Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

1996. SZEPTEMBER 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 írók, politikusok eszmecseréje öt év tükrében 1992. Bevezető: Diplomatáknak és írástudóknak lesz reménység szerint évenkénti civil találkozóhelye Szekszárd annak érdekében, hogy a régióban élő közép-európai ember útkereséseiről, jövőjéről együtt gondolkodjanak, hogy a hivatalos etikett páncélját levetve, ám a felelősség történelmi súlyával, rendhagyó módon tanácskozzanak. A kérdés: mi az, amin felül kell emelkedni azért, hogy emberül éljünk? ^ Ember a mai Közép-Európában Mészöly Miklós: meg kell védeni az írók idealizmusát. Kell egy rés, amelyen át kezet lehet nyújtani a szellem emberei által, hiszen keresztúton vagyunk, de a kompromisszumok lélektana ott akadhat el, hogy az ember nehezen okul a történelemből. Rudolf Chmel, cseh és szlovák nagykövet: az etnokráciából a demokráciába vezető út nagy bizonytalanságot hozott, hiszen többkultúrájú népek laknak errefelé specifikus élettapasztalatokkal, nyelvi határok nélkül. Az író gondolataival hat a közvéleményre, lehetnek szavai uszítók vagy gyújtótíizek. A diplomácia eszköztárát pedig frissíteni kell. A szerződések önmagukban még sohasem oldottak pöeg semmit. Ismét Mészöly Miklós: egyén, csoport, társadalom összakapcsolódik az identitástudattal és a kompromisszumokkal. Mindenki külön autonómia. Ennek kibontakoztatása anélkül, hogy a másikat sértené, nos ezen áll vagy bukik a szabadság. Anarchiát elkerülendő, csak belátásos szabadsággal tudunk emberszabásúan élni. A politikai különbségek néha szétszaggatnak minket, de a kultúra felgyűlt értékei minden monopolisztikus törekvésnek ellenállnak. 1993. európai kultúra nemzeti kultúra Csordás Gábor költő: a középeurópai ellenségeskedés nyomaszt leginkább. A nacionalizmus nem azért nagy probléma, mert vannak ilyen nézetek, hanem mert ezekbe a nézetekbe már eleve bele vannak építve azok a tévedések és torzítások, amelyek lehetővé teszik a felhasználását. Alapvető kultúrpolitikátjavasolnék, ami a gondolkodás átalakítását célozná, lehetetlenné téve a nemzetért való beszédnek olyan torzulásait, ami a lövöldözésig fajulhat. Grendel Lajos, szlovákiai magyar író: egyes politikusok nemzetállamról álmodoznak. Ez így van Szlovákiában és Romániában is. Remélem, Magyarországon sohasem lesz így. A magyar ember általában józan. Nem dől be az első hordószónoknak. Dornbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke: a nyitottság hiánya nem védelmet jelent a nemzeti kultúra értékeinek, hanem az maga a kulturális szalámitaktika. Ma is vannak, akik kulturális vasfüggönyöket építenék fel a határok mentén és maguknak tartanák fenn a beutazási vízum kiállításának jogát. 1994. az írástudók felelőssége Közép-Európában Mészöly Miklós: Európa közös vállalkozás, történelmi-kronológiai rendszerben összeállt csodálatos halmaz. A mozaikvállalkozások és a népek genetikus, históriai fejlődése létrehozott egy olyan furcsa egységet, amit, ha vállalunk, ha nem, akkor is van. Aleksandar Solz, horvát nagykövet: volt egy korszak, amikor minket letoltak a Balkán felé, de most már visszajöhettünk és itt is maradunk. Ebben a tudatban erősítenek meg ezek a konferenciák. De azért jobban meg kellene ismernünk egymás kultúráját, nyelvét, mindennapjait. Kiss Gy. Csaba történész: a közép-európai nemzetté válásnak a görcsei a mai napig nem kerültek egyensúlyba a nemzetfogalommal, ami aztán kialakította a félelem motívumát, a kisnépiség tudatát, az elmaradottság érzését. Smaranda Enach, a marosvásárhelyipolitológus: a politikus az írástudónak is rabja, mert ő hozza be a nagy trendeket a közvéleménybe a szépirodalommal, s ez mint a bumeráng visszahat, a politikust arra kényszeríti, hogy olyan modelleket mutasson fel, amelyek szavazattöbbséget hoznak. Az írástudók felelőssége e térségben is az, hogy az emberiség nagy irányultságait felfedezze. Csak az a kérdés, melyik a fontos trend. A kényszer? Vagy mégiscsak a humanizmus? 1995.a közép-európai polgár Grendel Lajos író: mindenki mond valamit a menyasszonyról anélkül, hogy látta volna. Egyben azonban nem kételkedik senki: a menyasszony van. Ez az ara lehet a közép-európai polgárság, de a „második oszmán invázió" során e fogalom kiüresedett. Európa keleti fele ma nem nevezhető polgárinak, ugyanakkor polgár az, akiben a civilizáció értékei tudatosulnak, s a tudatot nem lehet államosítani. Ele na Manova, szlovák történész: az eredeti polgári szokásokat, értékeket átveszi az egész társadalom. Csordás Gábor költő: el kell vetni a szerves fejlődés megszakadásának gondolatát, amellyel eltüntethető a polgár, holott az tovább élne. Kiss Gy. Csaba történész: a pozíciókat osztó állam sokkal erősebbnek mutatkozott, mint az őt eltartó polgárság. Nem tudni, milyen örökséget jelent a megszakított fejlődés. Ma nem a szabadság, hanem a kaotikus szabadosság uralkodik - kérdés, ki ennek a helyzetnek a haszonélvezője. 1996. Civil társadalom, demokratikus közösségek Közép-Európában Lengyel László politológus: a civil társadalom nem széplelkek gyűldéje, hanem érdekképviseletek születése is. A gazdasági elit szerzi meg elsőként a politika befolyásának lehetőségét, nekik nem vagy csak kevéssé kell félniük a politikától. Ez a magánosodás kísérőjelensége. Mezei András költő: még az állat is, ha teret kap, felszabadul. Ne nézzenek a pártok olyan gyanakvóan a civilekre. Szentiványi István, államtitkár: kiegyensúlyozott, széles középosztály nélkül nincs remény a civil társadalom megteremtésére. Mészöly Miklós: a civil szervezetek halódnak. Az elmúlt néhány évben lankadt a politika iránti érdeklődés. A szókimondásra törekvésből pedig sokan azt gondolják, hogy meghátrálunk. Az értelmiség elvesztette önbizalmát, elkedvetlenedett. Ám ha mozog benne az erő, amely azt sugallja, hogy hatni tud a gondolataival, akkor mondja a magáét. Ha nem, bekövetkezik a társadalmi csend. Ehhez közelítünk, de még nem vagyunk, szerencsénkre ott. 1997. Mi lesz a téma? Németh Judit Könyvsarok Mándy Iván: A légyvadász A Légyvadász a kortársi próza mesterének életében írt utolsó novelláit gyűjti össze. Ezek az írások 1992 és 1995 között születtek, s ennek a hasonlíthatatlanul és utánozhatatlanul eredeti hangú elbeszélő művészetnek a végső harmóniáját reprezentálják. Mándy Iván örök témái és hangulatai térnek vissza e látszólag eszköztelenül egyszerű rajzolatú novelláknak a világában - huszonegy kis remeklésben. Ez a posztumusz gyűjtemény, amelynek jó része a Holmi című folyóiratban jelent meg, azt is tanúsítja, hogy szerzője haláláig szüntelenül dolgozott. Utolsó napjaiban így fogalmazta meg egy körkérdésre adott ars poétikáját telefonon: „Az ember ne szónokoljon. Tegye a dolgát, de hozza ki magából a maximumot." Mándy Iván ezt tette tökéletességre törekvő igénnyel és erkölccsel. S így emelkedett szemünk láttára a magyar próza klasszikusai közé. Ebben a hideg világban szinte simogat ez az esendően meleg hangú utolsó kötet. (Megvásárolható Balogh István könyvkuckójában a Mészáros Lázár u. 7ben vagy a Korzó Áruházban.