetőleg 420 millió forint értékben valósultak meg. Más, kisebb nagyságrendű beruházások és fejlesztések összértéke Szekszárd térségében meghaladja a 400 milló forintot. Ha ebből, a közelítő pontossággal számított 1,3 milliárdos összegből levonjuk az önkormányzati önrészeket és a lakossági hozzájárulásokat, akkor is mintegy 700 milliós összeget kapunk, amely teljes mértékben állami (kormányzati) invesztíciónak tekinthető (ezt a számot nem lényegtelen szempont összevetni pl. a leginkább elhíresült sikerdíjsztori összegével). Megjegyezzük továbbá, hogy ezek az értékek nem jöttek volna soha létre a helyi önkormányzatok és polgáraik tettrekész és áldozatos munkája nélkül. Valamint azt, hogy az önkormányzatok pénzügyi lehetőségei nagymértékben függvényei a mindenkori kormányzatok településeket érintő gazdaságpolitikájának. (Forrás: az említett települések költsgévetési rendeletei, valamint Szekszárd város tények és adatok tükrében 1990-94. - polgármesteri hivatal kiadványa.) Mi, az 1990-94-es időszak egyik kormánypártjának tagjai csak kívánni tudjuk a Szekszárdi Vasárnap olvasóinak, a térségben lakó polgároknak és W. D.nek, hogy 1998-ban a jelenlegi kormánypártok hasonló kimutatásokat tudjanak készíteni, többé-kevésbé elszámolva ígérgetéseikkel. Ahogy a nyilatkozatunk elején említettük, ez a felsorolás nem a szelektív emlékezet, kampány- és más, pl. stabilizációs szlogenek, nagy ívű és semmitmondó politikai beszédek és írások tfctten sohasem érhető és sohasem ellenőrizhető tükörképe, hanem a valóság: megcáfolhatatlanul és eltagadhatatlanul. W. D. írásában említést tett egy 1990-es kampánybeszédben elhangzott makrogazdasági mutatóról, nem vitatkozva az idézett nyilvánvaló túlzással, de ezzel kapcsolatban is tényadatokat közlünk mind a szerzővel, mind az olvasókkal: Az 1990-es kormányváltáskor a magyar állam valutatartaléka 700 millió dollár volt, az 1994-es kormányváltáskor pedig ennek több mint a tízszerese, 7,8 milliárd dollár. Szintén jelentős mutatószám a külföldi hitelfelvételek nagyságrendje: 1990-1994-es időszak alatt a magyar kormány 4,2 milliárd, az 1994-ben hatalomra került kormány 1994-1996-os időszakban, mintegy kormányzati félidő alatt, ennek csaknem a kétszeresét, 7,9 milliárd dollár külföldi hitelt vett fel. (Forrás: pénzügyminisztériumi és nemzeti banki tájékoztatók.) Magyar Demokrata Fórum Tolna Megyei Választmányának Elnöksége