Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-24 / 22. szám

16 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. NOVEMBER 24. Ingatlannyilvántartás, oh... Nehézkes indulás - happy end? Jelenlegi ingatlannyilvántartási állapotaink, s tulajdonviszonyaink állatorvosi lova - talán ezzel a címmel is illethetnénk a gemenci szabadidő központot, amelynek további sorsáról folyt tanácskozás a héten a szekszárdi polgármesteri hivatalban. Hogy ilyen helyzetbe jutott, arról a szóban forgó „paripa", azaz a rekreációs centrum tehet a legkevésbé, különösen, mert önhibáján kívül nem tudta ellátni feladatát. Ám a körülötte kialakult szituáció igen érdekes, ezért inkább lássuk a/ igen bonyolult, néha kevéssé követhető részleteket. A Duna-Dráva Nem/cti Park képviselői kérték a találkozó összehívását, mert az adminisztráció során hozzájuk jutott az a/ adásvételi szerződés, amelyben a Tolna Tourist Kft. eladja a központot a Nemex-Lcko Bl.-nek. Ám mivel a terület természetvédelem alatt áll, ezért a Nemzeti Parknak tulajdonosváltás esetén elővételi joga van. ezért tájékozódni kívántak, mielőtt döntésüket meghozzák, A Tolna Tourist Kft. - melynek tulajdonosa a megyei önkormányzat - el kívánta adni az objektumot, mert mint Rciner Ilona, a cég ügyvezetője elmondta a résztvevőknek, nincs tőkéjük arra, hogy megfelelően rendbehozzák, s olyan programokat szervezzenek, amelyek tömegesen vonzanák a hazai és külföldi résztvevőket. A Ncmcx-Leko Bt. képviselői, Waldcmar Lcinz és Kovács I,ás/Ioné kifejtették, szándékaik szerint olyan igazi szabadidő központot kívánnak létesíteni, ahol s/cks/árdiak és turisták is akár égés/ napjukat ellökhetik, ehetnek, ihatnak, játszhatnak, szórakozhatnak, ismerkedhetnek a természettel, s még akár lovagolni is megtanulhatnak Ennek érdekében komoly beruházásokat terveznek, télicsíleni kívánják a Trófea éttermet, lovasiskolát, lovaglópályát szeretnének összehozni stb. A/ ügy eddig egyszerűnek látszik, azonban akad néhány nehézség. Az egész központ ugyanis egy helyrajzi számon szerepel az ingatlannyilvántartásban, s műemlékvédelmi védettség alatt áll, mivel a terüld másik részén - mely nem kerüli eladásra található a trófea múzeum, amit a millcncumi ünnepségekre építettek valódi vörösfenyőből, s valóban nagyon szép építmény. Más kérdés, hogy a későbbiekben más funkciókat is ellátott, előbb liszii kaszinó, majd pártvezéri vadászház lelt belőle, amíg a jelenlegi helyére került, s kiállítási nem rendeztek be benne. A műemlékvédelmi védettség azonban nem csak rá szól, hanem az egész objektumra, még az étteremre, és annak félig romos raktárhelyiségére is, ezért azt addig nem lehet lebontani, vagy átépíteni, amíg a műemlékvédelmi felügyelőség engedélyt nem ad. Vagy fel nem oldja a paradox helyzetet, s csak magát a trólea múzeumot nem veszi lajstromba. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy az utóbb említett építmény alatt, s a környezetében lévő teleknek külön tulajdonosa van, mégpedig a Gemenci Állami Erdő és Vadgazdaság. Amelynek, jelenlévő vezérigazgató helyettese. Odor József elmondása szerint szintén tervei vannak a területen, a körzet növény-, és esetleg állatvilágát reprezentáló erdei bemutatót, tanösvényeket szeretnének kialakítani a töltés túlsó oldalán. Némi plusz pikantériát ad a mostani történéseknek az a furcsa helyzet, hogy az évtized elején a nagy ingatlanosztogatások idején a trófea múzeum állami tulajdonból megyei önkormányzati vagyonná változott ál, amelyet az utóbbi apportként behozott a Tolna Tourist Kft -be, tehát jelenleg ennek a cégnek a tulajdonában és kezelésében van. Ám a jövőben ezt is el kívánja adni, s egyszerre két vevője is akad, a Nemzeti Park és a Gemenci Erdőgazdaság, tehát két állami szervezet... Más hasonlóan paradox szituációkat is fellelhetünk, hiszen az erdei kisvasút közismerten az egyik attrakciója a szabadidő központnak, s ha hiszik, ha nem, a vasúti pálya tulajdonosa a MÁV, a mozdonyé az erdőgazdaság, a vagonoké viszont most már a Tolna Tourist Kft. után a Nemcx-Leko Bt! S az erdőgazdaság képviselői szerint nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy még a végállomásokon sincs kiépítve a legalapvetőbb infrastruktúra sem. A vonzóbbá tételhez viszont megint csak pénz kellene, sok pénz. S még egy érdekesség: az eladó építette ki a gemenci kishajó kikötőjét, amit a vevő kezelésbe kíván szintén venni, de telekkönyvileg a beruházásnak semmi nyoma nincs, mintha nem is létezne. Egy ilyen objektumot viszont akár eladni, akár bérbe adni kissé bajos... Némi reményt azonban érezhetnek a beruházók arra, hogy hamarosan MATAV fifl l jH^iZm m Feketének látszik, ha hívja zöld és nem kerül semmibe. Tíz számjegyből áll, még ebben az évben teljesíti kívánságát. Beteljesült vágyáért cserébe csak részletekben kell fizetnie. (Ha érdekli a válasz, lapozzon a tizedik oldalra!) elkezdhetik a munkát, mert a Nemzeti Park képviselője, dr. Vass Klára jogtanácsos közölte, hogy lemondanak elővételi jogukról a területet és az éttermet illetően, a Nemex Bt.-nek már „csak" a műemlékvédelmi felügyelettel kell zöldágra vergődnie. Az összejövetelen felmerült annak a gondolata, hogy a terület komplex rendezési tervét (mely túlmutatna az új tulajdonosok elképzelésein) ki kellene dolgozni, s a megvalósításra az összes szereplőnek közösen lenne jó pályázatot benyújtani, de ez az ötlet nem aratott osztatlan sikert, mivel a vállalkozók nem szeretnének tovább várni, az erdőgazdaságnak pedig ^^ finanszírozásról merültek fel olyai^P kérdései, melyeket csak hosszabb távon lehet megoldani. Reméljük, a különben jó elgondolás nem fut zátonyra a jövőben. Dr. Palkó László, a vendéglátó szekszárdi önkormányzat jegyzője kifejezte a város azon szándékát, hogy amennyiben a tervek a megvalósulási szakaszba kerülnek, segítséget nyújtanak majd az esetleges környékbeli támogatók vagy üzleti partnerek felkutatásában, mert Szekszárdnak is érdeke a mostani nem túl szívderítő állapot megváltoztatása, a terület jobb hasznosítása. Lapunk kérdésére dr. Vass Klára elmondta, hogy számtalan hasonló szituációval találkoznak nap mint nap munkájuk során, senki nem tudja, mikor rendeződnek, „melyik évezredben" a tulajdonjogi nyilvántartások, ám az biztos, hogy még jónéhány évig kell küszködni ezze^^ problémával a hatalmas ingatlan^P mozgások korában. Emlékeztetett a kárpótlással, az állami vagyonok tulajdonos váltásaival kapcsolatos nehézségekre, s korántsem optimista a gyors javulás tekintetében. Az újságíró végül már csak azokat a költői kérdéseket teheti fel, hogy hogyan fordulhat elő olyan helyzet az évezred végén Magyarországon, amikor a trófea múzeum tulajdonosa más, mint az. alatta levő teleké, amikor romos, elbontani való épület műemléknek minősül, egy kikötőnek nincs nyoma, a mozdony másé, mint a vagonok? S ha nincs a magántőke érdeklődése, akkor még talán évtizedekig sem derül fény az esetre, az apparátus nem lendül mozgásba. Reményként pedig csak annyit mondhatunk, kívánjuk, hogy amilyen nehézkesen indul a szabadidő központ „magán" élete, olyan sikeresen működjék a jövőben mindannyiunk tetszésére és hasznára. Wágner Dezső